Az, hogy jelenleg sem írásos, sem archeológiai bizonyíték nincs arra, hogy Soroksár néven lakott település létezett volna az Árpád korban, nem jelenti azt, hogy közvetlen környezetében - mégpedig a jelenlegi település területén - ne éltek volna emberek ezekben a századokban is. A már korábban emlegetett Marsigli hadmérnök a térképén 1704-ben bejelölt egy római kori őrhely maradványait. Sajnos ennek a pontos helye ma sem ismert. Pető Mária 1989-ben nekilátott ugyan az őrhely maradványainak felkutatásához, de nem azt találta, amit keresett, hanem a középkori Szent Dienes falu különböző objektumait. A volt Dugattyúgyűrű gyár területén előkerültek egy "kisvár" alapjainak maradványai, tőle 100 méterre északra pedig a település tatárjárás előtti templomának alapjai. Az ásatásokat röviddel ez után Irásné Melis Katalin folytatta.

Szent Dienes falu történetét a tatárjárás ketté törte. A település lakói a tatárok közeledtére elmenekülhettek, vagy kiirtották őket. A templomot és a lakóházakat felgyújtották, lerombolták. Irásné a templom alapjait nem tárhatta fel teljesen, hiszen akkor még azon a területen a gyár műhelyei álltak, viszont több lakóház maradványainak nyomára bukkant. A házak padlószintje 60-80 cm-rel volt az akkori felszín alá süllyesztve, alapterületük 10-16 m2 között mozgott. Több helyütt a házak padlóján kör alakú kemence maradványait is sikerült azonosítani. A kemencék általában a ház egyik sarkában, a DK-i tájolású bejárattal szemben voltak megépítve. A házba 3-4 lépcsőfokon lehetett leereszkedni. Az épület fa szerkezetű volt, a padló hosszanti tengelyében földbe ásott 3 ágasfát felül szelemengerenda kötötte össze, mely a tetőszerkezetet tartotta. A tető borítása nád és szalma lehetett.

A házak környékén számos gödör is feltárásra került. Ezek egy része termény tárolására szolgált, más részük égető gödör volt. Ezekben a gödrökben füstölték, tartósították a húst, halat, sajtot stb. A tatárjárás után a falu csak hosszabb idő alatt, és fokozatosan népesedett be ismét. Ezekben az évtizedekben épülhetett a "kisvár". IV. Béla király tartva egy újabb tatár támadástól a Duna vonalában kisvár rendszert építtetett. Kör alakú volt az erődítmény, egy külső és egy belső falból állt. A külső fal átmérője 28 méter, a belsőé 16 méter volt. A két fal között 6 méteres udvar helyezkedett el. Az udvarban is több égető gödör maradványát tárták fel. A belső falon belül is létezhetett valamiféle építmény, pl. őrtorony, vagy lakószoba, de ennek feltárására idő és pénzhiány miatt nem kerülhetett sor.

Ebben a második periódusban épülhetett az első teljesen a föld fölé épített lakóház. Ennek az alapterülete már jelentősen nagyobb volt a korábbiakénál - 40,5 m2. Ez az épület már két helységből állt, szemben a földbe süllyesztett egy légterűvel. A feltárás során talált leletek szinte kizárólag cserépmaradványok voltak, melyek közül egyesek hasonlatosak voltak az ez időből való budai királyi várban találtakhoz.

Mivel az Irásné által vezetett ásatás csak részlegesen tárta fel Szent Dienes települést, a tatárjárás utáni templomot nem sikerült fellelni.

A település lakói főként állattartással foglalkoztak, nagy mennyiségű szarvasmarha és juh csont is szerepelt a leletek között. Így hát jelentősnek kellett lennie a gyapjú feldolgozásnak is, a fonal és a nemez készítésnek.

Szent Dienes puszta életének egyetlen momentuma őrződött meg írásban. 1300-ban kelt oklevél említi, hogy Búza falunagy és 10 társa tanuskodott egy birtokperben.

1526 augusztusában, szeptemberében Szulejmán seregei végigdúlták Pest környékét is. Ez a dúlás sodorhatta el Szent Dienes lakóit is, mivel a település a XVI. sz. első évtizedeiben elnéptelenedett. Az épületeket lerombolták, az értékes építőköveket széthordták a környező településekre, talán Soroksáron is megtalálhatók lennének még.

Szent Dienes feltárása csak részlegesen történt meg.. Feltehetően sok munkájuk lenne még ott a régészeknek!

Forrás: Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a középkori Szentdienes falu területén Communicationes Archeologicae Hungariae, Budapest 2005.