Van már vagy két éve, hogy elkezdtem foglalkozni a soroksári méltán volt híres kenyér történetével, illetve a kenyeret előállító pékek összegyűjtésével. Nem tudtam, mekkora feladatot vállaltam ! Sajnos ma már egyetlen személyt sem találtam, aki maga is aktív művelője lett volna e nem könnyű, de szép mesterségnek. A leszármazottak gyermekek voltak, amikor szűleik, nagyszűleik naponta több száz mázsa számra sűtötték az illatozó kenyeret, péksűteményeket.
E nehézségek ellenére talán sikerűlt vázlatosan felelevenítenem, hogy kik által, és mitől is lett híres Budapest szerte a soroksári pékek munkája.
Ha észrevételek, kiegészítések érkeznek az olvasok részéről, én kész vagyok azokkal korrigálni, kiegészíteni írásomat.
A kenyér rövid története
Amióta a civilizált ember közösségekbe szerveződött, és elkezdte a fenntartásához szűkséges eszközöket, alapanyagokat előállítani, foglalkozott a kenyér, illetve annak elődei előállításával is. Az archeológiai kutatások eddig azt igazolták, hogy a kenyér elődje volt a tudatosan előállított táplálékfajták egyike, talán az első. Nos, ez a feltevés a legújabb kutatások eredményeképpen most megdőlni látszik, legalább is ami az első helyet illeti. A törökországi Göbekli Tepében / az ország dél-keleti részén/ folyó ásatások azt a feltevést erősítik, hogy a SÖR készítése időben jóval megelőzte a kenyér előállítását, fogyasztását. A "folyékony kenyér" szomjoltó hatásánál, és nem utolsó sorban alkohol tartalmánál fogva jelentősen megelőzte a kenyeret.
Térjűnk vissza a kenyér eredetének és készítése fejlődésének rövid ismertetésére. A 12-13 évezreddel ezelőtt élt emberek a magvak gyűjtögetésével kezdhették, talán azokat rágcsálták minden további előkészítés nélkűl. A következő fontos fázis lehetett, amikor az összezúzott magvakat pépes formában fogyasztották. Ha a pépet tengervízzel keverték, még ízletesebbnek találhatták az eledelt. Majd itt léphetett be a tűz, ezt a vizes pépet kisűtötték, a kenyér elődeinek készítését még tökéletesebbé tették. Itt még messze nem volt szerepe semmiféle kelesztésnek Ennek a kenyérnek a mai legközelebbi rokona a macesz lehet.
Az első mai értelemben vett pékek, akik elsősorban nem a maguk élelmezésére készítettek kenyeret, valószínűleg az ókori Egyiptomban ténykedtek. A piramisok építésén hosszú évekig dolgozó ezrek ellátásáról gondoskodni kellett, mégpedig nagy tömegű élelmiszer előállításával. A kutatások feltételezik, hogy az egyiptomiak készítettek először kelesztett tésztából kenyeret. Rájöttek, hogyha állni hagyják a tésztát, akkor az megduzzad, kisűtés után pedig ízletesebbé, könnyebben fogyaszthatóvá válik. I.e. 1700 körűl Hammurapi - Babilon városának királya- is említést tesz a kelesztett kenyér.
