Iskolai oktatás a XVIII. században
Az 1740-es évek eleje számos komoly változást hozott Soroksár életébe. A mind önállóbbá váló faluközösség lélekszáma a lakosságtoborzás következtében ugrásszerűen megnőtt, papot kapott a falu, aki megkezdte Soroksár önálló anyakönyvezését. Az 1770/71-es országos népiskolai felmérésből ismert, hogy az iskolai oktatás szintén ekkor – 1741 táján indult be. Ha pedig folyt az oktatás, akkor iskolának is lennie kellett. A hagyomány szerint ez az épület a mai Láva utca és Láva köz sarkán állott. Maga az épület három helységből állt, az első szolgált kápolnaként, a másodikban a pap lakott, míg a harmadik terem volt az iskolai oktatás színtere.
Nem kevésbé izgalmas kérdés annak taglalása sem, hogy ki lehetett az első tanító a településen. Két név jöhet számításba az ismert dokumentumok alapján: Hübner Sebestyéné és Christ János Mihályé. A fellelt adatok nem elégségesek a kérdés egyértelmű eldöntésére, mégis talán Hübner Sebestyén személye a valószínűbb, hiszen ő egész életét az iskolai tanításnak szentelte. Az 1778- ban bekövetkezett halálakor a halotti anyakönyvben ludirektor-ként / tanító/ jelölik. Mellette szól talán az is, hogy fia és unokája is tanító volt Soroksáron egészen 1836-ig. Christ János Mihályról már kevesebbet tudunk. Róla az 1748-es házassági anyakönyv állítja, hogy ludimagister /tanító/, viszont a kézművesek 1751-es összeírásában ő már mészárosként szerepel. Esetleg segédtanító volt egy rövid ideig ?!
Soroksár lakossága egyre gyarapodott, a valószínűleg kezdetben is szűkös helység már nem volt elegendő a gyermeklétszám befogadására. Valószínűleg 1763-ban az iskola új önálló épületet kapott az akkor már álló impozáns templom mellett, a mai Grassalkovich iskola helyén. Ugyanebben az évben készült el a parókia épülete is a mai plébánia hivatal területén. A már említett 1770/71-es országos népiskolai összeírásból fontos és érdekes adatokat ismerünk meg a település akkori iskolájáról. Ekkor a tanító Hübner János volt, aki olvasásra, írásra és katekizmusra oktatta a gyermekeket. Emellett ő látta el a kántori teendőket is. A községtől évi 62 forintot, 25 pozsonyi mérő gabonát / kb. 15 mázsa/, 3 öl tűzifát és 2 szekér szénát kapott. Az iskolába ekkor 130 fiú és 70 lány járt, tehát ugyancsak tetemes létszámmal kellett megbirkóznia, még akkor is, ha esetleg volt segédtanító is, akiről azonban nincs adat. A felmérés megemlíti, hogy a településen 19 éve működik iskola, tehát 1741 körül kezdődhetett a tanítás Soroksáron.
A század 80-as éveinek közepén a soroksári iskola létszámát tekintve a negyedik helyet foglalta el a vármegyében Cegléd, Kecskemét és Nagykörös mögött. Harasztiban ekkor 24, Csepelen 8 tanuló járt iskolába.
Az évszázad utolsó évtizedében ismét erőteljes igény jelentkezett a község részéről új, tágasabb iskolaépület építésére. 1793-ban határozat is született a Helytartótanácsnál egy új létesítmény megépítésére, amelyről azonban közelebbi adat nem áll rendelkezésre.
A népességszám alakulása
Rendkívül gyors volt a település fejlődése az első fellelt honfoglalótól a század végéig. Soroksár puszta még 1715-ben is „szabad mező” csupán, ahol a malmot bérlő molnárokon kívül állandó lakos még nem telepedett meg. 1728-ban az országos összeírás alkalmával is csupán valahol 100 alatt volt a lakosok száma, esetleg azt éppen hogy csak megközelítette. Az 1730-as évek hoztak dinamikus fejlődést a lélekszám tekintetében, aminek következtében a 40-es évek legelejére 300 körülire növekedett a lakosok száma. Az igazi nagy ugrás csak ezután következett, hiszen a már többször emlegetett Kessler féle összeírás rögzítette számszerűen a Forster János Jakab féle népességtoborzás eredményét, miszerint Soroksár lakossága 1744-ben 924 főt tett ki. Nyolc évvel későbbről, az 1752-es összeírásból csak becsült adat áll rendelkezésre. A tovább folytatódó bevándorlás és a belső népességszaporodás eredményeképpen további kb. 30%-al nőtt a lélekszám, így elérhette az 1300 főt. Az ezt követő évtizedben némileg lelassult / bár továbbra is erőteljes maradt/ a növekedés, hiszen az összeírás szerint 281 családban mintegy 1600 fő jelentette Soroksár lakosságát. A következő 10 év viszont már ismét egy igen erőteljes növekedést hozott. Az 1770-es urbáriális összeírás tanúsága szerint a lélekszám ekkor már 2612 volt, ami további mintegy 40%-os emelkedést mutatott. Dunaharaszti lakossága 1775-ben 632 fő volt, ezt tehát mintegy négyszeresen haladta meg Soroksár akkori lélekszáma. Pest lakossága 1785-ben 20.704 főt tett ki.
A következő pontos adat 1779-ből való, ekkor az össznépesség 3104 fő volt. Ez további közel 19%-os növekedést jelentett az előző adathoz viszonyítva. Ez az adat tekinthető az eddigi lélekszámok közül a legpontosabbnak, mivel ez tartalmazza a teljes lakosság belső rétegződését is, míg a korábbiak csak a valamilyen vagyonnal rendelkezőkre fókuszáltak. Az 1779-es katonai összeírás szerint ekkor 542 család élt Soroksáron. A házak száma 473 volt. 109 jobbágy élt ekkor a mezővárosban, számuk csupán 9-el nőtt 1770-hez viszonyítva. Ennek a magyarázata az, hogy a földterület nem nőtt, nem volt mód újabb jobbágytelkek kialakítására. A zsellérek száma viszont a korábbi 259-ről 566-ra nőtt. Ez tehát drasztikus emelkedést jelent, ami valószínűleg két okkal magyarázható: egyrészt a további dinamikus betelepüléssel, másrészt a másod-, harmad stb. születésű fiúk számának gyarapodásával. Mindez egyben azt is jelzi, hogy egyre nőtt a belső feszültség a földdel rendelkező jobbágyok, és a zsellérek között, akiknek nem jutott megművelhető terület. A jelzett esztendőben már csak 6 család költözött be Soroksárra, viszont ezt nagyságrendekkel meghaladta az elköltözés - 45 család. Az újonnan érkezőknek így a zsellérsors jutott. Aki ennél többre vágyott, az az újonnan fejlődésnek induló környékbeli falvakba / Vecsés, Újhartyán, Ceglédbercel/ távoztak, illetve még messzebbre, jellemzően délebbre pl. Csávolyba, valamint a Bánátba. Vecsésen II. Grassalkovich Antal 1785-ben 50 jobbágytelket méretett ki. Közülük számosat soroksári családok foglaltak el. Schäffer Mihály összesen 56 soroksári családról tud, akik Vecsésre költöztek. Újhartyánba 61, míg a bácskai falvakba 24 család távozott Soroksárról Schäffer szerint.
További érdekes adatok az 1779. évi összeírásból: a polgárok és kézművesek száma 71 volt, míg az „előbbkelők” kilencen voltak. Az iparosok számaránya 13% , ami megfelelt a többi mezőváros lakosságszám szerinti arányának. Annak sajnos nincs nyoma, hogy kiket tekintettek „előbbkelők”-nek. A szolgák száma is szerepel az összeírásban, mindössze két személyt soroltak ide.
A XVIII. században az utolsó rendelkezésre álló népesség összeírás az 1784/85-es évekből ismert. Amennyiben pontosnak tekinthetők a közölt adatok, úgy a település létszáma jelentősen csökkent. Ekkor 2740 főt írtak össze. A csökkenés feltehetően az elköltözéssel magyarázható, mivel a mezőváros belső természetes szaporulata egy év kivételével mindig pozitív volt.
A születések és halálozások számának alakulása a következő volt az 1700-as években:
1730: 3 születés halálozásra nincs adat 1770: 120 születés halálozás : 80
1740: 9 születés halálozásra nincs adat 1780: 174 születés halálozás : 125
1750: 86 születés halálozás : 41 1790: 161 születés halálozás : 169
1760: 129 születés halálozás: 105 1800: 143 születés halálozás : 121
/ az 1730-as és 1740-es adatok csak azokat a személyeket tartalmazzák, akiknek a neve mellett ott állt, hogy az illető soroksári lakos. Az anyakönyvet vezető személy ugyanis gyakran nem jelölte, hogy haraszti, taksonyi vagy soroksári lakos-e az illető/.
Mezővárossá válás
Soroksár népességének igen gyors gyarapodása, társadalmi szerkezetének kialakulása és megerősödése, a jobbágyság létszámbeli növekedése és anyagi gyarapodása, a megfelelő létszámú és összetételű kézművesség jelenléte, a település mind nagyobb önállósága eredményeképpen Grassalkovich Antal elérkezettnek látta az időt, hogy kérvénnyel folyamodjék a királynőhöz, miszerint az emelje a települést mezővárosi rangra. Adományozzon neki vásártartási privilégium levelet. Mária Terézia – nem utolsó sorban a gróf érdemeinek elismeréseképpen – 1759. szeptember 11-én hozta meg döntését, melyben Soroksárnak mezővárosi rangot adományozott, s évente négyszeri vásártartást engedélyezett.
A vásárok időpontjai a következők voltak:
- Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén – március 25-én
- Szent László király ünnepén – június 27-én
- Szent Mihály arkangyal ünnepén – szeptember 29-én
- Szent Katalin ünnepén – november 25-én.
A királynő ugyanolyan szabadság előjogokat biztosított az új mezőváros vásárainak, mint amilyenek a szabad királyi városok és más mezővárosok vásárait megillették. A vásárokat megelőző napon marhavásár tartását is engedélyezte.
Melyek is voltak egy mezőváros jellemzői? Elsősorban a mezőgazdaság meghatározó jellege. A lakosság döntő hányada földművelésből és állattartásból élt. A kézműipar fajsúlyos jelenléte szintén a jellemző adottságokhoz tartozott. A kézművesek szinte kivétel nélkül foglalkoztak növénytermesztéssel / volt egy-három hold belső telkük/, valamint tartottak haszonállatokat is. A vásárok jelentős és állandó bevételhez juttatták a mezővárosokat, a szállásadókat, a vendéglátó egységeket.
Soroksár tehát kilépett kistelepülési státuszából, a környék kereskedelmileg kiemelkedő fontosságú helyi jellegű centrumává vált. Rendszeresen és nagy tömegben érkezett áru a helyi igények kielégítésére, és érkeztek vásárlók a helyi termékek felvásárlásához. A viszonylagos elzártságból nagy lépést tett afelé, hogy rangos, elismert és megbecsült helyisége legyen a környéknek.
Postaállomás Soroksáron
Hosszú évszázadok óta vezetett az út Soroksár pusztán keresztül Pesttől Kecskemét felé, valamint délre a Duna mentén. Az út előbb a néptelen pusztán, majd pedig az újonnan mezővárosi rangot kapott településen haladt keresztül. Az 1790-es évekből származó térkép igazolja, hogy a Pest – Pétervárad posta útvonal mentén fekvő Soroksár posta állomással is rendelkezett, melyet valószínűleg 1785-ben hoztak létre. Közvetlen összeköttetése volt tehát az Alfölddel és tovább Erdéllyel, valamint a Délvidékkel. A térképen nincs pontosan jelölve, hogy Soroksáron hol lehetett a postaállomás, de feltehető, hogy ott, ahol a két útvonal elágazik egymástól, azaz az Ócsai út és a Haraszti út találkozásánál. 1788-ból való az első ismert bélyegzés levélen, Soroksár felirattal. Ekkor tehát már biztosan volt itt postaállomás.
Településünk első ismert postamestere Sartori Lipót volt. A család neve 1751-ben jelenik meg először soroksári anyakönyvben. Ekkor Sartori András feleségül vette Fischer Lúciát. Az 1760-as összeírásban telepesként / hospes / jelölik, foglalkozásaként pedig a hyrurg / sebész-felcser / szerepel. Valószínűleg ebben a családban született Lipót, a már említett postamester 1760 körül. Bár a születési anyakönyvben nem szerepel a családi esemény, arra valószínűleg nem Soroksáron került sor, de más Sartori család Soroksáron nem lévén, feltételezhető, hogy Lipót ebből a családból származott. Az Országos Postamúzeum levéltárában fellelt dokumentum alapján 1803-ban ő volt a postamester Soroksáron. Bizonyára már a korábbi években is ő töltötte be a hivatalt, lévén, hogy ekkor már 43 éves volt. Felesége Hallas Anna volt, a házasságot viszont nem itt kötötték. Sartori Lipót 1809-ben hunyt el.
Mária Terézia rendelete Soroksár mezővárossá nyilvánításáról 1759 szeptember 11-én
Soroksári postaállomás. Térkép az 1790-es évekből.
