Alig nyolc év telt el az 1752-es összeírás óta, 1760-ból található a következő adólista. Ez a viszonylag rövid időszak jelentős változást, ütemes fejlődést hozott Soroksár életébe. Továbbra is gyorsan növekedett a lakosság száma. Ez az újabb összeírás már 276 jobbágyot és 5 zsellért rögzít. Először találkozunk a parasztság vagyoni rétegződésének jelölésével, bár még csak 5 zsellért különböztet meg. A rétegekre bontás alapja nem ismert, azt majd csak az 1770-es urbárium bevezetése tartalmazza egzaktan. Ez az összeírás jelöli a házzal nem rendelkező „lakókat” is /incola/, összesen 12 személy esetében.
Míg 1752-ben 146 adózó jobbágyot és 76 „újonnan érkezettet” írtak össze, addig 1760-ban 276-ra nőtt a számuk. Az összes őszi gabona mennyisége 1815 mázsát tett ki a nyolc évvel korábbi 1178 mázsával szemben. Az árpa mennyisége viszont drasztikusan csökkent – 731 mázsáról 246-ra. A megtermelt zab ellenben négyszeresére nőtt – 1088 mázsára a korábbi 246 mázsáról.
Azoknak a jobbágyoknak a száma, akiknek az az évi összes gabona mennyisége meghaladta a 23 mázsát, 42 fő volt. Számuk a nyolc évvel korábbi 27-ről emelkedett 42-re. Jelentősen emelkedett a legmódosabbak esetében az egy főre jutó átlag gabona mennyisége is, ami ekkor 38 mázsa körül mozgott. Az első 10 jobbágy sorrendje ebben az esztendőben: Markvart János 68q, Schubert Jakab 66q, Höchst Antal 65q, Höchst Ádám 62q, Renner György 62q, Heffler Jakab 59q, Siedl János 57q, Marschall Mihály 51q, Müller Bonifác 49q, Feth Mihály 48q. Az utóbbi 8 esztendőben gabonatermesztést illetően egyes jobbágyok jelentősen megerősödtek. Azok közül, akik 1752-ben az első 10-ben szerepeltek, most csak 3-at találunk az élmezőnyben / Renner György, Schubert György, Siedl János /. A többi 7 a középmezőnyből tornázta fel magát az élmezőnybe. Különösen szembetűnő Markvart János esete, aki 1752-ben 12,5q gabonát termesztett, 1760-ban pedig az első csoport élére került 68 mázsával. Höchst Antal a korábbi 31 mázsáról 65 mázsára, míg Marschall Mihály a 28 mázsáról 51 mázsára emelte a megtermelt gabona mennyiségét.
A második csoportba 1760-ban 42 jobbágyot sorolhatunk. Itt a növekedés nyolc év után minimális – 40-ről 42-re emelkedett a számuk. Ennek következtében a részarányuk a jobbágyságon belül csökkent, 14,6%-ra. Az általuk megtermelt őszi gabona teljes mennyisége 394 mázsát tett ki, családonként 9,4 q jutott átlagban. Árpából csekély mennyiség, mindössze 68 kg jutott, míg zabból 6,6 mázsa egy-egy jobbágyra. Az ebbe a csoportba tartozó 42 jobbágy által ebben az évben megtermelt összes gabona 1 főre eső tömege jelentős növekedést mutat a nyolc évvel korábbihoz képest. Akkor 9,8 mázsa volt az átlag, 1760-ban pedig 15,8 mázsa.
A harmadik csoportba tartozó jobbágyok számának növekedése azt igazolja, hogy a Soroksárra történő bevándorlás továbbra is dinamikus volt. Létszámuk az 1752-höz viszonyítva 74-ről 204-re emelkedett, tehát csaknem megháromszorozódott. Részarányuk a teljes jobbágyságon belül 70,8% volt. Sokan érkeztek ugyan, de már ekkor érzékelhető, hogy többen csak átmenetinek tekintették a soroksári jelenlétet. A 204 főből 53-nak egyáltalán nem volt terménye. A maradék 151 fő esetében őszi gabonából 4,1 mázsa jutott fejenként, árpából 2,4 mázsa, míg zabból 3,3 mázsa.
Az állatállomány létszámában és összetételében is igen számottevő a növekedés, illetve változás. 1760-ban 298 ökröt írtak össze, korábban 165-öt, lóból 138-at / 90 /, a tehenek száma 267-re emelkedett 153-ról. Hatalmas viszont a növekedés a juhok esetében, számuk 1189-re gyarapodott a nyolc évvel korábbi 153-ról. Mind a termény, mind az állatállomány dinamikus növekedése a jobbágyok számának emelkedésén túl csak úgy volt lehetséges, hogy jelentősen nőhetett a művelésbe bevont terület nagysága, és valószínűleg ez történt a legelőterületek esetében is.
A továbbiakban tekintsük át a jobbágyság vagyoni helyzetének változását. Ez legmegbízhatóbban az állatállomány vizsgálatával érzékeltethető. Egy jobbágy legfontosabb vagyontárgya / a lakóházon kívül/ az igavonó állat. Az állatlétszám növekedése egy család esetében csak több évi felhalmozás eredményeképpen mehetett végbe. Vannak olyan számítások, melyek azt igyekszenek bizonyítani, hogy egy féltelkes jobbágy esetében egy pár ökör értéke egy évi teljes gabonatermény értékével volt egyenlő. Továbbá azért is pontosabb az állatszám alapján történt vagyoni helyzet mérése, mert az állat a jobbágy kizárólagos tulajdonát képezte, míg a szántóföldet, legelőt használatba kapta a földesúrtól. Nyolc évvel korábban a legmódosabbak száma / legalább 6 állatuk volt / 26 volt, nos ez a szám 1760-ra 45-re emelkedett. A 45 jobbágynak 202 ökre, 85 lova és 103 tehene volt. Jelentősen nőtt a juhot tartók száma is – 38-ra a megelőző 19-ről, a juhaik száma pedig 917-re. A 14 legtöbb állattal rendelkező jobbágy 1760-ban így alakult:
1./ Siedl János / 6 ökör + 1 ló + 19 tehén / = 26
2./ Marschall Mihály / 8 + 3 + 4 / = 15
3./ Heffler Jakab / 4 + 2 + 3 / = 9 + 110 juh
4./ Petz János / 8 + 2 + 4 / = 14
5./ Höchst Ádám / 6 + 2 + 4 / = 12
6./ Wolf György / 6 + 2 + 3 / = 11
7./ Gerstenmayer János / 4 + 2 + 5 / = 11
8./ Gerstenmayer Jakab / 6 + 3 + 2 / = 11
9./ Höchst Antal / 6 + 2 + 2 / = 10 + 15 juh
10./ Renner György / 6 + 2 + 2 / = 10
11./ Weimper Ferenc / 4 + 2 + 3 / = 9 + 60 juh
11./ Schubert Jakab / 6 + 2 + 1 / = 9 + 55 juh
12./ Weigand Márton / 4 + 2 + 3 / = 9 + 30 juh
13./ Gauss Márton / 4 + 2 + 3 / = 9
14./ Ott Bálint / 4 + 2 + 1 / = 7 + 40 juh
Ennek a csoportnak a száma nem csak abszolút értékben / 26-ról 45-re /, hanem az összes jobbágyon belüli aránya is 11,7 %-ról 16,8 %-ra emelkedett. Jelentős gazdagodást hozott tehát a legtehetősebbeknek az elmúlt 8 esztendő.
Az állatállomány birtoklása tekintetében a középmezőnybe /2-5 állat/ tartozók száma 67-ről 79-re emelkedett. Részarányuk a teljes jobbágyságon belül 46 %-ról 28%-ra csökkent. Ebben két dolog játszhatott szerepet, közülük többen átkerülhettek a módosak közé, valamint az a jelenség, hogy a legszegényebbek létszáma / 53-ról 102-re/ és részaránya nagymértékben növekedett. A középmezőnyben a következő jobbágyoknak volt 5 állata: Kretinger János György, Rottenbiller Fülöp, Spies János, Saper Mihály, Bergmann Ádám, Schwab Miklós, Hemmer Miklós, Purzl Miklós / Puskás Ferenc őse/, Siedl Sebestyén, Wilchoffer János, Merle Sebestyén, Kaltenecker József és Felker Pantaleon. Nekik volt tehát a legnagyobb esélyük, hogy a legmódosabbak közé kerüljenek.
A legszegényebbek csoportjába / maximum 1 állat /, 102 fő tartozott. A számuk 53-ról 102 –re emelkedett. A 102 jobbágynak volt összesen 10 ökre / az összes ökör 3,4%-a/, 10 lova /7,35%/ és 126 tehene / 47,2%/. Amíg tehát igen alacsony az ökrök és a lovak száma, addig számukra továbbra is a tehén jelentette a viszonylag könnyebben elérhető igavonó állatot. Csakhogy az itt felsorolt állatállomány a 102 főből 17 jobbágy tulajdona volt. 85-nek tehát egyetlen igavonó állata sem volt. Az állattal nem rendelkezők száma a korábbi 57-ről emelkedett 85-re. Az igavonó állattal nem rendelkező jobbágyok számának drasztikus változása feltehetően a nincstelen, újonnan betelepült jobbágyok folyamatos érkezésével magyarázható, valamint azzal, hogy szűkében lehetett a még megművelésbe vehető föld.
Az 1760-as összeírás össz mérlegét megvonva megállapítható, hogy Soroksár jobbágyságának a helyzete anyagi tekintetben rendkívüli módon polarizálódott. Létszámában és vagyonában tovább erősödött a legmódosabbak rétege. Alig nőtt a középső csoportba tartozók létszáma, viszont jelentős a gyarapodás az állatállományt és a megtermelt szemes terményt illetően. A legszegényebbek rétege ugyanakkor a létszámot illetően erőteljesen növekedett. Csekély mértékű viszont az egy főre jutó őszi gabona mennyiségének változása – 3,86 mázsáról 4,1 mázsára. Ez a helyzet előrevetítette árnyékát a következő években, évtizedekben bekövetkezett jelentős számú elvándorlásnak. A megművelhető terület az akkori szokásrendnek megfelelően azoknak jutott, akik megfelelő számú igavonó állattal rendelkeztek, tehát a „tehetség” arányában. Akinek pedig nem volt „tehetsége”, annak nem jutott föld, ami egyrészt a család eltartását, másrészt pedig a lassú gyarapodást, az igavonó állatok megvételét, majd számuk növelését lehetővé tehette volna.
