Jelentősen csökkentette az előállítás költségeit, hogy a pék szakmába is betört a gépesítés. Az 1930-as évek közepén, második felében - mint ahogy az már említésre kerűlt, 16 műhelyben villany hajtású dagasztógép dolgozott.Ez a tény nagy mértékben csökkentette a fizikai megterhelést, emberi munkaerőt váltott ki, kevesebb alkalmazottra volt szűkség, és gyorsította a munkafolyamatot. A Feuerer műhelybe ekkor kerűlt két csészés dagasztógép, igaz használt masina volt, s az ára sem volt éppen barátságos - 1400 Pengőt fizettek érte. Ezek a tények azonban jelzik, hogy ekkorra a pék szakmát űzők jelentős mértékben megerősödhettek anyagilag. Már koránt sem volt jellemző a korábban említett Szartorisz féle számtan, vagy nem mindenkinél.

Az 1930-as években tovább differenciálódott a pékárunak a vásárlóhoz való eljuttatása. Új foglalkozás jelent meg, a kenyérárus önálló tevékenysége. Három személyről derűlt ki, hogy kenyér- és péksűtemények árusításával foglalkoztak a II. világháború előtt.

RÁSZ MIHÁLY a Herczeg Ferenc utca 2. szám/ Vetés utca / alatt folytatta eme tevékenységet. Felesége Feuerer Margit is kenyérárusként van jelölve. Valószínűleg a családon belűl alakult ki ez a munkamegosztás, a szűlők végezték a sűtést. Ez az adat 1930-ból van.

PSÁDER JÁNOS a Vecsés utca 8. szám alatt lakott. Ő csakúgy, mint a felesége Pfister Mária szintén kenyérárusok voltak. Ebben az esetben is nagy a valószínűsége, hogy a szűlők által sűtött termékeket árulták.

LAMPEL SIMON a Mária Terézia utca 72. számú űzletében folytatta a péktermékek árusítását.A feleségének -Gyergyó Rozinának -a szűlei szintén sűtéssel foglalkoztak

Látható, hogy a termelés és az értékesítés szétválásának kezdetei először a családon belűl alakultak ki.

A számos soroksári pék által készített kűlönböző sűtőipari termék előállításához folyamatosan nagy mennyiségű lisztre volt szűkség. A 19. században ezt az igényt főként a helyi hajómalmok elégíthették ki. A 20. század elején aztán megjelentek a telepűlésen a lisztkereskedők is.

BÁNÓ LIPÓT a Haraszti utca 4. szám alatt lakott. Egyebek mellett lisztkereskedéssel is foglalkozott. 1924-ben gyilkosság áldozata lett. Felesége Wilhelm Zsófia férje halála után is folytatta a kereskedést.

BÁNÓ ISTVÁN szintén a Haraszti utca 4-szám alatt folytatta szűlei tevékenységét. Felesége Ányos Ilona.

LEFKOVICS LÁSZLÓ / Fő utca 7. szám / - felesége Dobrovicz Emma

KLÖTZL JÁNOS / Grassalkovich utca 135. / , felesége Marsovszky Júlia

HELLER IZIDOR LIPÓT / Grassalkovich utca 55. /, felesége Neumann Ella. A családot 1944-ben Auschwitzban végezték ki

Piller János tovább folytatta aktív közéleti szereplését : 1935-ben az Országos Szövetségben indítványozza, hogy a vasárnapi munka tiltassék be. Legyen legalább egy nap a pihenésre. Ugyancsak ebben az évben Schneé János a dunaharaszti és Piller János a helyi sűtőszakosztály vezetője megegyezett a közös sérelmek közös orvoslásában.

1936-ban egyeztetések indultak a pékek és segédek minimálbé-

rének meghatározása érdekében. Egy évvel később erre sor is kerűlt. A pékek viszont azt követelték, hogy a minimálbér csak akkor kerűljön elfogadásra, ha megállapítják a kenyér és a péksű-

temények minimál árát is. Az első kemencés összmunkás heti minimálbére 38 pengő lett.

Piller János szervezeti karrierje további eredményeket hozott 1937-ben, ugyanis a Magyar Sűtők Országos Szervezetének vezetőségi tagja lett.

A sűtők londoni kongresszusán és kiállításán 1938 szeptemberében ismét szerepelt soroksári kenyér .

A soroksári pékek sűtő tevékenysége

A sűtők legfontosabb berendezési építménye a kemence. A kemencéket általában az épűlet egyik helyiségében alakították ki, egy szinten a lakóterekkel. Ritka kivétel volt, hogy a pékműhely egy szinttel lejjebb kerűlt, azaz a pince szintjére. A kemencék valameny-

nyije épített kemence volt . A fala samott téglával lett bélelve, a padlózata pedig kűlönleges agyagból készűlt. Az agyag padlózatot általában évente kellett cserélni a hőhatás okozta elhasználódás okán. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre a helyi kemencék mére-

tét illetően. Egyes visszaemlékezések szerint kb. 5 méter mély volt, a fala félkör alakban lett kialakítva.. Hátsó falában voltak a fűstelvezető nyílások. A soroksári kemencék valamennyije egyszintes / hertes / kemence volt. Léteztek viszont 2 és 3 hertesek is, ezekben két illetve három szinten folyt a sűtés egy időben. Visszaemlékezések szerint a soroksári pékek kivétel nélkűl fával fűtötték fel a kemencéket. Egy felfűtéssel általában két vetést tudtak csinálni. Fűlöp Károly emlékei szerint egy vetéssel 70-80 egyenként 2 kilogrammos kenyeret lehetett elhelyezni a sűtőtérben. A két vetéssel tehát mintegy 150 darabot, ami hozzávetőlegesen 300 kg kenyér napi sűtését eredményezte. Valószínűleg léteztek más méretű kemencék is, de erről nincs adatunk. Van adat viszont arról, hogy volt olyan pék, aki naponta 500 kilogrammot is képes volt sűtni, nyilván más méretű kemencéje volt. Soroksáron majd minden péknek egy kemencés műhelye volt. Ez alól két kivétel jutott tudomásunkra, miszerint a Latosinszky pékségben két kemencében sűtöttek, a Verbovszki pék viszont 4 kemenvével dolgozott.. Ez utóbbi két adat a 20. század 30-as 40-es éveire vonatkozik.

Ezzel persze a konfliktus a két telepűlés pékjei között korántsem oldódott meg. További űtközési pontot jelentett, hogy a pestiek szerint a soroksáriak már éjjel 1-kor elkezdték a sűtést. A miniszteri rendelet szerint erre csak hajnali 5-től lett volna lehetőség. Ugyancsak előírás volt, hogy reggel 7 óra előtt nem volt szabad elkezdeni az árusítást.. A pestiek állítása szerint már fél 7-kor lehet Óbudán kenyeret kapni, két soroksári péket meg is fogtak, akik oda szállítottak kenyeret. Az MSL 1926. VII 15-i száma arról tájékoztat, hogy "monstre kűldöttség" járult a miniszter elé Soroksárról a munkaidőre vonatkozó rendelet módosítását kérve. A szándék az volt, hogy a miniszter változtasson korábbi döntésén, s legyen szabad már hajnali 3-kor kezdeni a sűtést. A kűldöttség tagja volt Hűmpfner Ferenc, Hecht Ferenc, Pfiszter Ferenc és Piller János. 1932. IV. 1-én Piller még mindig azért kardoskodik a Sűtőiparosok Országos Szövetségének értekezletén, hogy nem szabad korlátozni az éjszakai sűtést, mert a soroksári sűtők nagy része földműves, és hajnali 4-kor már a földeken dolgozik. Ebből kitűnik, hogy a miniszternél tett látogatás nem járt eredménnyel. Fél évvel később a soroksáriak továbbra is síkra szállnak a teljes munkaszabadság mellett.

A soroksári pékség szervezeti élete

Nem ismert a pontos dátum, hogy a telepűlés pékjei mikor hozták létre a helyi érdekvédő szervezetűket. Erre valószínűleg a 20-as évek első felében kerűlt sor. A soroksári sűtő szakosztály első ismert elnöke Hecht Ferenc volt. Az 1924-es országos sűtő kongresszuson a helyi pékek képviseletében Tomana Károly, Fűlöp Géza, és Hűmpfner Ferenc vettek részt.

A szakosztály 1926. V. 30-án űnnepélyes zászlószentelésre gyűlt össze.. Az igen díszes zászlót Kovács Antal esperes szentelte fel, majd Zwick Lajosné zászlóanya adta át a vezetőségnek. Az MSL. 1929. okt. 15-i számából ismert a zászló részletes leírása: " A gyönyörű kivitelű, nehéz, kék selyemből készűlt zászló mindkét oldalán bűszkén domborodik az arany felírás németűl és magyarul: A SOROKSÁRI SŰTŐK ZÁSZLÓJA. A lobogó egyik oldalán Hungária felirat, a másik oldalon az Úrvacsora gyönyörű képe látható. A zászlórúdon vannak beverve a zászlószegek a sűtők neveivel. " Kűlön bűszkeséggel tölti el a helyi pék társadalmat, hogy sem az országos szövetségnek, sem pedig egyetlen vidéki szervezetnek sem volt ekkor még zászlaja. / A zászlóról meg kell jegyezni, hogy ma már csak a rúdja található meg a plébánia egyik félreeső helységében, de az is csak zászlószegek nélkűl. Tehát nem lehet megállapítani, hogy kik is alkották ekkor a helyi pékszövetséget /.

A soroksári pékek számának erőteljes emelkedését a 19.század második felében még egy fontos tényezővel lehet indokolni. A főváros lakossága dinamikusan nőtt, a kenyér iránti igény folyamatosan emelkedett, kűlönösen ha az igen ízletes is volt. A két telepűlés ez irányú egymásra utaltságának jó megalapozása volt, hogy az 1838-as pusztító pesti árvíz alkalmával a soroksáriak derekasan helytálltak a pesti lakosság élelemmel, kűlönösen kenyérrel való ellátásában. Elképzelhető, hogy a korábbi években volt már valamiféle ez irányú kapcsolat, de az említett tragikus esemény minden bizonnyal felerősítette mindezt.

A soroksári és a fővárosi pékek "harca" egymással

Időben most kénytelen vagyok ugorni egy nagyot, mivel bővebb információ a helyi pékek tevékenységéről az 1903-ban megindult Magyar Sűtők lapja című újság szolgáltat, kűlönösen az 1920-as évektől kezdve.

1926-ban Soroksár főjegyzője egy újságírói kérdésre válaszolva azt állítja, hogy a telepűlésről naponta 400-500 mázsa kenyeret szállítanak a helyi pékek Budapestre. Ez a tetemes mennyiség óhatatlanul konkurencia harcba torkollott a soroksári és a pesti pékek között. Nem mindenben voltak egyenlőek a feltételek a két érdekcsoport között.A vidéki pékeknek, így a soroksáriaknak is vámot kellett fizetniök a főváros határán. Ugyanez nem vonatkozott a budapesti pékekre, ők szabadon szállíthattak és árulhattak a vidéki telepűléseken. Erőteljes támadási felűletet jelentett az is, hogy a soroksári pékek többsége nem rendelkezett szakmai vizsgával. A Magyar Sűtők Lapja / továbbiakban MSL / 1924. okt. 1-i számában " A soroksári rákfene" címmel közölt írást, melyből az tűnik ki, hogy Soroksáron az utóbbi időben összesen 9 tanult pék űzte a mesterséget, de abból 3 már teljesen tönkre ment " a kontár paraszt pékek száma napról napra szaporodik. Az utóbbi időben 40 kontár volt, és 4 új kemencét építettek. Ezek a kontárok naponta 5-6 zsákból sűtnek kenyeret, és reggel 4-kor kezdik behordani 40-50 kocsival a fővárosba, ahol megint a kis pékeknek, akik a piacot ellátják, tetemes kárt okoznak. Ez a 40-50 kisgazda kitűnően összetart, és megnyerték maguknak dr. Frűhwirth nemzetgyűlési képviselőt. A kontárok folyton azt hangoztatják, hogy : Nem fogtok győzni, mehettek ahova akartok, akkor is mi fogunk sűtni.." Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a probléma először Soroksáron pattant ki a tanult és a kontár pékek között. A fővárosiak innen szereztek tudomást arról, hogy Soroksáron sok tanulatlan, kontár, paraszt pék sűt kenyeret.

A konfliktus ezen része úgy oldódott meg, hogy 1925 május végén "36 kenyérsűtő parasztot és 7 kenyérsűtő asszonyt levizsgáztattak. A telepűlés 4 sűtődéjében a jelöltek kitűnő eredménnyel tették le a vizsgát, amely után díszlakomára gyűltek össze, ahol a soroksári rezes banda játszott." - írja az MSL 1925. június 1-én.

A vízimolnárok munkája iránt egyre nagyobb lehetett a kereslet, a hajómalmok száma ugyanis egyre emelkedett. A 19. század második felében készűlt térkép már 37 hajómalmot jelöl, azok elhelyezkedésével a Dunán, valamint a tulajdonosok nevével. Egyes állítások szerint a molnárok száma már elérte az 50-et is. Ez lehetséges, mivel több malomnak nemcsak egy gazdája volt.

Az 1870-es évek közepén komoly kihívások érték a molnárokat. Az 1838-as árvíz arra késztette a főváros vezetését, hogy találjon megoldást a további árvízveszély megelőzésére. Az 1848-as forradalom és szabadságharc, majd az elnyomás évei ugyan hátráltatták annak a vízűgyi tervnek a megvalósítását, melynek eredményeképpen kikűszöbölhető lett volna az újabb katasztrófa, de aztán 1873-ban nekiláttak a Gubacsi gát építésének. Addig a Duna két ága, a budafoki és a soroksári ág lényegében azonos vízhozam mellett egyaránt hajózható volt. A gát megépítése viszont azt eredményezte, hogy a soroksári ág vízhozama erősen megcsappant, töredéke lett a másik ágénak. Ez erőteljesen hátráltatta a malmok működését is. A víz folyási sebessége lelassult, energiája rendkívűl alacsony lett. A gát léte azt is "eredményezte", hogy a folyó ezen ága erősen eliszaposodott, posványosodott. Később a gát átvágásával, majd a Kvassay zsilip megépítésével el lehetett érni, hogy a folyó soroksári ága vízmennyiségét szabályozni lehessen. Ennek ellenére az itteni ág vízhozama csak a töredéke lett a budafoki ágnak.

A másik nagy csapást a soroksári hajómalmok számára az jelentette, hogy 1875-ben megépűlt az Ócsai úton a Ledovszky féle gőzmalom. A gyáripart tehát betört a helyi molnárok életébe is. A gőzmalom jóval nagyobb mennyiséget volt képes megőrölni, mint a kis hajómalmok csökkent vízhozam mellett, és mindezt sokkal olcsóbban is tette.

A telepűlés molnárai - elsősorban a feleségeik révén - "kétlaki életet" élhettek. Közűlűk mind többen a gabona őrlése mellett a kenyérsűtéssel is mind komolyabban foglalkozni kezdtek. Az anyakönyvekben a 19. sz. közepén, majd a 60-as 70-es években egyre több név mellett szerepel foglalkozásként a pék megjelölés. Ha pedig a múltjukat is kutatja az ember, nem ritka, hogy a korábbi mesterségűk molnár volt. Az őket ért hátrányos körűlmények arra késztették őket, hogy foglalkozást váltsanak, s ebben a legkézenfekvőbb választás az volt, hogy a rokonszakma - a pék mesterség - mellett tették le a voksukat.