Az ókori görögök i.e. 8oo körűl kezdhették el - az egyiptomiaktól átvéve - a kelesztett kenyér készítését. Mindeközben Mezopotámiában már iparszerűvé fejlesztették a gabonák őrlését. Rabszolgákkal, illetve állati erővel mozgatták a malomköveket, s egyre nagyobb tömegben állították elő a "lisztet".

A rómaiak- mint oly sok mindent - a görögöktől vették át a kenyérsűtés mesterfogásait. Mivel élesztőjűk nem volt, a napsűtés pedig bizonytalanabb volt, mint az egyiptomiaknál, ezért mustot használtak a kenyértészta kelesztéséhez. Biztos adat van arról, hogy ők már dagasztották a tésztát. Politikai fegyvert is kovácsoltak belőle. Ha valamiért nagyon lázongott a nép kenyeret osztottak köztűk: "panem et circenses" populo. Augustus császár idejében 329 pékség működött Rómában.Idősebb Pliniustól tudjuk, hogy a gallok gabonából erjesztett italok habját adták a tésztához, amitől a kenyér könnyűvé és még ízletesebbé vált.

A vízimalmok már a rómaiak idejében nagy számban zakatoltak a vízfolyások partján. Alkalmazásuk nagy mértékben elősegítette az őrlés gyors, a liszt nagy mennyiségben való előállítását.

A középkor alkonyán, az újkor kezdetén Európában új növények jelentek meg: a kukorica és a burgonya, melyek felhasználását szintén megtalálták a leleményes pékek a kenyér ízletesebbé tételében.

A történelem folyamán az emberiség szép lassan eljutott a modern kenyérkészítés fontos elemeinek a felfedezéséhez, azok alkalmazásához. / Lényegében a fejlődés azóta is töretlen, napjainkban is számos új elem kerűl be a készítés mechanizmusába mind anyagban, mind az elkészítés módját illetően. 2023. aug. 20-i kenyérűnnep tiszteletére rendezett verseny győztese a dunabogdányi Heim pékség a durumbúza alkalmazásával nyerte el a zsűri osztatlan elismerését /. Ma a kenyér / "az 'élet" /a világ nagy részén a legfontosabb élelmezési termék. Nincs nap, hogy az emberek ne fogyasztanák a pékek munkájának eredményét.

Soroksár pusztán még emberek sem laktak, legeltetésre használt térség volt a terűlete, amikor a Gyáli patakon már zakatolt az első vízimalom 1695-ben. Halász Mihály alsónémedi lakos bérelte a puszta tulajdonosától Wattay Páltól. Soroksár életében tehát már a kezdetekkor, a betelepűlés előtt jelen volt a későbbi község életében kiemelkedő szerepet játszó létesítmény, a malom, mely a kenyér készítés alapanyagának a lisztnek az előállításában játszott egyre meghatározóbb szerepet. Igaz, ekkor még minden házban megtalálható volt a kis kézimalom is, amely ugyan nem nagy mennyiségben, és ugyancsak fáradságos munkával, de ellátta a ház népét a szűkséges őrleménnyel.