Soroksáron a Duna parthoz közel valaha több forrás is fakadt, van ahol még most is. A régi soroksáriak emlékezhetnek még a Féth szódás házánál / a Festékgyárnál/ fakadó Mária Terézia forrásra, melyből a királynő is ivott magyarországi látogatásakor, a szájhagyomány szerint. Hordták innen a vizet kannákban, lajtos kocsival, ebből készítette a szódát több soroksári szikvizes. Régi térképek jelölnek Soroksár-Gubacs / a mai Pesterzsébet/ határában szent kutat, vagy Mária hilf Bründl-t. A XX. század elején a környékbeli lapok tudósítottak arról, hogy mikor lesz a Szent kúti búcsú Soroksáron, címként vagy helyszínként is emlegették. Úgy tartották, hogy a Szent kút forrásának csodatévő ereje van. A legenda valamikor az 1800-as évek elejéről származhat. Egy obsitos huszár, aki a napóleoni háborúban harcolt és megsebesült, - egy francia katona ellőtte a lábát - a sebe begyógyult, de sánta maradt. Addig élt így bicegve, míg egyszer talált egy forrást, kis gödröt ásott, ebben áztatta lábát fohászkodva 3 órán át.. És megtörtént a csoda meggyógyult, többé nem sántított. A hírre processziók, körmenetek zarándokoltak ide. Jöttek a Ferencvárosból és a Józsefvárosból is. Az emberek imádkoztak vágyaik, reményeik teljesüléséért, esőért, jó termésért, vagy köszönetet mondtak imáik meghallgatásáért. Hálából fából készült kápolnát emeltek, amit később lebontottak, és téglából emeltek a helyére másikat 1879-80-ban. Ezt az új kápolnát a soroksári hívek gondozták, vigyáztak rá, ünnepekre feldíszítették, búcsúja napján népes sereglet látogatott el ide, mézeskalácsosok, kegytárgy árusok kínálták portékáikat. A vasút, a HÉV, az országút kiépítése, a gyárak működése hozzájárulhattak a Szent kút forrásának kiapadásához. A Segítő Szűz kápolna azonban még ma is áll, de a születése körüli legendát elfelejtettük.

Írta: St. J. - Grassalkovich kör