Vályi András 1799-ben megjelent Magyar országnak leírása c. munkájában többek között ezt írja Soroksárról: „tejjel, írósvajjal, tejfellel, zsúp szalmával Pestnek nagy segítségére vagynak”.

A településen 1771-ben 363 családnak egy, 1828 után már két tehene volt. 1857-ben Wachtelschneider Józsefnek, Münnich Mártonnak, Feith Józsefnek nyolc, mintegy húsz családnak 4-6 tejelő jószága volt (1), és természetesen voltak olyanok is, akiknek egyetlen egy sem.

A fejéssel, a tej- és tejtermékekkel, azok szállításával és eladásával az asszonyok foglalkoztak. Ha a családnak csak egyetlen jószága volt, akkor csak időszakosan és kevés eladható feleslegük volt (egy tehén ugyanis nem ad egész éven át tejet). A tejkereskedők, a milimárik kezdetben a sajátjukhoz még mások tejtermékeit is felvásárolták, így már megérte - a nagyobb mennyiséget - naponta Pestre szállítani és eladni. Később már voltak, akik csak kereskedtek.

Az 1885-ben az élelmiszerhamisítás ellen törvényt hoztak, de csak a századfordulón jelennek meg egyre-másra a pesti és környékbeli lapokban a tejhamisítók büntetéséről szóló híradások, a soroksáriakéról is. Ha valakit visszaesőként tetten értek, nem csak pénzbüntetést, hanem börtönt is kaphatott, sőt kötelezhették, hogy a büntetés hírét saját költségén megjelentesse az újságokban. Egy soroksári gazda „azt kérte, hogy a pénzbírságot is had ülje le, mert ha a soroksári házát ellicitálják, tönkre teszik, de a fogházban szívesen ül.” (2)

A század elején szigorodtak az egészségügyi előírások, szaporodtak az ellenőrzések. A 20-as években megtiltották a tejjel való házalást, a milimáriknak regisztráltatniuk kellett magukat lakóhelyükön, termékeiken fel kell tüntetniük nevüket, lakcímüket, csak a települések által kijelölt helyen volt szabad árusítaniuk

1932-ben rendelet tiltotta meg a milimáriknak, hogy tejet szállítsanak Budapestre és a város közvetlen környezetében lévő településekre – így Kispestre és Pesterzsébetre is (3). A rendelet életbeléptetése 1933 végéig elhúzódott, mert a Pest megyében mindenki tiltakozott, tiltakoztak a milimárik, a községek vezetői, az alispán, az országgyűlési képviselők. Nem jártak eredménnyel. Weisz József soroksári bíró (4) Az Est c. lapnak nyilatkozva elmondta, hogy 15-16 ezer liter tejet szállítottak a községből naponta a fővárosba ebben az időben.

A milimárikat egyszeri összeggel kárpótolták, a termelők 50 literig tovább is vihettek be tejet a „zárt területekre”. (A soroksári milimárik hajnalban, az ellenőrző pontok – a vámok - megkerülésével csempészték be Pestre áruikat.)

A főváros ellátását szövetkezetek vették át, a felvásárlási ár csökkent, fogyasztói ár növekedett.

1. PML IV. 217-b.
2. Budapesti Hírlap 1900. márc.13.
3. 1932. évi 2.700 M. E. sz. rendelet
4. Az Est, 1933. nov. 22.