A kézművesek taksás összeírásai
Az első adózó kézműveseket tartalmazó összeírás 1745-ben keletkezett. Ebben mindössze két név szerepel: Natz Józsefé és Richter Andrásé / bár ez utóbbi név át is van húzva a listában.
Natz József: Harasztiban született, soroksáriként az anyakönyv 1736-ban jelöli először. Érdekességként említhető, hogy mind a házassági tanúja, mind a gyermekeinek keresztapja Forster János Jakab volt. A taksás összeírásban mészárosként jelölik, mely tevékenységért évi 2,2 Ft adót fizetett. Az 1752-es listában már nem szerepel. Jelen van viszont a jobbágyok listájában, ekkor tehát már földműveléssel foglalkozott. Az az évi terménye 8 mázsa őszi gabona volt.
Richter András származásáról nem sikerült adatot találni. A kézművesek taksás listájában a neve melletti szakma megjelölése asztalos. A két évvel későbbi összeírásban már ő szerepel mészárosként évi 1,2 Ft taksával. A neve mellett hosszabb ideig a mészáros megjelölés szerepel, mígnem 1767-ben sutor-ként / varga, cipész/ jelenik meg, de csak ebben az egy évben. Ezután már földbérlőként fizet évi 4,8 Ft-ot a grófnak. Az utolsó összeírásban 2 lova és két tehene volt.
Az 1747/48-as évekre szóló taksás összeírás már a kézművesek számának jelentős bővüléséről tanúskodik. / Feltehetőleg működtek ők már korábban is, csak akkor még adómentességet élveztek/. Ekkorra bizonyára már leteltek az adómentes évek. Nyolc kézműves szerepel ebben a listában, valamint egy földbérlő. A szakmák az alapvető létfenntartást, valamint a földművesség végzéséhez szükséges eszközök előállítását, javítását szolgálták. A következő szakmák művelőit találjuk ekkor: 1 fő mészáros, 2 molnár, 1 varga és cipész, 1 bognár és 1 fő kádár. Érdekességként megemlíthető, hogy szerepel egy üvegfúvó is, de csak ebben az évben, s aztán ez a szakma többé nem fordul elő. A következő kézművesek szerepelnek ebben a listában:
LEIMETER JÁNOS GYÖRGY molnár. 1723-ban született Soroksáron. Szigetcsépről költözött ide a család. Neve valamennyi rendelkezésre álló összeírásban szerepel egészen 1774-ig. 1747-ben 7,8 Ft adó és 27 mázsa őrleményt adózott. 1771-ben 10,8 Ft-ot fizetett a malomjogért. Az 1765-ös összeírásból derül ki, hogy ekkor 2 malmot működtetett már. Az összeírások alapján állítható, hogy a kézművesek között ő lehetett a legmódosabb. 1797-ben halt meg Soroksáron.
NAGL JÁNOS szintén molnár volt. Neve mellett szerepel a zsellér megjelölés, mint ahogy minden kézműves zsellérnek számított. 1747-ben 4,8 Ft adót és 13,5 mázsa őrleményt róttak ki rá. Nevével 1753-ig találkozni a listákban.
Az említett molnárok által működtetett malmok feltehetőleg az első Dunára telepített vízimalmok közül valók voltak, valamint a „Soroksár vízén” , a Gyáli patakon lévő malom. A szakirodalom szerint egy hajómalomnak az átlagos napi teljesítménye 10 mázsa gabona megőrlése volt. 100 liter szemes terményből 110 liter őrleményt kellett előállítaniuk, s annak kb. 18%-a volt korpa.
NEUMAYER MIHÁLY üvegfúvó a Karlsruhe környéki Malsch-ban született 1705 körül. Minden bizonnyal onnan hozta az űzött mestersége ismereteit. Az üvegfúvás elég nagy energiaigényű szakma volt, sok fa kellett hozzá, aminek Soroksár környéke nem lehetett a bővében. Talán ennek is tulajdonítható, hogy hamar felhagyott az üvegfúvással, vagy talán nem talált elég nagy keresletet a termékeinek. Neve a kézművesek adólistájában nem szerepel többé, feltehetően földműveléssel foglalkozott a továbbiakban. 1754 előtt hunyt el.
REICHENSBERGER ANDRÁS 1747-63 között szerepel a taksás listákban, mindvégig sutor-ként. Meg kell jegyezni, hogy a sutor latin szó valójában vargát jelent, de itt minden bizonnyal cipészt is értettek alatta. A lábbelik mellett ő készíthette bőrből a földművelésben és a ház körül használatos eszközöket, szerszámokat. Neve először 1744-ben fordul elő először anyakönyvben. Nem tartozott a különösebben módos zsellérek közé, hiszen mindvégig 1 tehenet jelölnek a tulajdonaként.
ZWICK GÁSPÁR nevével 1747-ben találkozni először a házassági anyakönyvben. Ez évtől 1763-ig szerepel a taksás listákban, a kádár mesterséget folytatta. Ő tekinthető az egészen a XX. század közepéig létezett kádár dinasztia alapítójának. Keze alól nem csak hordók, hanem egyéb faedények: kádak, dézsák, standerek stb. is kikerülhettek. Mint zsellér egy házhellyel bírt / 1 hold/, valamint volt egy tehene. A Wolfsbergen volt 400 négyszögöl szőleje, 1771-ben 3 akó bora termett / cca. 160 liter/. 1772-ben hunyt el Soroksáron.
HARTL JÁNOST 1747-ben rotarius-ként /bognár/ jelölték az adóköteles kézművesek között. Neve először az 1744-es Kessler féle összeírásban szerepel. Neve a későbbiekben egyetlen dokumentumban sem fordult elő, valószínűleg elhagyta Soroksárt.
TEPICH VITUS KONRÁD rövid, de változatos pályát futott be a kézművesek között. 1747-ben még jómódú pásztorként szerepel. Volt 3 lova és egy tehene, termett 8 és fél mázsa őszi gabonája. Ebben az esztendőben 4,8Ft volt az éves taksája. Egy évvel később már pékként jelenik meg, de csak ebben az egy évben. Ezután felhagyott a kézművességgel, földművesként folytatta. 1789-ben halt meg.
FERBER FERENC az 1747-48-49-es összeírásokban szerepel szakma megjelölése nélkül, ami azt valószínűsíti, hogy földet bérelt évi 4,8 Ft-ért. Az is lehetséges, hogy már ekkor kereskedőként tevékenykedett, mivel az 1750-es listában már ez a foglakozás állt a neve mellett. Ekkor volt 2 lova és 2 tehene. Az 1760-as íven szerepel utoljára a neve a következő megjelöléssel: servat fornicem –azaz kocsmát működtet. Lehet, hogy a kereskedői tevékenysége a korábbiakban is ebben merült ki.
HOLZINGER JÁNOS GYÖRGY pék. Nevét 1749-60 között találjuk a listákban. Ő volt tehát az első hosszabb ideig működött sütőmester. 1746-ban található a neve először anyakönyvben. 1751-ben két tehene, öt juha volt, és 2,4 Ft taksát fizetett. 1763-ban már nincs a neve a taksások között.
SCHEFFER JÁNOS GYÖRGY lakatos /clavifaber/ neve 1744-ben bukkan fel először. A taksás listákban 1750-54 között található. Volt egy tehene, 1,7Ft taksát szedtek be tőle évente.
MOSER JÁNOS bognár 1702 körül született Gremheimben. Soroksáron anyakönyvben 1749 fordul elő először. 1750-74 között folyamatosan jelen van a taksások között, tehát hosszú ideig készítette, javította a szekereket, azok kerekeit, s egyéb fa eszközöket, szerszámokat. Kezdetben még volt 2 tehene, de aztán nem találunk a neve mellett jószágot. Évi fizetendő taksája 3,60-4,80 Ft között mozgott. 1783-ban hunyt el Újhartyánban.
KLETZL JÁNOS bognár 1714 körül született Bajorországban. Taksonyból költözött Soroksárra, 1740-ben már itteni lakos. 1753-60 között van a listákban a neve, majd az 1770-es urbáriumi összeírásban szerepel ismét asztalos megjelöléssel. A kézművesség mellett 400 négyszögöl szőlőt is művelt Szent Dienesen és a Wolfsbergen. 1771-ben 10 akó bort írtak nála össze. 1786-ban halt meg Soroksáron.
WALTER PÁL molnár csak az 1753-as listában szerepel. Egyéb adat nem ismeretes róla.
KITZL JÁNOS molnár 1752-ben szerepel anyakönyvben. Az adóösszeírásokban csak 1753-ban fordul elő.
Meg kell jegyezni, hogy az 1747-es összeíráshoz képest 1753-ra a molnárok száma nőtt a legnagyobb mértékben, a számuk megkétszereződött. Mint korábban már szó volt róla, 1752-ben mintegy 1270 mázsa őszi gabona termett Soroksáron. Ennek a jelentős mennyiségnek a számottevő része a jobbágyportákon kézzel működtetett őrlő szerkezetekben vált lisztté, de az adatok azt igazolják, hogy egyre nagyobb szükség volt a vízimolnárok tevékenységére is. Minden bizonnyal nem csak a helyben termett gabonát őrölték, hanem a környék településeiből is Soroksárra hordták a búza, rozs és egyéb szemes termény jelentős részét.
SCHUSTER BALTAZÁR takács. Ezzel a szakmával új mesterség jelenik meg a palettán. 1753-65 között van jelen a neve a listákban. Jelenlegi ismereteink szerint ő az első textiles a település történelmében. Kezdetben 1 tehene volt, majd lett egy lova is. Évi 4,8 Ft adót fizetett. 1777-ben halt meg Soroksáron.
KALTENECKER JÁNOS MIHÁLY bognár. A taksás listákban 1759-74 között folyamatosan szerepel. Szülei a bajorföldi Gremheimből származtak, majd Harasztiban telepedtek le. Ő maga 1733-ban született még Harasztiban. Tevékenysége kezdetén már 3 bognár szerepel a listákban. Ez a szakmán belüli létszám emelkedés a megnövekedett lélekszámmal, valamint a földművelés eszköz igényeinek növekedésével magyarázható. Őt is afféle dinasztia alapítónak tekinthetjük, ugyanis a bognár szakmában hosszú-hosszú ideig jelen volt a család, illetve a leszármazottak. A kezdeti taksás listákban évi 4,80Ft volt az adója, majd ez később 5,80-ra emelkedett. Egy tehenet tartott, volt viszont 800 négyszögöl szőleje. 400 négyszögöl a Wolfsbergen, és 400 a Deres hegyen. 1781-ben halt meg Soroksáron.
GRUBER MÁTYÁS molnár. 1757-63 között jelenik meg a neve a taksás listákban. 1713 körül született, anyakönyvben 1753-ban bukkan fel a neve először. Tekintélyes mennyiségű taksát fizetett, évi 10 Ft-ot. Az 1770-es urbáriumi listában továbbra is molnárként van jelen. Volt egy lova, valamint másfél hold belső telke. Jelentős nagyságú szőlőt művelt, 200 négyszögölet a Wolfsbergen, és 2 kapást a Deres hegyen. 1790-ben hunyt el Soroksáron.
SEHERHOFFER ANDRÁS bognár. Csak az 1763-as névsorban szerepel évi 4,80Ft taksával. Volt 2 lova és 1 tehene.
PATTK MIHÁLY molnár szintén csak egy évben, 1763-ban található a taksát fizetők között, akkor viszont magas – 10Ft-os kötelezettséggel.
E két utóbbi kézműves valószínűleg nem soroksári lakos volt, mivel sem anyakönyvben, sem más listában nem szerepel a nevük.
ZIERER KRISTÓF neve mellett az a megjegyzés szerepel, hogy caupo, azaz kocsmáros. Neve először 1757-ben szerepel anyakönyvben. Az 1768-as listában jelenik meg utoljára kocsmárosként. Korábban évi 2,40 Ft taksát, majd 4,80-at róttak ki rá. Ez idő tájt a borkimérés földesúri jog volt. Sörfőzőről a településen nem tudni, viszont Harasztiban volt a század közepén. Zierer az úrbér rendezéskor már jobbágyként jelenik meg, fél telke volt, azaz 13 hold földet művelt, valamint 6 kaszás rétje. 2 1/4 belső telekre tett szert, 4 ökre, 2 lova, 1 tehene, valamint 35 juha volt. Azt kell feltételezni, hogy a kocsmáros tevékenység jól kifizetődő volt már akkor is, hiszen a kezdetekkor 1 tehénről indult. 1773-ban hunyt el 63 évesen.
GYURKOVICS JÁNOS neve 1756-74 között lelhető fel a taksás listákban. Foglalkozásának megjelölése graecus, azaz görög volt, ami valójában rác kereskedőt jelentett. Tevékenysége után kezdetben alacsony – 2 Ft-os taksát, majd a 70-es évek elején már elég magas 5 Ft-os adót vetettek ki rá. Mindebből arra lehet következtetni, hogy e kereskedői szakmát eredményesen végezhette. Ezt jelzi az is, hogy kezdetben nem volt jószága, majd lett 2 lova és 2 tehene.
BAUER JÁNOS MIHÁLY molnár. 1754-74 között valamennyi taksás lista szereplője. 1712 körül született. A soroksári anyakönyvben 1747-ben található első ízben, ekkor vette feleségül Leinwater Anna Máriát, Leinwater János 56 éves özvegyét. Ő maga ekkor 35 év körüli. Feltehető, hogy az 1743-ban elhunyt Leinwater János maga is molnár volt, bár erről nincs adat, de a fiáról- Leimeter János Györgyről, mint jól működő molnárról a korábbiakban már volt szó. Valószínű, hogy Bauer János Mihály a házassága révén lett malomtulajdonos, illetve a malomjog bérlője. A magasabb összegű taksások közé tartozott- mint általában a molnárok-, évi 5-5,8 Ft között váltakozó bérlési díjjal. A pénzösszegen kívül őrleménnyel is tartozott urának, hol 14 mázsával, hol 28 mázsa körüli mennyiséggel. 600 négyszögöl szőleje is volt, 400 Szent Dienesen, 200 az Apostol hegyen. 1791-ben hunyt el Soroksáron.
SCHUSTER MÁTYÁS zenész érdekes színfoltja a korabeli kézműves társaságnak. 1767-74 között fordul elő a dokumentumokban, igaz az utolsó években már a kőműves szakma művelőjeként. Eddigi ismereteink szerint tehát ő az első kulturális szolgáltatást vállaló személy. 1742-ben született Soroksáron. Zenészként évi 2,40-3,60 Ft volt a taksája, majd kőművesként szintén 3,60-Ft-ot róttak ki rá. Feltehetőleg a kocsmában emelte a hangulatot a tevékenységével, de részese lehetett a közösségi és családi ünnepeknek is. Zenész korában volt 1 lova és 1 tehene, majd kőművesként lemondott az állattartásról. 200 négyszögöl szőleje volt a Wolfsbergen. 1783-ban halt meg.
AMON JÁNOS GYÖRGY mészáros. Csak az 1768-69-es listákban szerepel. Évi 3,60 Ft taksát fizetett. Volt két lova. Egyéb adat nem áll rendelkezésre.
MÁTÉ ANDRÁS /1768/, PEZOLD JÁNOS /1770/, KISBERK JÁNOS /1773/ kocsmárosok voltak. Közülük valószínűleg csak Pezold János volt soroksári. A másik két személy nevét anyakönyvekben, összeírásokban nem találjuk.
HEBERSTREIT LŐRINC mészáros. 1770-ben található a neve a taksások közt. Évi 2,40 Ft adót fizetett. 1 fundus / 1 hold / belső telket művelt, volt viszont 600 négyszögöl szőleje a Deres hegyen, valamint volt egy lova. Anyakönyvi adatok nem ismeretesek róla.
