Piller János tovább folytatta aktív közéleti szereplését : 1935-ben az Országos Szövetségben indítványozza, hogy a vasárnapi munka tiltassék be. Legyen legalább egy nap a pihenésre. Ugyancsak ebben az évben Schneé János a dunaharaszti és Piller János a helyi sűtőszakosztály vezetője megegyezett a közös sérelmek közös orvoslásában.

1936-ban egyeztetések indultak a pékek és segédek minimálbé-

rének meghatározása érdekében. Egy évvel később erre sor is kerűlt. A pékek viszont azt követelték, hogy a minimálbér csak akkor kerűljön elfogadásra, ha megállapítják a kenyér és a péksű-

temények minimál árát is. Az első kemencés összmunkás heti minimálbére 38 pengő lett.

Piller János szervezeti karrierje további eredményeket hozott 1937-ben, ugyanis a Magyar Sűtők Országos Szervezetének vezetőségi tagja lett.

A sűtők londoni kongresszusán és kiállításán 1938 szeptemberében ismét szerepelt soroksári kenyér .

A soroksári pékek sűtő tevékenysége

A sűtők legfontosabb berendezési építménye a kemence. A kemencéket általában az épűlet egyik helyiségében alakították ki, egy szinten a lakóterekkel. Ritka kivétel volt, hogy a pékműhely egy szinttel lejjebb kerűlt, azaz a pince szintjére. A kemencék valameny-

nyije épített kemence volt . A fala samott téglával lett bélelve, a padlózata pedig kűlönleges agyagból készűlt. Az agyag padlózatot általában évente kellett cserélni a hőhatás okozta elhasználódás okán. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre a helyi kemencék mére-

tét illetően. Egyes visszaemlékezések szerint kb. 5 méter mély volt, a fala félkör alakban lett kialakítva.. Hátsó falában voltak a fűstelvezető nyílások. A soroksári kemencék valamennyije egyszintes / hertes / kemence volt. Léteztek viszont 2 és 3 hertesek is, ezekben két illetve három szinten folyt a sűtés egy időben. Visszaemlékezések szerint a soroksári pékek kivétel nélkűl fával fűtötték fel a kemencéket. Egy felfűtéssel általában két vetést tudtak csinálni. Fűlöp Károly emlékei szerint egy vetéssel 70-80 egyenként 2 kilogrammos kenyeret lehetett elhelyezni a sűtőtérben. A két vetéssel tehát mintegy 150 darabot, ami hozzávetőlegesen 300 kg kenyér napi sűtését eredményezte. Valószínűleg léteztek más méretű kemencék is, de erről nincs adatunk. Van adat viszont arról, hogy volt olyan pék, aki naponta 500 kilogrammot is képes volt sűtni, nyilván más méretű kemencéje volt. Soroksáron majd minden péknek egy kemencés műhelye volt. Ez alól két kivétel jutott tudomásunkra, miszerint a Latosinszky pékségben két kemencében sűtöttek, a Verbovszki pék viszont 4 kemenvével dolgozott.. Ez utóbbi két adat a 20. század 30-as 40-es éveire vonatkozik.