Grassalkovich Antal 1733-ban kegyúri jogot kapott III. Károly királytól. Így hát megteremtődött a lehetősége, hogy az újonnan kialakult településeken lelkészséget alapítson. Soroksáron 1743-ban jött el ennek az ideje. A gróf által támogatott besnyői ferencesek adták Soroksár első papjait. Grassalkovich mindig is a ferencesekkel volt szoros kapcsolatban, hiszen gyermek- és ifjú korában ők karolták fel és taníttatták az igen eszes, de szegény nemesi családból származó gyermeket. Kessler Fortunatus 1743 március végén kezdte az anyakönyvezést. Az első bejegyzés a születési anyakönyvben található: Seiffert Mártonnak és feleségének Mária Annának Mária Erzsébet névre keresztelt lánya született. Egyre égetőbb lett a szüksége, hogy a település templomot is kapjon, hiszen a létszám meghaladta a 900 főt, már messze túlszárnyalta Haraszti lakosainak a számát. 1743-ben ugyan lerakták egy kőtemplom alapkövét, de az építkezésből nem lett semmi, arra még 1758-ig várni kellett, hogy aztán 1761-ben felavathassák Soroksár büszkeségét, a ma is álló templomot.
Arra vonatkozó adat, leírás vagy utalás, hogy milyen lehetett a rohamos léptekkel kialakuló faluközösség élete, működése, jelenleg nem áll rendelkezésre. Vajon mennyire lehetett sajátos egy Magyarországon létrejött település belső hierarchiája, szokásrendje, közösségjogi és erkölcsi normarendszere, amikor a falut alkotó egyének nagyrészt más országokból, más hagyományokkal érkeztek. Valószínűleg ebben az estben is a meghatározó az volt, hogy az először ideérkezettek magyarországi településekről jöttek, az ottani szokásrenddel, jogi és erkölcsi normákkal, másrészt döntő súllyal eshettek latba a földesúr diktálta követelmények. Ennek ellenére sajátos lehetett a falu élete, hiszen a lakosság összetétele viszonylag homogén volt, akiknek kialakult, magukkal hozott normáik, erkölcsi értékeik, szokásrendjük volt. Ami persze megint nem volt egységes, hiszen az érkezettek különböző településekről, és tartományokból jöttek. Így hát, a továbbiakban csak arról van mód vázlatos képet adni, hogy hogyan is működtek a magyarok lakta települések ez idő tájt. A legfelsőbb döntést hozó fórumok a falugyűlések voltak, melynek jogkörét végső soron a földesúr határozta meg. Pontos kép arról nincs, hogy azokon kik vehettek részt, kiknek volt szavazati joguk. A nők és fiatalkorúak bizonnyal nem. Kérdés, hogy a zselléreknek volt-e részvételi és szavazati joguk. Valószínűleg nem, hiszen a falugyűléseken a gazdálkodással összefüggő legfontosabb kérdések vártak eldöntésre, márpedig akinek nem volt földje, az feltehetően nem szólhatott bele ezeknek a dolgoknak az eldöntésébe. Ezt a döntéshozó fórumot csak a legfontosabb kérdések megvitatására hívták össze, évente egy, legfeljebb két alkalommal. El kellett dönteni – különösen egy újonnan létrejött település esetében, hogy a falu határát hogyan osszák fel művelési ágak szerint. Hol legyenek a szántóföldek, a legelők, a szőlők, a szérűk. Soroksáron előbb a kétnyomásos, majd a háromnyomásos gazdálkodás volt az uralkodó. El kellett dönteni, hogy melyik legyen egy-egy nyomás területe. Döntöttek abban is, hogy a különböző növényeket hol termesszék az adott esztendőben. Arról is évente döntöttek / az úrbéri rendezésig/, hogy melyik jobbágy mekkora területet művelhet. A „tehetség” szabta meg a használatba adott terület nagyságát, azaz ki mennyi igavonó állattal rendelkezik. Közösen határoztak még a főbb munkák kezdésének idejéről, a legeltetés rendjéről, a szüret kezdetéről. Fontos döntési jogkör volt a falu bírájának a megválasztása. Ez a század első felében Szent György napja környékén volt, majd Mária Terézia rendelete alapján áttevődött november elejére. A szokásjog szerint a földesúr által kiválasztott 3 tekintélyes jobbágy közül volt lehetőség választani. A bírót egy évre választották. A két meg nem választott jobbágy lett a bíró helyettese.A bíró egy év elteltével újra választható volt, vagy később ismét megválasztható. A bíró a megválasztását köteles volt elfogadni. A választás végeztével a leköszönő bíró átadta az újnak a bírói jelvényeket: a díszesen faragott, ékesített pálcát / a királyi jogarnak megfelelő helyi eszközt/, a falu pecsétjét, a község ládáját és annak kulcsát. Sok helyen szokásban volt a kalodát is átvinni az új bíró háza elé. A bíró a ténykedéséért fizetséget nem kapott, viszont mentesült a különböző adókötelezettségek alól. A falu jegyzője nem volt választott személy, őt a község alkalmazta. Feladata az összes írásbeliséget igénylő munka ellátása volt. Fizetséget a különböző okiratok: adás-vételt rögzítő, végrendeleti, örökösödési, gyámügyi stb. iratok megszövegezéséért az illető személytől kapott.
A falu kisbírája a XVIII. század első felében még a bíró helyettesének számított, a század második felére viszont a munkaköre jelentősen változott, amennyiben ezután már csak többnyire altiszti feladatokat látott el, pl. értesítéseket hordott szét. Nem hiába nevezték több helyen egyszerűen csak „futkosó bírónak”.
Falugyűlést nem lehetett gyakran összehívni, különösen nem dologidőben, viszont a bíró sem dönthetett egy személyben fontosabb kérdésekben. Ezt a feladatot a bíróból és az esküdtekből álló tanács mint testület látta el. Az esküdteket is a falugyűlés választotta. Már az úrbéri rendelet meghozatala előtt is az volt a szokás, hogy a személyük kiválasztása a földesúr megkérdezése nélkül történt, majd ezt Mária Terézia 1770 után kötelezővé tette, azaz a földesúr ebbe sehol sem szólhatott bele. Az esküdtekkel szemben az volt a követelmény, hogy módos, tekintélyes, igaz életű, okos jobbágyok legyenek. Számuk a település nagyságától függött, általában 10 fő körüli volt a létszámuk. Őket is évente választották, de az ő esetükben jóval gyakoribb volt a huzamosabb időn keresztül való működés, mint a bírók esetében.
Soroksáron a mezőváros vezetése öt főből állott. A bíró és 2 bíró helyettesen kívül itt tehát csak két fő esküdtet választottak. A testületi döntéseken túl speciális feladatokat is végeztek. Közülük kerültek ki például a hegybírók, akik a szőlők ügyes-bajos dolgaival foglalkoztak, a borbírók a kocsmák tevékenységét felügyelték, a malombírók az őrlőhelyek munkáját, a vásárbírók a vásárok rendjét, bevételeit , a mezőbírók a rétek, legelők állapotát és használatát, a halászbírók a folyóvizeken, tavakon folyó halászat mikéntjét ügyelték fel.
A falusi tanácsok fontos feladatai közé tartozott a közrend biztosítása is. Az apróbb vétségeket elkövetők megbüntetése, kalodába záratása. Sok munkát adhatott ez a tevékenység.
A XVIII. századból összesen 6 bíró és 3 bíró helyettes nevét ismerjük Soroksáron.
Wolf György az első ismert bíró. 1739 táján érkezett a családjával Taksonyból Soroksárra. 1744-ben a Kessler féle összeírásból ismert, hogy ekkor ő volt a bíró a faluban. A módos jobbágyok közé tartozott. Az 1760-as összeíráskor volt 6 ökre, 2 lova és 3 tehene, valamint 45 juha. 1770-ben viszont már zsellérként szerepel a listában. Külső telke nem volt, de volt 3és ¾ hold belső telke, valamint a fent említett állatállománya. 1772-ben halt meg Soroksáron 71 éves korában. Felesége Tauser Terézia volt.
Ugyancsak az 1744-es összeírásból ismert a bíró helyettes, Pehl János Mihály. A családja 1738-ban jelenik meg először anyakönyvben. 1710 körül született, Pilisvörösváron nősült 1734-ben, felesége Hoffmann Éva. 1752-ben volt 6 ökre, 2 lova és 1 tehene. 1771-ben már ő is zsellérként szerepel. 1775-ben hunyt el.
Schuster Antal: 1737-ben találjuk először a nevét. Felesége Zeitler Anna Mária. 1752-ben ő a falu bírója, valamint 1760-ban is ő tölti be ezt a tisztséget. 1770-ben 2 és ¼ hold belső telke volt, valamint 2 lova és 2 tehene. Volt 500 négyszögöl szőleje, 400 Szent Dienesen, 100 pedig a Domináli hegyen. 1790-ben 77 éves korában halt meg.
Soroksár mezővárosának tisztségviselőiről a XVIII. században az 1760. évi állapotról van csak teljes képünk. A bíró még mindig, vagy talán újra Schuster Antal.
Bíró helyettesek: Span Jakab. 1753 óta van tudomásunk soroksári jelenlétéről. 1720 örül született, felesége Pfeiffer Anna Mária. 1771-ben volt 1 és ¾ hold belső telke és egy tehene.
A másik bíró helyettes ekkor: Eser János György. 1749 óta szerepel a neve, de a családjáé már 1720 óta. 1 hold belső telke volt és egy tehene. 1802-ben halt meg.
A két esküdt: Beichelbeck Lénárd 1742-ben már Soroksáron volt. 1720 körül született, felesége Hochrein Ursula. Az 1771-es listában 13 hold külső telekkel, valamint 2 és ¼ belső telekkel jelölik. Volt 400 négyszögöl szőleje a Domináli hegyen, 2 ökre és 3 lova. A másik esküdt Weber Márton. 1749 óta ismert a neve. 1720 körül született, Felső-Ausztriából származik. 1 és ½ belső telke volt és 400 négyszögöl szőlője Szent Dienesen.
További bírók:
Rottenbiller Fülöp. 1752 óta ismert a neve soroksáriként. Felesége Hess Erzsébet. 1760-ban volt 4 ökre, 1 tehene és 50 juha. 1764-ben ő a falu bírója. Az 1771-es összeírásban már nem szerepel. Valószínűleg nem Soroksáron halt meg, mivel ennek a halotti anyakönyvben nincs nyoma.
Heffler János Jakab: Neve először 1742-ben található anyakönyvben. 1720 körül született, 1768-ban ő a bíró a mezővárosban. Egésztelkes /26 hold, 11 és 5/8-ad kaszás rét/ jobbágy volt, valamint volt 2 és ¾ hold belső telke, 6 ökre, 2 lova, 3 tehene és 90 juha. Felesége Saper Mária Anna. 1792-ben hunyt el. A bíró helyettese ekkor Saller József, és ismer az egyik esküdt is: Seifert Miklós.
Dorfmeister Nándor. 1749-ben már Soroksáron volt, 1725 körül született. 1772-ben a mezőváros bírója. Egésztelkes jobbágy, továbbá volt 6 ökre, 4 lova, 4 tehene és 100 juha. 3 holdas volt a belső telke, és 600 négyszögöles a szőleje, 200 a Wolfsbergen, 400 pedig az Apostol hegyen. Felesége Berger Katalin volt. 1805-ben hal meg.
Weiss Nándor. 1780-ban ő a mezőváros bírója. 1736 körül született. 1 és ¼ belső telke, 2 ökre, 2 lova, és 50 juha volt. A felesége Oberfrank Klára volt. 1822-ben hunyt el Soroksáron.
