Bár a probléma minden bizonnyal már jóval korábban jelen volt a település gondjai között, az önkormányzat az 1929. évi februári ülésén foglalkozott először Soroksár egészséges ivóvízzel való ellátásának mikéntjével. A helyzetet igen rossznak minősítették, alig 3-4 kútról lehetett elmondani, hogy vize megfelel az egészségügyi követelményeknek. Közrejátszottak ebben valószínűleg Soroksár kedvezőtlen talajviszonyai, de még inkább az állattartás okozta talajvíz szennyezés. A testület örömmel vette Bleier Pál budapesti mérnök ajánlatát, s már ezen az ülésen egy négy tagú munkabizottságot nevezett ki a döntés előkészítésére. Tagjai a következők voltak: dr. Schäffer Adolf, dr. Ransburg Hugó, Winhardt Bertalan és Napholz József. Úgy döntöttek, hogy kedvező ajánlat esetén egyenlőre két kút létesítését támogatják, s ha a tapasztalatok kedvezőek lesznek, úgy további kutakra is megbízást adnak. Egy későbbi ülésen ebben az évben egy mélyfúrású kút elkészítéséről döntöttek, melynek helyéül a hősi szobor környékét jelölték meg. A pontos helyszín eldöntését Winhardt Bertalanra, Wachtelschneider Ferencre, Weisz Mártonra és Krausz Józsefre bízták.
És ekkor elkezdődött az artézi kutak kálváriája ! A mérnök bizonyára azonnal neki is látott a feladatnak, mert még ez év novemberében a próbafúrások eredménye alapján azt állapították meg, hogy a szobor környékén nem lehet megfelelő vízhozamú kutat létesíteni. Legyen akkor a kút a Grassalkovich út mentén, a szobortól 40-50 méterre, javasolta a testület. Az 1930 augusztusi ülésen aztán már arról értesülünk, hogy a próbafúrások ott sem hozták az elvárt vízhozamot. A testület nem csüggedt, kiadta a feladatot ismét új helyszín keresésére.
Egy évvel később, 1931 novemberében jelentkezett a feladat elvégzésére Pillis Lajos, aki ajánlatot tesz egy kút létrehozására. A testület örömmel veszi az ajánlatot, bizalmát az is fokozza, hogy az illető a közelmúltban már eredményesen fúrt egy 51 méter mély kutat a Grassalkovich út 96, szám előtt. A testület viszont ekkor már nem volt egységes a megbízatás megadásában, hivatkozva a rossz pénzügyi helyzetre. Végül is 18-13 arányban a megvalósítás mellett döntött, helyszínéül pedig a Ferencz József park előterét jelölte meg. Viszont ez a kút sem került ekkor megvalósításra.
Ezek után hosszú évekig nem találkozni a testületi jegyzőkönyvekben a témával / azért sem, mert 1935 januárja és '39 decembere között hiányoznak a jegyzőkönyvek /. Legközelebb az 1940. novemberi ülésen jön elő megint a probléma. Az előterjesztő szerint a "soroksári ivóvíz a lehető legrosszabb". Javasolja, hogy a testület mondja ki: évente 3 mélyfúrású kút létesítésére kerüljön sor. Elsőként az Ócsai út és a Haraszti út elágazásánál, a Hősök terén az iskola előtt, valamint a Varga telepen a Könyves Kálmán és a Csillag utcák sarkán készüljenek el a kutak. Később - visszaemlékezések szerint - készült még tekerős kút a mai Sebész és Zsarátnok utca sarkán, valamint a Templom és a Vecsés utca sarkán is. A háború bizonyára beleszólt a további kutak elkészítésébe. A probléma végleges megoldását majd az 50-es évektől kezdődött vezetékes ivóvíz hálózat kiépítése jelentette.
Ide kívánkozik még egy nosztalgikus megjegyzés, ami feltehetőleg nem csak az én óhajom: Jó lenne felújítani az Ócsai út és Haraszti utca kereszteződősében valaha kiváló vizet adó artézi kutat, melynek gyermekkoromban gyakran én is a látogatója voltam, meg még nagyon sokan mások is!