Ma ismét hallottam Fuchs Gyulától egy szédületes esetet Szabó Tónival kapcsolatban. Egyszer Tóni jó kedvében taxival jött haza Pestről. A kalapját meg egy másik taxival hozatta maga után.

SZABÓ ANTAL / a Bohóc /, a zseniális kapus
Összesen két embernek adatott meg Magyarországon, hogy világbajnoki döntőben védhesse a futball válogatott kapuját. Közűlük az egyik Szabó Tóni, aki 1910-ben szeptember 4-én született Soroksáron. Édesanyja Feurer Magdolna házasságon kívül szülte a kisfiút. Tóni édesapja 1919-ben házasodott össze Feurer Magdolnával, a gyermek tehát 9 éves korától viselte a Szabó nevet. A házassági anyakönyvben az szerepel, hogy Szabó György elismeri természetes gyermekének Tónit, tehát őt kell tekinteni a vérszerinti apának. Gyermekkoráról alig tudni valamit. A világhírnév felé vezető úton az első lépést 18 éves korában tette meg, amikor jelentkezett a SAC pályán, labdarúgó szeretett volna lenni, mégpedig a kapuban. Két évet töltött el soroksári színekben, de edzője nem fedezte fel benne a hatalmas tehetséget, ezért aztán 1930 decemberében odaállt az edző elé és bejelentette, hogy más csapatot keres magának, ahol számítanak rá, gyakrabban szerepeltetik . Soroksáron a B csapatban is csak elvétve állították be a kapuba. A Hungária csapatánál kötött ki, ahol ha nem is fogadták kitörő lelkesedéssel, de nem utasították el. A következő évben már az első csapatban szerepelt. Külföldi bemutatkozása nem volt sikeresnek mondható, Prágában 7 gól kapott a csapat, a gólok egy részét neki tulajdonították. Ennek ellenére a védés egyre jobban ment, 1932-ben már a válogatottban is bemutatkozott. A 30-as években az egyik legtöbbet foglalkoztatott játékosa volt a válogatottnak a kapuban. Összesen 42 válogatottságot gyűjtött össze 1932-39 között.
A soroksári csapattal, és a haverokkal természetesen nem szakadt meg a kapcsolata, hiszen itt élt a településen. Volt több olyan soroksári mérkőzés, ahol a válogatott Szabó Tóni a pályabejáratnál jegyszedőként hasznosította magát és segítette a csapatot. A SAC mérkőzéseire állandó ingyen belépőt kapott, sőt két személyt is vihetett magával. Állandó vendége volt a Holbig vendéglőnek, ott tartotta rendszeres élménybeszámolóit a külföldi válogatott márkőzések élményeiről. A foci mellett a legnagyobb szenvedélye a horgászás volt, napi 3-4 órát szentelt hobbyjának. Ő ennek a szenvedélynek tulajdonította jó formáját, mondván ettől vannak rendben az idegei. Ha újságíró kereste a Templom utcai lakásán, a feleség / Marschall Magdolna / egyenesen a Duna part felé irányította, ott vagy a csónakban vagy a Hochreinnél / a későbbi Zöld békában / találja meg. A család emlékezete szerint a feleség kiváló halászlét készített aztán a napi horgász szerencséből.
Legendák keringtek bohém viselkedéséről. A mérkőzések utáni kocsmai vidámság gyakran hajnalig tartott. Megtörtént, hogy haza érve nem találta a fogast sem, édesanyja lemondóan csak ennyit mondott ilyenkor: Te hot wide knuk hot ! / Ez kb. annyit tesz, hogy : Ennek már megint elege van ! / Máskor fogadásból a Száditól hazáig / Templom u. 28. / cigánykerekezve tette meg az utat. Ha a Hungária csapatának tagjait meghívta Soroksárra egy kis vidámságra, és a társai megkérdezték tőle, hogy mi lesz a vacsora, a válasz csak ennyi volt: Ahogy Soroksáron szokás: sok hús sok borral !
1938-ban A csapat Bécsben játszott, Tóni volt a kapus. Egész mérkőzés alatt kitartóan esett az eső. Tóni kapuja előtt egyre nőtt a tócsa. Egy idő után megelégelte ezt, odaszaladt az egyik fotóshoz, és mondott neki valamit. A fotós elszaladt, és egy jókora serővel tért vissza, amit odaadott Tóninak. Ő pedig mérkőzés közben szorgalmasan elsöpörte a vizet a kapu elől, majd a seprőt beállította a háló sarkába. A bécsi közönség jól szórakozott a mutatványon, az újságok is derűsen emlékeztek meg a jelenetről.
Ismert, közkedvelt személyisége volt a fővárosnak, elsősorban természetesen a Hungária csapat szurkolóinak. Történt, hogy villamossal ment a mérkőzésre, a kalauz pedig megfenyegette, ha gólt kap az aznapi mérkőzésen, a villamos Soroksár helyett Óbuda felé fog kanyarodni.
Egyik alkalommal Tóni jó kedvében taxival jött haza Pestről. Mögötte egy mások taxi Tóni kalapját hozta.
Gyakran kötött fogadásokat: a vállakozók a 16-osról rúghatnak neki kapura, ő pedig fejjel fogja kivédeni a lövéseket. Ez kedvenc mutatványa volt, időnként mérkőzés közben is bemutatta tudományát.
Egyszer egy újságíró azt firtatta, hogy mit szokott magával vinni a többnapos külföldi túrákra. A válasz: Csak a legszükségesebb dolgokat, amibe ő beleértett egy 3 literes üveget is benne jófajta kadarkával. -És mit fog szólni a vámos ?- Mit szólna egy üres üveghez ?!
Ugyancsak 1938-hoz fűződik a következő nevezetes esemény. A magyar válogatott kiválóan szerepelt a párizsi futball világbajnokságon. A csapat 4 mérkőzést játszott, 3 alkalommal Tóni volt a kapus, így a döntőben is. Az ellenfél az olasz válogatott volt, ők nyertek 4:2-re. Az egyik újságírónak Tóni emígyen summázta a meccset: - Igaz, kaptam négy gólt, de megmentettem az olasz játékosok életét. A döntő előtt ugyanis Mussolini kijelentette, hogy az övéi vagy győznek, vagy meghalnak.
1939-ben a Hungária váratlanul, és teljesen nevetséges indokkal megvált tőle. A kifogás az volt, hogy túl sokat biciklizik. Tény, hogy a munkahelyére a Fegyvergyárba kerékpárral közlekedett Soroksárról. - Nem vagyok a HÉV menetrendjéhez kötve, meg különben is szeretek biciklizni.
Ezután több csapatban is játszott, a Lampart együttesében, valamint Csepelen. Itt találkozott egy másik világhírességgel, amikor csapata a Kispest ellen játszott. A léc alól tolta kapu fölé Puskás zúgó lövését.
Amikor befejezte aktív játékosként a sportolói pályafutását, ismét Soroksáron találjuk, edzőként tevékenykedett a csapat különböző korosztályú együtteseinél.
1956-ban elhagyta az országot a baden-württenbegi Nürtingenben telepedett le, ahol szintén edzősködésből tartotta el a családját. A Metabo gyár csapatát edzette, a gyártól kapott szolgálati lakásban élte élete utolsó éveit.
Forrás: Arcanum - Nemzeti Sport 1933. II. 29. - 1935. IX. 6. - 1938. X. 4. - 1938. XII. 1. - Sport Hírlap: 1932. IV. 7. 1939. III. 15. - 1939.IV. 6. - 1941. IX. 27. - Reggeli Újság: 1938. X. 3. - Képes Sportlap: 1947. III. 4. -
KÉRNÉM, HOGY MOST RENDHAGYÓ MÓDON AZ JELEZZE ITT, AKINEK NEM TETSZIK A BEJEGYZÉS ! See less

A KITELEPÍTÉS NÉHÁNY KÖRÜLMÉNYE

A Budapest környéki svábok kitelepítésének körülményeiről a következőképpen ír a Szabad Nép 1946. aug 30-i száma:
A cikk címe : A szegényeket kitelepítik, a gazdagok itt maradtak
Már a kitelepítés hírére elkezdtek mozgolódni a spekulánsok. 1946 tavaszán megjelent Soroksáron egy Miklós Tivadar nevű feketéző, aki azt állította, hogy komoly összeköttetései révén mentesítő levelet tud szerezni annak, aki egy meghatározott komoly összeget hajlandó áldozni. Az illető jelentős összeghez jutott, mígnem a hatóságok véget nem vetettek űzelmeinek.
Az újságcikk szerint a mentesség megszerzésének egy másik módja volt, ha valaki amerikai állampolgárságot tudott elintézni magának és családjának. A cikk két személy nevét említi ezen megoldás kapcsán: K. A. és H. T. nevét. / Megjegyzés tőlem: a cikkben teljes nevek szerepelnek, ha valaki kíváncsi rájuk, privátban megírom /.
A cikk a továbbiakban a Statisztikai Hivatal "bűnös" űzelmeivel foglalkozik hosszabban. A hivatalban eltűntettek rengeteg az 1941-es népszámlálás alkalmával kitöltött űrlapot. Üröm község esetében például az összes űrlap eltünt. Ezek az űrlapok szolgáltak bizonyítékul, hogy ki vallotta magát német anyanyelvűnek 1941-ben. A hivatalban eltünt továbbá rengeteg üres, kitöltetlen, de sorszám szerint nyilvántartott kérdőív is. A hivatal több dolgozója / még egy portás is / ezekkel az üres, utólag kitöltött űrlapokkal üzérkedett. Ezen akció kapcsán a cikkben a következők neve szerepel: V. Gy. / pék / - L. Á. / vendéglős / kétszer is kapott mentesítő levelet / - Sz. I./ hentes / - P. M. / bőrkereskedő / - ebben az esetben is teljes névvel.
A különböző ügyek kapcsán megnevesített személyek valamennyije módos, vagy éppen gazdagnak titulált egyének voltak. Ez magyarázza a cikk címét is : a szegények mérhetetlenül igazságtalannak tartották, hogy amíg a gazdagok "tehetségük" révén elintézik a mentesítést, addig a szegényeknek menniök kell.
Egy nagyobb csoportjuk meg is jelent a községházán és követelte, hogy azok a szegények, akik politikailag arra érdemesek, mentesüljenek a kitelepítés alól. Követelésük nem érte el célját.
A mondás igaz volta ezen ügy kapcsán is beigazolódott, miszerint
" Mi svábok mindig jó magyarok voltunk. " / Értsd: Szegény vagy gazdag, úgy érezte itt van otthon. Itt van a háza, itt a hazája ! /
A Statisztikai Hivatal dolgozói közül 9 főt letartóztattak.
Forrás Arcanum - Szabad Nép 1946. aug. 30-i szám

HIRTLING ŐSÖK

1907-ben Pécsen országos vásár volt. A következő tudósítás jelent meg Hirtling Pálról / Hirtling István dédapjáról van szó /:
"Hirtling Pál kocsigyáros Székesfehérvárról 3 db. igen szép járművet mutatott be, a melyek, hogy igazán mondjuk a kiállító jó hírnevére vallanak, ízléses kivitelűek és magállják a versenyt mindenben. Gyárát alapította 1880-ban. Termel évente 70-100 kocsit. Több arany, ezüst és díszokmányok tulajdonosa. Segédszemélyzete 16-20 fő, 6-7 vármegyébe szállít. "
A cikk részlete megjelent a Kocsigyártó című lapban 1907.IX. 1-én.
Hirtling István nagyapja, Pál egyik fia a négy közül / Béla György szül. 1881.IV.18. Székesfehérvár / fiatalon Pestre került, Soroksáron házasodott 1911.VII.18-án Stark Rozinával.

JEGESEK SOROKSÁRON

Hírek a soroksári jegesekről a korabeli sajtőban:
Klötzl József 1903-ban lett önálló jégkereskedő. 300 mázsa jég befogadására alkalmas verme van. A jégkereskedők egyesületének elnöke. Apja Jakab volt az első jeges a településen.
Forrás: Magyar városok és vármegyék monográfiája. 1936. 317. o.
Nincs jég, üresek a vermek, nem fagyott be a Duna.
Forrás: Kaposvár c. lap 1898. december 15.
Több soroksári jégverem szalmával fedett teteje kigyulladt. Gyujtogatásra gyanakodnak a Járványkórház környéki vermeknél.
Forrás: Magyar Hírlap 1927. július 2.
Megtörtént a bírósági tárgyalás a jégvermeknél előző évben történt tűzesetek miatt. Kaltenecker Péter, Polster Miklós és Pohl Lénárd vermének teteje égett le. Kaltenecker Pétert gyanúsították a gyujtogatással, aki előző nap kötött biztosítást a jégvermére. Ő azonban tagadta a vádat, és mivel az ügyész nem tudta bizonyítani, ejtették vele szemben azt.
Forrás: Új nemzedék c. lap 1928. októberi száma
Miniszteri rendelet tiltotta meg, hogy a soroksári, haraszti és taksonyi természetes jeget Budapesten árusítsák. A rendeletnek kettős célja lehetett: egyrészt, hogy a jéggyárak érdekeit szolgálja, másrészt, hogy megakadályozza a Duna szennyezett vizéből származó jégnek az élelmiszerek hűtésére történő felhasználását.
1932/33 telén, amikor a jegesek nekiláttak volna a jég kitermelésének,, a csepeli zsilipet megnyitva vízzel árasztották el a jégfelületet, ezzel megakadályozva annak kitermelhetőségét.
Forrás: Friss Újság 1933. február
A soroksári jégvermek ezen a télen teljesen üresek maradtak, s ennek következtében a környező községek: Peterzsébet, Kispest, Szentlőrinc, Csepel és maga Soroksár is, melyeknek jégszükségletét teljes mértékben innen szerezték be, jég nélkül maradtak.
A soroksári vermek száma 38, s ezek sorban fekszenek egymás mellet a község Dunaharaszti felé eső határán a dunaparton. A vermek teljes befogadóképessége 3000 vagonnyi. Soroksáron cca. 70 jégkereskedő család van.
Budapesten a magánháztartások szükségletét főleg Soroksár látja el.
Az említett települések évi jégszükséglete a következő:
Erzsébet 850 vagon, Kispest 550 vagon, Szentlőrinc 350 vagon, Csepel 280 vagon, míg magának Soroksárnak 150 vagon jégre van szüksége. Ez összesen 2200 vagon, így Budapestnek 1300 vagon jég jut Soroksárról..
Forrás: Hűtóipar című lap 1936. májusi száma
Valamennyi újság az Arcanumon található.
Összeállította: Schmauder János

AZ ÚJ KÖZSÉGHÁZA

Helyreigazítás !
Kb. egy évvel ezelőtt az Arcanumon megtaláltam, hogy mikor és ki avatta fel az új községházát / ma zeneiskola /. Ezt akkor közzé is tettem itt a honlapon. A napokban viszont régi leveleim között keresgélve ráakadtam egy 2013-ban íródott levélre, melynek szerzője Stark Juli volt. Ebben az írásban Juli / 10 évvel korábban / már közölte a pontos dátumot és az avató nevét / 1899. július 26.-Balla Zádor /. A megtalálás érdeme tehát nem engem illet, hanem Stark Julit. Mentségemre szóljon, hogy teljesen elfeledkeztem a 10 évvel korábbi levélről.

Tisztelt tagok ! Értesítem az érdeklődőket, hogy a blogomra felkerült SOROKSÁR iparosainak, kereskedőinek, vállalkozóinak 1940-ben készült listája. A nevek mellett szerepel a foglalkozás és az iparűzés helye is. Mivel több, mint 760 névről van szó, tehát igen terjedelmes névsorról, a legkönnyebb elérés / ha valaki érdeklődik iránta / a blogomon való megtekintés.
Címem: pistor95.blog.hu

ŐSEIM LAKHELYE GLEMS

Ismét egy részlet következik a glemsi monográfiából. A múlt héten felvetődőtt, hogy vajon miért is hagyták el annyian a 18-19. században Németországot. A glemsi falutörténet írói a következőkben látták az okokat:
A kivándorlások
" A 19. században teljes családok hagyták el szülőföldjüket és vándoroltak ki előbb Ororszországba majd Észak-Amerikába.. Milyen okuk volt ezeknek az embereknek, akiknek az ősei már sok generáció óta itt éltek, hogy hirtelen elhagyják ezt a földet?!
Glemsben a kivándorlásnak két nagy szakaszát lehet megkülönböztetni.
Az első hullám már korán elkezdődött. Az éhinség évei után / 1817/18 / öt család hagyta el szülőfaluját kiskorú gyermekeikkel együtt, és mentek Oroszországba. Igazhitű tagja voltak falujuknak, akik ezúttal a nehézségek elől menekültek, megválva papjuktól, falubelijeiktől. Követték azt a sok kivándorlót, akik elhagyták Baden-Württenberget, vállalva a viszontagságos vándorlást Oroszországba. Ott földet kaptak a kormánytól, és szabadon élhették sorstársaikkal együtt korábbi hitéletüket.
A 19. században Németország lakósságának száma erőteljesen növekedett. Ennek az lett a következménye, hogy sok embernek nem jutott munka, s így még jobban elszegényedtek. Sokan a kivándorlásban látták a megoldást, hogy a nyomorúságból kimeneküljenek.
A második és nagyobb kivándorlási hullám Glemsben a század közepe felé kezdődött. 1846 és 69 között minden évben történt elvándorlás, elsősorban Amerikába. 1870 után az elmenetel erősen lecsökkent, már csak néhány helyi lakos vágott neki a hosszú útnak. Az ő esetükben is a gazdasági szempontok játszották a fő szerepet.
A kivándorláshoz mindenkinek engedélyre volt szüksége, amelyben az illetékes hatóság igazolta, hogy nincs akadálya az ország elhagyásának. A kivándorolni szándékozónak nyilatkoznia kellett arról, hogy el kívánja hagyni az országot, be kellett vallania vagyoni helyzetét, valamint, hogy tudomásul veszi, ezzel lemond württembergi polgárságáról.
Sok esetben a kivándorlók az utiköltségnek csak egy részét tudták előteremteni. Így fizették ki 1849-ben a községi kasszából a teljes szegénységben felnőtt, mindössze 15 éves Johann Friedrichsohnnak az útiköltséghez szükséges 5 Guldent. Viszont azok esetében, akiknek "rossz hírük" volt a faluban, pl. egyedül álló nők házasságon kívül született gyermekkel a község biztosította a kivándorlás költségét. Tették ezt azért, hogy megszabaduljanak azoktól a személyektől, akik nem illettek bele egy jó hírű falu képébe.
Volt viszont olyan eset is, hogy néhány glemsi, akik egyébként jól megéltek a foglalkozásukból, szintén elvándoroltak. Ilyen volt például a Vadászkürt vendéglő tulajdonosa Friedrich Eberhardt, aki feleségével és 3 gyermekével vágott neki a hosszú útnak.
1817/18-ban öt család vándorolt ki Oroszországba.
1846-69 között mintegy 59 fő ment Amerikába.
Ebben az időben Glemsből egy fő -Georg Sailer- ment Magyarországra.
Később Svájc lett a fő célpont / 15 fő /, Svédországba pedig 3 fő távozott.
Forrás: Andreas Schmauder-Bruno Seits : Glems- Geschichte eines Dorfes am Fusse der Schwäbischen Alb

Évekkel ezelőtt jutottam hozzá őseim szülőfalujának Glemsnek a monográfiájához. Két fiatal ember írta, Bruno Seitz és Andreas Schmauder. Az utóbbi személy jelenleg a koblenzi múzeum igazgatója, a történelem tudományok kandidátusa.
Glems egy kis -kb. 1000 fős- település Baden- Württenbergben, Metzingentől alig 3 km-re, ahová közigazgatásilag tartozik.
A következőkben két kis életképet közlök a falu életéből. Mindkettő az 1700-as években játszódott le. Ami érdekes benne, hogy megmaradtak az utókor számára a község archivumában.
Részlet a jegyzőkönyvből: / 1758-ból /
Ludwig Schmauder nőtlen panaszolja a községházán, hogy Kleiber Jakab felesége Anna kemény szitkozódások közepette támadt rá a saját háza előtt: ... te rongy alak, te bolond, agyoncsaptad a tyúkjaimat ! Mit csináltál ?! Talán engem is meg akarsz ölni ?!
Majd a községházán a hölgy tagadta, hogy ilyen szavakat használt volna, ő csak azt mondta, hogy Schmauder, te rongy alak, eltörted a tyúkjaim lábát ! Talán engem is meg akarsz ölni ?!
- Ludwig Schmauder azt válaszolta, hogy ő nem tudja, eltört-e Kleiberék tyúkjainak a lába, vagy sem. Azt nem tagadja, hogy néhány tyúk után utánavágta a söprűt a portáján, mert ki akarta zavarni azokat onnan.
A bíró döntése: Bár lehet, hogy el lett törve Kleiberék tyúkjainak a lába, nincs ok, hogy Schmaudert megbüntesse, mivel gyakran megtörténik, hogy az ember kizavarja az udvarából más tyúkjait,, mivel azok mindent összepiszkítanak. Ezért Kleiber asszonyságra a következő büntetést rója ki: fizessen 1 forint 37 krajcárt.
A következő eset 1777-ben történt ugyancsak Glemsben:
" Özvegy Schmauder Anna Mária gyakran panaszkodott amiatt, hogy vele igazságtalanság történt a templomi ülőhelyek kiosztásakor. / Ekkor lett kész a ma is álló templom /. Ő egy helyet az első sorok valamelyikében kért, viszont az egyháztanács a kérését nem vette figyelembe. Így aztán az özvegy egy ideig nem látogatta a templomi istentiszteleteket. Egy idő múlva aztán mégiscsak eljött a templomba, de nem ment be, hanem a bejáratnál a lépcsőn foglalt helyet., és onnan szidta fennhangon az egyházi vezetőket. Ezt sokszor megtette, a szitkozódást nem hagyta abba. Ezért aztán ügyében összehívták az egyházi tanácsülést, és azt javasolták neki, hogy keresse meg a templomszolgát, közösen keressenek egy helyet, ami neki is megfelel. Mert ha tovább is folytatja a bekiabálást, pénzbüntetéssel, vagy fogdába zárással fogják büntetni. Így aztán inkább megkereste a templomszolgát.
Talán nem véletlen, hogy a szerző / Andreas Schmauder előnyben részesítette a könyv írásakor azokat a történéseket, melyekben ősei is szerepelnek.
Ha érdeklődésre tar számot a könyv tartalma, akkor a továbbiakban fajsúlyosabb témákat is megjelentetek. Olyanokat, amelyek bepillantást engednek egy 18. századi német falu életébe, törekvéseibe.
Forrás: Glems- Geschichte eines Dorfes am Fusse der Schwäbischen Alb
Szerzők: Andreas Schmaudetr és Bruno Seitz

BŰNESETEK SOROKSÁRON

Ha jól emlékszem, bűnügyi történeteket még nem írtam ezen az oldalon. Most is tanakodtam magamban, hogy szabad-e ebben a rekkenő hőségben ilyesmivel nyugtalanítani az olvasót, de aztán csak meggyőztem magamat, hogy ezek a történetek hozzátartoznak a település történetéhez, még ha nem is kívánkoznak a legfényesebb lapokra.
Csak erős idegzetűeknek !!!
A három történet a következő, időrendi sorrendben. /Megjegyzem, hogy az akkori újságok ugyancsak apró részletességgel tálalták a történteket. Nem voltak tekintettel semmiféle személyi jogokra ! Ma meg már az eltelt idő lehetőséget ad a részletesebb leírásra. /
A Budapesti Hírlap 1890. november 15-i számában a következő tudósítás szerepel: Gyilkosság Soroksáron a plébánián !
Előző nap éjjel - miután a hívatlan látogatók átmásztak a kerítésen - zörgettek a szakácsnő ajtaján. A hölgy azt hitte, hogy a káplán jött meg, és gyanú nélkül ajtót nyitott. A gyilkos azonnal fejbe sújtotta a baltájával, majd berontott a következő szobába, ahol egy vendég aludt. Az illető káposzta gyalulással foglalkozott, tiroli illetőségű személy volt, nem ébredt fel az előző zajra. A támadó azonnal a fejébe vágta gyilkos eszközét, minek következtében az áldozat perceken belül elhunyt. A nagy felfordulásra, valamint a szakácsnő 13 éves lányának hangos jajveszékelésére az emeleten alvó plébános is felébredt. A támadónak társa is volt, mikor észrevették, hogy közeledik a plébános, elmenekültek. A szakácsnő és a lánya is felismerték a gyilkost, és pontos személyleírást adtak róla a kiérkező csendőröknek. Mivel ismerték a személyt, a nevét is tudták. A támadó Raffai Nagy János volt - alsónémedi lakos -, a társa pedig Fejszés István bp-i illetőségű személy.
Raffai a tárgyaláson -annak ellenére, hogy végig tagadott - 15 év fegyházat kapott.
A következő szörnyű tettre 1896. november végén került sor Napholcz Sebestyén pék házában. Ez a gyilkosság is éjszaka történt. A pék és a felesége nem voltak otthon, elmentek Bp-re az egyik vásárcsarnokba kenyeret árulni, a kora reggeli nyitást ott várva meg. Otthon a 15 éves cselédlány és a pék 10 éves kisfia maradt. Hajnalban - ugyancsak erőszakos behatolással - a 18 éves Votapek / Tulipány / János kádárlegény - egész éjszakai kocsmázás után / a Renner féle korcsmában / meg kívánta látogatni a cselédlányt. Ezt már korábban is megtette. A lány azonban nem látta szívesen Votapeket, amiből heves szóváltás, majd durva veszekedés kerekedett. Dulakodás után a behatoló megfojtotta Bálint Marit. A zajra, veszekedésre felébredt a szomszéd szobában alvó kisfiú is. Mivel a kisfiú is ismerte a kádárlegényt, Votapek őt is megfojtotta. Egyikőjük sem halt meg azonnal, ezért a gyilkos fiatalember mindkettőjüket beledobta a kútba.
Votapek János 14 év fegyházat kapott a két fiatal megöléséért.
A harmadik történet "főszereplője" Pillmayer Gábor hentes volt. Ez az eset 1900-ban történt. A férj és a feleség már régebb óta zajos házasságban éltek, a hentes állandóan féltékeny volt 40 éves nejére. A tragikus napon is veszekedéssé fajult kettejük vitája. Dulakodás után a feleség lapáttal fejbe vágta férjét, mire az úgy feldühödött, hogy berohant az üzletbe, felkapott egy kést, amivel az asszonyt először oldalba, majd szíven szúrta. A 10 éves kisfiúk anyja védelmére akart kelni, baltát ragadott., de apja elhárította a szándékot. A gyermeknek fizikai bántódása nem esett. Arról nem találtam hírt, hogy a bírőság milyen büntetéssel sújtotta Pillmayer Gábort.
Forrás : Arcanum Budapesti Hírlap, Fővárosi Lapok

KOVÁCS ANTAL JELENTÉSE / 1945 /

Kovács Antal 1945. márc. 2-i levelének harmadik, befejező része:
" A templomba aránylag kevesen járnak, mert aki itthon van és jönne is, sokszor nem mer jönni, mert az oroszok minden férfit és nőt munkába hajtanak.
Sok itt a kórház és nagy a forgalom is, mert Soroksár kirakodó és berakodó állomásuk lett.
Rom és piszok eltakarítása után iparkodunk rendezni a megmaradt dolgainkat, mert most még igazán azt sem tudjuk pontosan, hogy mi is hiányzik, és mi maradt meg.
Személyileg sem a németek sem az oroszok részéről bántódás nem ért bennünket, sőt talán azt mondhatnám, hogy eddig bizonyos kímélettel voltak irántunk. De folytonos izgalomban és félelemben vagyunk. A jó Isten mindig különös kegyelemmel és irgalommal volt irántunk. Benne bízunk rendületlenül- Szinte szemmel láthatóan és kézzel foghatóan küldte segítségünkre szent Őrangyalait. - Áldott legyen az ő szent Neve ! Minden szentmisémben és gyarló imáimban kérem Istent, hogy adjon erőt Nagyméltóságodnak összetört Egyházmegyénk felemelésére és felújítására. - Fiúi hódoló tisztelettel kérem, fogadja sokat szenvedő, nagyon megviselt híveimet atyai szeretetébe.
Kovács Antal plébános tb. pp. kamarás "
Forrás: Historia domus

Következik Kovács Antal esperes plébános 1945. márc. 2-i levelének folytatása a második résszel:
" Most amennyire lehetett összetakarítottuk a romokat és a szemetet. Naponkint misézünk és ellátjuk a híveket. - A plébániát amint mi elhagytuk, megszállták a német katonák. Összeforgattak mindent, és ami nekik tetszett elvitték. Az anyakönyveket - törzskönyveket, Canonica Visitatio stb. még idejében és épségben átmentettük és visszahoztuk. Mielőtt elhagyták a plébániát a németek felgyújtották. Szerencse, hogy csak az emeletes rész földszintje égett el. Itt azonban az összes bútor és fölszerelés, az ajtók és ablakok tokostul, még a padló is teljesen összeégett. Olyan erős volt a hőség, hogy lehullott az összes vakolat, és a lépcsőházban felhúzódó lángok itt is elégettek mindent. A ház többi része megmaradt, úgy hogy a romok és a piszok eltakarítása után egy-két szobát lakhatóvá tudtunk tenni. A templomot és környékét ért belövések a plébánia összes ablakait betörték. Részint üveggel, részint falemezekkel sikerült néhány ablakot használhatóvá tenni. Lakásom, bútoraim, berendezéseim nagyobbik része tönkre ment, és mégis Isten különös kegyelmét kell látnom a kiégetésben, mert ha épségben maradt volna a plébánia, most megszállva tartanák az oroszok, és nekem nem volna itt helyem. Az egész község megszállva, a legtöbb ember még az utcájába sem mehet, nem hogy a lakásába mehetne. Ez az igazi jómódban és bőségben élt nép igazán elmondhatja: Pauperes facti sumus nimis ! / Túl szegények lettünk ! / Az orosz megszállás utáni napokban összefogdosták a német nevű soroksáriakat - férfiakat 18-45 év között, nőket 15-30 év között és elhurcolták, senki sem tudja hová. Némelyek szerint itt vannak Magyarországban, mások szerint Oroszországba vitték őket. Hány család lett apátlan-anyátlan ; hány szülő sír kenyérkereső gyermeke után ! Igavonó állat nincs, vetőmag nincs. Lesz-e vetés ? Lesz-e termés ?! - Csak a Jó Isten tudja ! A község lakóssága éhinség előtt áll.
Telitalálat érte a Kongregáció Otthont is. Átszakadt a tető. Az emeleti előadóterem és a földszinti gyülekező terem. A nagyterem meglehetős ép maradt. Most az oroszok raktárául szolgál. A közelébe sem szabad menni !
Az iskolák szünetelnek, mert minden iskolaterem, sőt az óvodák és vendéglők is kórháznak vannak berendezve.
Most a legsürgősebb feladatunk volna, hogy bármiképpen befedjük a templomtető beszakadt részét, nehogy a beázás miatt tovább rongálódjanak a falak. Félő ugyanis, hogy a középső kupola rész is bedőlhet. Sajnos egyenlőre sem anyagunk, sem munkaerők nincsen. Néhány jobb iparossal beszéltem a dologról, megígérték, hogy amint tehetik rendbehozzák a tetőt. Az egyik lakatosmester megígérte, hogy ha mással nem, de az általa elásott és így megőrzött vaslemezekkel fedi be a templomtető hiányát. -, amint ezt a körülmények megengedik. Az ablakok pótlására most nem is gondolhatunk. Talán sikerül bedeszkázni vagy befalazni a teljesen üres ablakokat. Az egyik asztalos megígérte, hogy amint megszabadul az oroszoktól, akik most műhelyét és minden erejét és idejét igénybe veszik, megcsinálja a plébánia ablakait és ajtóit, mert van faanyaga és vasalása is.. - Amit lehet, megteszünk a hívek megnyugtatására és lelki gondozására. "
Következik majd a harmadik, befejező rész.

A továbbiakban 3 részletben teszem közzé a tragikus sorsú Kovács Antal esperes plébános 1945. március 2-án kelt levelét, melyet a Váci püspöknek írt Soroksár front utáni helyzetéről.
"Jelentés a háborús szenvedésekről
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr ! Kegyelmes Főpásztorom ! - Múlt év novemberében tettem rövid jelentést a soroksári plébánia helyzetéről, az azóta történtekről most teszem meg tiszteletteljes jelentésemet. Jelentettem, hogy a német katonai parancsnokság nov. 5-re elrendelte Soroksár kiürítését, de a közönség nem hajlandó távozni. Mi is úgy határoztunk, hogy nem hagyjuk el a községet. A hónap vége felé magyar katonai csendőrség szállta meg a községet és házról-házra járva kényszerítette a lakósságot a község elhagyására. Mindenki ment, ahová tudott. A legnagyobb rész Pesterzsébetre ment. Ez volt a katasztrófájának első felvonása. Kimondhatatlanul lesújtó volt látni a legrégibb és legtörzsökösebb családok menekülését. Mindenki iparkodott menteni, amit tudott: bútort, ruhát, élelmet. A kiürített lakásokat a német / legtöbbnyire magyarországi / katonák kirabolták és a legtöbbször feldúlták. Azt mondták, nehogy orosz kézre jusson. Én és káplánjaim itt akartuk átvészelni az orosz bevonulást, azonban amikor minket is kényszerítettek a csendőrök, és a hívek is azt mondták, hogy ha ők mennek , mi is menjünk. Az utolsó napon nov. 29-én átmentünk Pestszenterzsébetre. A híveknek mintegy 60-70 %-a ott volt. A helyi plébános urakkal megegyeztem, hogy a soroksáriak ünnepnapokon kapjanak külön szentmisét és prédikációt.. Itt éltük át Soroksár és Pestszenterzsébet ostromát és Budapest bevételét. Hogy mi mindenen mentünk át, annak a jó Isten a megmondhatója. És mégis élünk ! Nem éheztünk, lakásunk nagyon gyarló volt, de nem fáztunk, - folyton bombák és belövések hullottak körülöttünk, s minket semmi baj nem ért. Minden nap miséztem, az Ofitiumot minden nap el tudtam mondani. Mindig biztonságban éreztem magam. - A híveket a lehetőséghez képest elláttuk. Rengeteget látogattunk, gyóntattunk, és sajnos ! igen gyakran temettünk ;; néhányat eskettünk. Vehoczki Imre karácsonyeste hazament szüleihez Pomázra egy napra, de már visszajönni nem tudott, mert karácsony másnapján bementek az oroszok Pomázra. Csak február 18-án kapott engedélyt, hogy elhagyhassa a községet. Még aznap eljött Soroksárra gyalog. Mi t. i. febr. 12-én jöttünk vissza. Jan. 9-én jöttek az oroszok Pestszenterzsébetre - néhány nap múlva a soroksáriak már szállingóztak haza. Különben is az egész száműzetés alatt folyton hazajártak. Menteni akarták, amit tudtak, de nemigen lehetett menteni semmit, mert a németek erőszakkal elvittek mindent, és a szomszéd falvak csőcsléke elhurcolt mindent, amit a német meghagyott. T e m p l o m u n k a t még december elején a déli oldalán két ágyúlövés érte. Az egyik a toronyfeljárat mellett a járda felett mintegy két méternyire ütötte át a Jézus szíve kápolna 140 cm. falát. Éppen az oltárkép mögött vágódott be a fal. A kép kivágódott a rámával együtt, de sem a képnek, sem a rámának baja nem történt, holott a szemben lévő erős vasrácsajtó kiszakadt és deformálódott. Épségben maradt az ott álló Kis Szent Teréz szobor és az Ecce Homo szobor is. Az oltármensa és a térdeplők összetörtek. - A második sokkal nagyobb belövés a középső mellékoltár felett az ereszetnél érte a templomot. Beszakította a tetőt , az ablak felett bedöntötte a falat és az ablak feletti boltozatot. Most mintegy 4-5 négyzetméteren hiányzik a tető is és beesik az eső.. Ez a belövés igen sok kárt okozott. Összetörtek a két éve csináltatott szép ablakok. A két mellékoltár és a szószék, hasonlóképpen az új gyóntatószékek. A padok közül 6 ment tönkre. Csodálatosan itt is a szép oltárképek csak kis sérüléseket szenvedtek. A szószék, a gyóntatószékek, az oltárok több-kevesebb javítással mind helyreállíthatók. A né,met katonák is, azután meg az oroszok is a sekrestyében tanyáztak és a templomot piszkolták, amiből tudták kifosztották.. Hiánytalanul megmentettük kelyheinket, ciboriumainkat és szentségmutatóinkat . A fehérnemű és a ruhák nagy része szintén megvan, bár ebből sokat elloptak. Amit lehetett, közben is áthordott Pestszenterzsébetre Nagy Árpád, aki fáradhatatlan volt a templom és a plébánia értékeinek mentésében és a hívek mindennapi szolgálatában. "
Forrás: Historia Domus
Folytatás következik.

TEJESEKET SÚJTÓ FŐVÁROSI RENDELETEK

Soroksáriakat sújtó rendeletek a 30-as évek első felében
A nagy gazdasági világválság elmúltával további komoly nehézségek sújtották a Pest környéki telepűléseket. A soroksáriak egyik komoly bevételi forrása a tejkereskedelem nehéz helyzetbe kerűlt az 1933-as évtől. Történt, hogy miniszteri rendelet tiltotta meg a "milimáriknak", hogy továbbra is maguk értékesítsék a tejet a fővárosban a jól kialakult vevőkör számára. A mezőgazdasági minisztérium első döntése arra vonatkozott, hogy meg kell szigorí-
tani egészségűgyi szabályokat. Ez annyit jelentett, hogy a milimárik nem vihették egyben, nagy edényekben a tejet Pestre, hanem minden egyes vevő számára kűlön edényben és leplombálva azokat vihették csak be a fővárosba, s ott az egyes vevőkhöz. Ha valakinek 40-50 állandó kuncsaftja volt, úgy 40-50 kis kannában kellett szállítani a tejet. Ezt többen nem vállalták, kénytelenek voltak felhagyni a pestiekkel való kereskedéssel.
Még ennél a változtatásnál is súlyosabban érintette őket, hogy 1933. nov. 1-től magánszemélyek egyáltalán nem vihettek be a fővárosba tejet. U.n. tejszövetkezeteket kellett alakítaniok, amely aztán egy tételben szállított a fővárosba. Vihette ugyan egyén is, de csak akkor, ha tagja volta tejszövetkezetnek. Ekkor viszont literenként 3-4 krajcárt be kellett fizetni a szövetkezeti kasszába.
A szövetkezet jóval olcsóbban vette át tőlűk a terméket, tehát jelentős bevétel kieséssel számolhattak. Ez év júliusában nagyarányú tűntetés volt Soroksáron a tervezett rendelet ellen. A községben kijelölt két átvételi helyet feldúlták , berendezését összetörték, kidobálták az utcára. A helyi,és a segítségűl hívott haraszti csendőrség tudott csak rendet teremteni.
A rendeletet ennek ellenére nem vonták vissza, aminek aztán az lett a következménye, hogy a tejesek száma folyamatosan csökkent a következő időkben.
Ugyancsak miniszteri rendelet sújtotta a soroksári, haraszti és taksonyi jegeseket. Ebben az esetben is a higiéniai aggodalmakkal kezdődött a támadás, mondván, hogy a Duna vize szennyezett a belé folyó szennyvíztől, s így alkalmatlan élelmiszerek hűtésére. Soroksáron - akkori tudósítások szerint - 35 jégverem létezett. Ezek befogadóképessége 3000 ezer vagonnyi volt. Egy átlagos verem méretei a következők voltak: 20 méter hosszú, 10 méter széles és ugyanilyen mély volt. A vermek mérete persze kűlönböző volt, akadt köztűk olyan is, amely 300 vagon jeget volt képes befogadni. A vermeket szalmával bélelték alul és oldalt, felűl először nádat fektettek rá, majd arra is szalma kerűlt. A sok gyúlékony anyag alkalmat teremtett időnként a szabotázs akciókra is. 1927-ben például több vermet is felgyújtottak.
1933 februárjának elején hatósági utasításra megnyitották a Kvassay zsilipet, vízzel árasztották el a jég felűletét, így lehetetlenné tették a jég vágását. A soroksári jegesek a pesti műjéggyárak kezét látták a tevékenységűket ellehetetlenítő akció mögött.
Minisztériumi tisztségviselők is egyértelműen a műjéggyárak érdekeit védték a velűk készített interjúkban.
A korábban nagy népszerűségnek örvendő soroksári kenyér ellen is számtalan támadás indult a fővárosi kenyérgyárak és pékek részéről. A helyi pékek tudni vélték, hogy pesti kocsmák és vendéglők azért nem vásárolnak tőlűk egy ideje kenyeret, mert a pesti pékek megfenyegették őket, hogy nem szállítanak nekik pékárút, ha továbbra is kereskednek a soroksáriakkal. Egyre drágább lett a vám- és helypénz. A hajómalmoknak is bealkonyult : egyrészt a nagy teljesítményű gőz- és hengermalmok számának gyarapodása, másrészt a Duna soroksári ágának vízellátása miatt. 1933-ban az újságíró már egyetlen
hajómalmot sem talált a Molnár sziget körűl. Kesernyésen jegyezte meg, hogy Molnár sziget molnárok nélkűl.
Mindezek a körűlmények csak gyorsították azt a folyamatot, hogy a korábbi sikerágazatokban dolgozók kénytelenek voltak ipari munkássá válni., ami jelentősen rosszabb anyagi körűlményt jelentett nekik.
Forrás: Arcanum Pesti Napló, Kis Újság, Az Újság

ÚJ KÖZSÉGHÁZA

Megítélésem szerint fontos adatokra bukkantam ma este az Arcanum böngészése közben. Tisztázni akartam, hogy - véleményem szerint - Soroksár második legfontosabb épűlete, a ma a Galambos János zeneiskolának otthont adó épűlet mikor is készűlt.? Eddig úgy tudtam, hogy 1896 volt az az esztendő, amikor a telepűlés új, korszerű, esztétikus községházához jutott. Nos a Pesti Hírlap 1896 október 22-i száma közli, miszerint a képviselő testűlet döntése alapján kiírják a pályázatot az új községháza megépítésére. Alig 3 évvel később, 1899. július 26-án kerűlt sor az elkészűlt épűlet felavatására. A építkezés költsége 46.000 Ft-ot tett ki. Az avató beszédet Balla Zádor főjegyző tartotta, mivel környezetének megítélése szerint neki vannak elévűlhetetlen érdemei az új községháza létrejöttében.
Az épűlet tehát ebben az esztendőben, mégpedig júliusban tölti be 125. életévét. Sokat szolgált házról van szó, megérdemelné, hogy űnnepi köntösben fogadja a jubileumi szűletésnapot. !
Forrás : Arcanum Pesti Hírlap 1896 okt. 22-i és 1899. július 27-i
száma.

GÁZOLT A HÉV

És újból az 1887. aug 7-én elidult HÉV a főszereplő a Pesti Hírlap 1888. május 11-i számában. Beteljesedett Napholz bíró jóslata. Az történt ugyanis, hogy ifj. Schilli Márton szekerével hazafelé haladt, viszont a kocsis elaludt a bakon. A ló tudta a hazafelé vezető utat, bekanyarodott a mai Rézöntő utca felé, de amikor éppen a sineken ment volna át, elűtötte az arra haladó szerelvény. Szegény pára elpusztult, Schilli pedig a vonat vezetőjétől követelte a ló árát. / Valószínűleg nem kapta meg, de erről nem szól a fáma /

A Pesti Hírlap 1887. aug. 7.-i száma ad tudósítást a soroksári HÉV megnyitásáról, az első nap eseményeiről. A következőkben szemelvényeket teszek közzé a cikkből, mivel az elég hosszú és helyenként nem tartalmaz érdeklődésre számot tartó eseményt vagy adatot:
---"A 18 éve rebesgetett budapest-soroksári vasút megnyitása ma ment végbe. " ..." most már két határon át vígan röpítik a zöld utazókocsikat a kicsiny, csinos, s nem kevésbé jó erőben lévő gőzgépek. Érdekes tudni például, sem a főváros törvényhatósága, sem Soroksár községe nem járult hozzá a helyi érdekű vasúthoz. A
főváros nem szereti a gőzt s még kevésbé a gőzerővel való haladást.A soroksáriak hosszú főutcájukon ingyen engedtek utat a vaspályának.
" Egyik közkedveltségben álló pest megyei képviselőnk például vállára űt a soroksári bírónak_
No! Örűlneke-e ugye hogy végre megvan a vasút ?!
- S felelt vala a bíró ilyenképpen : Na Freud waer's schund ! Hanem ki fog számolni arról a sok gyerekről, meg asszonyról, akit majd elgázol a gőzgép !
A vonat a Közvágóhidon túl, a MÁV ferencvárosi állomásának tövéből indul ki, s majdnem végig szorosan az országút mellett halad Soroksárig, ahol egyelőre a templomtéren végződik. A pálya Erzsébetfalváig kettős sinpárral bír s innen Soroksárig egyszerű vágány vezet.
A gőzgépek, szám szerint négy, a budapesti gépgyárban készűltek. A kocsik gázvilágítással is el vannak látva, a graczi Weitzer féle gyárból kerűltek ki.
Megállításuk fölötte könnyű. Kevés zajjal, de jól haladnak s mindegyik éles síppal és haranggal bír a járókelők figyelmeztetése végett. A gépeket kokszszal fűtik. A vasúti kalauz személyzet kék egyenruhát visel, nyers bőrből készűlt övvel és táskával, melyen B.H.É.V. betűk vannak rézből..
Hétköznapokon 15 vonat indul Soroksárra, és ugyanennyi onnan vissza. Ezen kívűl 9 más vonat közlekedik Erzsébetfalvára.
A ferencvárosi végállomásról "10 óra tájban megindult a 4 kocsiból álló kűlönvonat." ... Soroksár első házánál élénk mozsárlövések közt Mauks Elek űdvözölte a bizottságot, a kűlönvonat személyzetét a község nevében.
Ezután Soroksár főutcáján siklott végig a vonat. Az odavaló kutyák idegenűl megugatták, a jó sváb atyafiak pedig hűvelykujjuk-
kal böködtek feléje. Hogy most már vége van sok szép fuvarnak.
A templomtéren terjedelmes diadalív alatt folyt le a befejezés.
A vonat pont délben indult vissza, s egy negyed óra alatt ismét a budapesti állomás előtt állt.
Holnaptól kezdve pedig már vígan fognak ide-oda járni Budapest és Soroksár között a H.É.V. rövid vonatai, - mialatt Soroksártól Harasztiig vígan folyik a további alépítés.
VIVÁT SOROKSÁR... !
Megjegyzés : A bíró Soroksáron ekkor Napholz Ferenc volt, a jegyző pedig Szabadházi Béla. Mauks Elek űgyvéd, és Szlávik István vettek még részt hivatalosan az avató űnnepségen. Szlávik később a Soroksári Kaszinó elnöke volt.

TÁNCSICS UTCA RÉGI NÉVTÁBLÁJA

Némi kezdeti hezitálás után örömmel fogadtam, hogy a Táncsics utcában elhelyezésre kerűlt a valaha népnyelvben használt utcanév. Ezzel ismét gazdagodott a hagyományőrzés. Igaz, sohasem volt a Schwomkosn az utca hivatalos neve, de annál nagyobb az értéke, hogy megörökítésre kerűlt az az elnevezés, ahogy a soroksáriak a mindennapi beszédben emlegették az egyik legősibb utcát. Nem tudom, tervben van-e a Haupkosn és a Frankenkosn táblák kihelyezése. Én minden esetre örűlnék neki. Szeretném viszont megjegyezni, hogy a szép, díszes táblán szereplő megjelenítés nem tűkrözi híven a korábban / talán néhány ember esetében ma is /használatos kiejtést. Többeket megkérdeztem / a sváb nyelvet még valamilyen szinten beszélő soroksárit /, hogy hogyan ejtették ki az utcanevet. Egyértelmű a válaszuk : "K"-val és egy "s"-el. Végűl is az az autentikus, ahogy a helyiek emlegették. A gasse szó a mai német köznyelv sajátja. De tudjuk, hogy a soroksári sváb és a mai német köznyelv nagyon sokban eltér egymástól.

PÉKEK SOROKSÁRON 1952-BEN AZ ÁLLAMOSÍTÁSKOR

A soroksári kenyér története / 13. rész /
A soroksári kenyér története lényegében az államosításig tartott. Működött még néhány műhely 1952 után is, de a pékségek jórészt elvesztették önálló arculatukat. Fűlöp Károly szerint előírás volt, hogy 40 % rozslisztből és 60 % búzalisztből kellett a kenyeret sűtni, ez pedig azt jelentette, hogy diktált összetétele kellett legyen a terméknek.
A Magyar Pékszövetség irattárából származó eredeti irat szerint 1952-ben az államosítás körűli időszakban a következő pékségek működtek Soroksáron:
1./ Wieland Antal Vecsési u. 18.
2./ Wieland József Táncsics u. 7.
3./ id. Hecht Ferenc
Málnási Tibor Templom u. 95.
4./ Schleicher Ferenc
Bischof Jakab
Latosinszky András Szitás u. 92.
5./ Zaják István
Lévai János Rákóczi u. 35.
6./ özv. Fűlöp Gézáné Petőfi u. 37.
7./ Kummer /Komáromi / Imre Grassalkovich u. 144.
8./ Szabó Tibor Grassalkovich . 135.
9./ Gerson Rezső Grassalkovich u. 98.
10./ Hűmpfner Márton
Pápai István Grassalkovich u. 73.
11./ Fibi István Könyves Kálmán u. 15.
12./ Jäckl András
Tuza János Erzsébet u. 28.
13./ özv. Feuerer Józsefné Duna u. 15.
14./ Jankovics Mihály Damjanich u. 13.
15./ Szartorisz János Bercsényi u. 5.
16./ Pfiszter Mátyás
Iványi Géza Templom u. 113.
17./Halász István Széchenyi u. 19.
18./ Schmidt István Rákóczi u. 3/b.
19. Latosinszki Miklós Rudolf u. 29.
20./ Kun Imréné Kűlső Vörösmarty u. 1.
21./ Fűlöp Károly Széchenyi u. 9.
22./ Verbovszki György Grassalkovich u. 21.
Soroksár történelmében az alapítástól az államosításig közel 260 péket sikerűlt összegyűjteni. Példaként említek néhány személyt az adataival:
STUMP GYÖRGY / 1870. VIII. 25 - 1935. VI. 20. / apja : János /molnár / anyja : Schuszter Mária lakás Haraszti u. 15.
Házasság : 1893. VI. 27. feleség : Handl Anna / 1873. III. 31. - ? /
apja : Jakab anyja : Hermann Mária
WIELAND JÁNOS / 1872. X. 22. - 1936. XI. 24. / apja : Ferenc anyja : Schwab Borbála lakás : Duna u. 11. Házasság : 1897. feleség : Stefanek Magdolna / 1879. XI. 27. - 1957. X. 6. / apja : Mihály anyja : Gyergyó Borbála
FEURER JÓZSEF / 1883. XII. 13. - 1946. X. 29. / apja : József anyja : Kaltenecker Magdolna / lakás : Duna u. 15. házasság: 1907. feleség : Wieland Barbara / 1886. X. 20. - 1972. IV. 18. / apja : Ferenc anyja : Schwab Barbara
Egy nyomtatásban később kiadásra kerűlő összeállításban szerepel majd az összes megtalált pék a fenti formában szereplő adatokkal.
Ugyancsak része lesz az anyagnak számos kép is.
Köszönöm mindazoknak a tűrelmet, akik valamennyi részt, vagy csak akár néhányat is, de elolvastak, figyelemmel kísértek.
Nagy köszönetet kell mondanom Schuszter Zsuzsának az Arcanumban fellelt anyagokért, és egyéb dokumentumokért. Köszönet Feurer Ferencnek és Ferencnének a sok értékes dokumentumért. Köszönet Fűlöp Károlynak és Műllerné Latosinszky Borbálának a közölt adatokért. Köszönet Verli Józsefnek a Pékszövetségben fellelt dokumentumokért.

A SOROKSÁRI KENYÉR TÖRTÉNETE

A soroksári kenyér története / 12. rész /
Jelentősen csökkentette az előállítás költségeit, hogy a pék szakmába is betört a gépesítés. Az 1930-as évek közepén, második felében - mint ahogy az már említésre kerűlt, 16 műhelyben villany hajtású dagasztógép dolgozott.Ez a tény nagy mértékben csökkentette a fizikai megterhelést, emberi munkaerőt váltott ki, kevesebb alkalmazottra volt szűkség, és gyorsította a munkafolyamatot. A Feuerer műhelybe ekkor kerűlt két csészés dagasztógép, igaz használt masina volt, s az ára sem volt éppen barátságos - 1400 Pengőt fizettek érte. Ezek a tények azonban jelzik, hogy ekkorra a pék szakmát űzők jelentős mértékben megerősödhettek anyagilag. Már koránt sem volt jellemző a korábban említett Szartorisz féle számtan, vagy nem mindenkinél.
Az 1930-as években tovább differenciálódott a pékárunak a vásárlóhoz való eljuttatása. Új foglalkozás jelent meg, a kenyérárus önálló tevékenysége. Három személyről derűlt ki, hogy kenyér- és péksűtemények árusításával foglalkoztak a II. világháború előtt.
RÁSZ MIHÁLY a Herczeg Ferenc utca 2. szám/ Vetés utca / alatt folytatta eme tevékenységet. Felesége Feuerer Margit is kenyérárusként van jelölve. Valószínűleg a családon belűl alakult ki ez a munkamegosztás, a szűlők végezték a sűtést. Ez az adat 1930-ból van.
PSÁDER JÁNOS a Vecsés utca 8. szám alatt lakott. Ő csakúgy, mint a felesége Pfister Mária szintén kenyérárusok voltak. Ebben az esetben is nagy a valószínűsége, hogy a szűlők által sűtött termékeket árulták.
LAMPEL SIMON a Mária Terézia utca 72. számú űzletében folytatta a péktermékek árusítását.A feleségének -Gyergyó Rozinának -a szűlei szintén sűtéssel foglalkoztak
Látható, hogy a termelés és az értékesítés szétválásának kezdetei először a családon belűl alakultak ki.
A számos soroksári pék által készített kűlönböző sűtőipari termék előállításához folyamatosan nagy mennyiségű lisztre volt szűkség. A 19. században ezt az igényt főként a helyi hajómalmok elégíthették ki. A 20. század elején aztán megjelentek a telepűlésen a lisztkereskedők is.
BÁNÓ LIPÓT a Haraszti utca 4. szám alatt lakott. Egyebek mellett lisztkereskedéssel is foglalkozott. 1924-ben gyilkosság áldozata lett. Felesége Wilhelm Zsófia férje halála után is folytatta a kereskedést.
BÁNÓ ISTVÁN szintén a Haraszti utca 4-szám alatt folytatta szűlei tevékenységét. Felesége Ányos Ilona.
LEFKOVICS LÁSZLÓ / Fő utca 7. szám / - felesége Dobrovicz Emma
KLÖTZL JÁNOS / Grassalkovich utca 135. / , felesége Marsovszky Júlia
HELLER IZIDOR LIPÓT / Grassalkovich utca 55. /, felesége Neumann Ella. A családot 1944-ben Auschwitzban végezték ki

A soroksári kenyér története / 11. rész /
A sűtött termékek értékesítése
Szinte általános gyakorlat volt, hogy a kenyér és a péksűtemények értékesítése többféle formában történt Voltak, akik közvetlenűl a műhelyből is árulták termékeiket, de ugyanők a pesti piacokra és vásárcsarnokokba is szállítottak, ahol maguk adták el készítményeiket. Pest és Buda szinte valamennyi piacán jelen voltak a soroksári pék feleségek a nagy kerek 2-3 kilós rozskenyereikkel, péksűteményeikkel.
A pékek alkalmazottai juttatták el a telepűlés szatócs űzleteibe a friss ropogós kenyeret. Hatalmas fonott puttonyokban / kersztlikben / kerékpárral szállítottak. Egy kersztliben 30 kg kenyér és 60-80 péksűtemény utazott a szatócs űzletekbe, kocsmákba, vendéglőkbe. Ez utóbbiakba elsősorban zsömlék, kiflik és sósperecek, hogy jobban csússzon a fröccs meg a sör. Fűlöp Károly műhelyéből naponta szállítottak a Válics, Merkhoffer és Cseri Menyhért szatócs űzletébe. A kerékpárral történt szállítás sem volt kevésbé fáradságos munka, mint a dagasztás. Ruckmichl András, akinek a Damjanich utcában volt a péksége szintén kerékpárral puttonyban fuvarozta mindennap a pékárut Csepelre, komppal átkelve a Dunán. A Fűlöp pékség a Nagyvásárcsarnokban árulta péksűteményeit a háború előtt. Feuereréknek a Garai téri piacon volt állandó standjuk. Az MSL-ben történt említés arról is, hogy a Haller téri, valamint a Széna téri piacon is jelen voltak a soroksári termékek.
A 30-as évek közepéig a környező telepűlésekre lovaskocsival történ a szállítás. Eljutott így a kenyér Óbudára, Budafokra, és minden bizonnyal a többi közeli telepűlésre is. Az évtized vége felé több helyről is értesűlhetűnk arról, hogy a pékek autót vásároltak, és azzal juttatták el portékáikat a távolabbi helyekre. 1938-ban a Feuerer pékség váltott a lóról autóra. Egy másik pék - a nevét sajnos nem említi a forrás - Budafokra fuvarozott autójával.
A korabeli írások arról tanúskodnak, hogy az űzletekbe szállított termékek átvételi árát többnyire a kereskedő diktálta. A viszont eladónak márpedig az volt az érdeke, hogy minél olcsóbban vásároljon. Panaszkodtak is a pékek, hogy nekik mint a termék előállítóinak sokkal kisebb a hasznuk, mint a kereskedőnek.
Folyt. köv.

A soroksári kenyér története / 10. rész /
A soroksári kenyér további alkotóelemeit illetően már megoszlott a gyakorlat. Nem minden pékségben tettek burgonyát a tésztába / a Feuerer pékségben például igen /, a krumpli számos jó tulajdonsága mellett ugyanis rontja a kenyér eltarthatóságát. Márpedig egy 2-3 kilós vekni - a család nagyságától fűggően -, csak több nap alatt fogyott el. Volt, aki aludttejet is tett a dagasztó teknőbe.. Megint máshol említik a mangalica zsír alkalmazását.
Álljon itt egy pék - Szartorisz János - egy napi anyagfelhasználása 1929-ből:
30 kg 4-es liszt
32 kg 0-ás liszt
2,5 kg só
1 kg élesztő / ő tehát nem kovászt használt /
80 dkg diamalt / sűtőmaláta kivonat /
1 mázsa fa
A felsorolt anyagból Szartorisz János 840 db. péksűteményt / zsömle, kifli stb. /, és 40 kg - azaz 20 db. két kilós kenyeret sűtött. Mindebből kitűnik, hogy ő nagyobb részt péksűtemények készítésével foglalkozott. Számvetést készített a ráfordítások és bevételek viszonyáról. Heti 304 Pengő 16 fillér volt a kiadása, és 317 Pengő 80 fillér a bevétele.. A keresete tehát 13 Pengő 64 fillért tett ki hetente. / Most már csak azt kellene tudni, hogy kinek szánta ezt a kimutatást ! Ez így rendkívűl kevésnek tűnik! / Azt állította, hogy a többi pék sincs sokkal jobb helyzetben, tehát tagadta azokat az állításokat, hogy a pékek jó módnak örvendenek.

A soroksári kenyér története / 9. rész /
A kenyérsűtők további fontos kellékei voltak: a dagasztó teknő, a vető lapátok, na és a mérleg. A dagasztó teknők legtöbbször fémből készűltek, kb. 4 méter hosszúak és 1 méter szélesek voltak. Ezekben folyt a pék mesterség legkeményebb munkája a dagasztás. Aki több éven, netán évtizeden keresztűl végezte ezt a tevékenységet, nem úszta meg állandó hát- és derékfájás nélkűl. A soroksári kenyér készítésének egyik fontos technológiai eleme volt a kétszeri dagasztás. Az első dagasztás után pihentették a tésztát, majd másodszor is alaposan megdolgozták az anyagot, hogy az alkotóelemek mimnél tökéletesebben elegyedjenek, hogy a tészta selymes fényű legyen. Az 1930-as évek második felétől aztán egyre több helyi pékségben is megjelentek az elektromos meghajtású dagasztó gépek. Egy újságcikk említi ebből az időből, hogy már 16 pékségben gép dagasztja a tésztát.
Mit is dagasztottak hát a teknőben, miből állta soroksári kenyér.?!
Két hiteles forrást sikerűlt fellelni a lisztek mennyiségét és arányát illetően. Werli József szerint a pék ipari tanulóknak írt tankönyvében
a soroksári kenyér két legfontosabb alapanyaga az RL 90-es rozsliszt és a BL 55-ös búzaliszt. A tésztában a rozsliszt 70%-ot tett ki, a búzaliszt pedig értelem szerint 30 %-ot. Egy kiló kenyér sűtéséhez összesen 74 dkg lisztet használtak. A fennmaradó részt a víz, só, kovász tette ki. Itt érdemes megjegyezni, hogy ahány pékség volt, az elkészítés módja is annyiféle lehetett. Receptnek írásos nyomát nem sikerűlt találni. Bizonyára azért, mert a legtöbb helyen nem is írták le. Titok lehetett az nemcsak a pesti pékek elől, de a helyieknek sem igen köthették az orrára a saját készítés módját. Véleményem szerint a soroksári kenyérnek voltak általános vonásai, például, hogy a rozsliszt dominált, de mind az arányokban, mind a technológiában, a sűtés módjában természetesen voltak eltérések. Találtam nyomát annak, hogy volt, aki krumplit is tett a tésztába, de nem mindenki.
A másik hitelesnek tűnő forrás, egy az erzsébeti Dózsa György utcában a háború után ott dolgozó soroksári pék / valamilyen Pista bácsi, a még ma is élő munkatársa nem emlékszik a vezeték nevére /szintén ezen lisztösszetétel alapján gyúrta a soroksárinak nevezett kenyeret. Persze voltak Soroksáron is olyan pékek, akik fehér kenyeret is sűtöttek. Ha valaki finomabb kenyeret akart sűtni, csökkentette a rozsliszt arányát a búzaliszt javára. Találtam olyan említést is, hogy volt, aki aludttejet is tett a liszt mellé a dagasztó teknőbe. Bizonyára a vevőkör igényei is alakították a kenyerek tartalmát.
Igen fontos alkotóelem volt továbbá a kovász, mely hosszú érlelésen keresztűl érte el a kívánt minőséget. A gyakorlat az volt, hogy miután kiszaggatták a meggyúrt tésztát, hagytak egy bizonyos mennyiséget a dagasztó teknőben, ami aztán a másnapi tészta kovászául szolgált. Mai mester állítása szerint a hosszú érlelés szűkséges időtartama 15-16 óra / Cseperkáló József Panelpék/ .
Folyt. köv.

Következik a tegnap elkezdett levél második fele:
" A német katonák / kevés köztűk a német, leginkább Magyarországon besorozott "német" SS katonák / mindent elvesznek, a népet kizsarolják, mindenki arról van meggyőződve, hogy a kiűrítés azért kell, hogy mindent elvihessenek.- Ma jelentette a községi bíró, hogy az itt székelő német parancsnokság közölte vele tegnap este, hogy Dunaharasztit, Soroksárt és Pestszentimrét 10 napon belűl ki kell űríteni. Soroksár és Dunaharaszti Pesterzsébeten kap helyet, Pestszentimre Kispesten!!
Hogy ezt hogy képzelik el,- én felfogni nem tudom. Mindenki magával viheti mindenét. Azt azonban senki sem mondja meg, hogyan és hová?? Nem tudom, mi lesz velűnk. Felettűnk az ágyúk még most is állandóan dörögnek, már csak pár napra való kenyerűnk van, mert idejében nem tudtunk örletni. Nálam van 4 menekűlt rokonom. - Most érezzűk, hogy Isten kezében vagyunk. Rendűletlenűl hiszem, hogy Isten el nem hagy. Az oltáron jelenlévő szentségi Jézus és az ő szentkeresztjének nálunk őrzött szilánkjai megmentik drága, szép templomunkat és minket is gyarló-bűnös szolgáit, akik rendűletlen hűséggel ragaszkodunk Hozzá és az ő Egyházához. Hűen kitartunk híveink mellett. Hűek és engedelmesek maradunk Nagyméltóságodhoz, - Egyházmegyénk Főpásztorához és hódoló mély tisztelettel és fiúi ragaszkodással kérjűk imáit és áldását. Segédlelkészeim is kijelentették, hogy híveinket ,- akik semmi körűlmények között sem hajlandók Soroksárt elhagyni - semmiesetre sem hagyják el.
Soroksáron, 1944. november 15.
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Pűspök Úrnak
Krisztusban kész káplánja Kovács Antal plébános
U.i. : Templomunk értékét magában a templomban iparkodunk biztonságba helyezni.. Anyakönyveinket és egyéb fontos okmányainkat a plébánia pincéjében helyeztűk biztonságba, mert a pince az itt volt katonatisztek véleménye szerint - bombabiztos. Itt keresűnk mi is menedéket, ha itt hadszintér lenne. Jézusban bízunk, hogy nem lesz ! - Templomunk tornyában katonai megfigyelő állomást rendeztek be, állandóan katonai német őrszem vigyáz, nehogy valaki felmenjen. - Kűlönben állandóan zaklatnak bennűnket, hol fáért, hol kukoricáért, zabért, borért és mindenféle kigondolhatóért ami nekűnk sajnos - magunknak sincsen.
A válasz a pűspöktől :
Nagytisztelendő Kamarás Plébános Úr ! Nagy részvéttel olvastam jelentésében, mily sok szenvedésen mentek keresztűl. Főpásztori elismerésemet és örömömet fejezem ki afelett, hogy híveik között kitartanak. Isten áldását és oltalmát kívánom Kamarás Úrra, paptársaira és a jó hívekre. Magamat Nagytisztelendőséged buzgó imáiba ajánlom - Vác, 1944. nov. 18-án - szerető atyja az Úrban József pűspök.

A Soroksár helytörténete iránt érdeklődők számára most egy rendkívűl fontos és érdekes dokumentum közlésére nyílik lehetőség. KOVÁCS ANTAL a telepűlés tragikus sorsú plébánosa 1944. novemberében jelentést kűldött a váci pűspökségre Soroksár front alatti helyzetét taglalva. Az eredeti jelentés a Historia domusban található. Köszönet a plébános úrnak, hogy egyetértett a jelentés közzétételével !
" Jelentés Soroksár helyzetéről.
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Pűspök Úr ! Kegyelmes Főpásztorom ! A f.hó 2-től szűnetelő soroksári posta ma ismét megkezdte szerény keretek között - működését. Sietek, amíg lehet, röviden értesíteni Nagyméltóságodat Soroksár helyzetéről.
Kecskemét, majd Kunszentmiklós megszállása után pár nap múlva itt voltak az oroszok Soroksár határában. Előbb Bugyit, Ócsát,Alsónémedit és Taksonyt megszállták. A bugyii templom tornya ágyúlövést kapott. Nem dőlt le, csak jó darabon belyukadt. A taksonyi esp.plébános az utcán megsérűlt. Combját érte sebesűlés. Úgy tudom nem sérűlt meg súlyosan.- a dunaharaszti esperes 2 hete bement Budapestre.. Azóta, ha jól tudom, bent van. Dunaharasztin csak bent voltak az oroszok, de kivonultak. A templom tornyát találat érte. A toronysisak le van ferdűlve. - Vecsés és Pestszentimre súlyos harcok színhelye volt. A községek legnagyobb részt elpusztultak. Tudtommal most nincsenek megszállva.
Soroksár okt. utolsó napjai óta ágyútűz alatt áll. Úgy értve, hogy a Taksony és Alsónémedi felett Gyáltelep felé húzódó orosz arcvonalat a Soroksár felső / Pestszenterzsébet felé / végén felállított messzehordó ágyúk éjjel-nappal lövik. Viszont az orosz aknavetők alulról lőnek errefelé. Az orosz repűlőgépek állandóan keringenek, de nem igen bombáztak. Egyszer végig bombázták a községet. Több ház megsérűlt, eddig négyen meghaltak, többen megsebesűltek.
A templomban a szentmiséket, szentbeszédeket eddig megtartottuk. A két utolsó vasárnap nem volt orgonánk. A hívek szép számban járultak a szentségekhez. Az állandó ágyúzást már megszokták, úgy hogy a szentmise alatt sem zavarta őket. Sokkal inkább izgatja őket a kiűrítési rendelet. Először nov. 5-én hirdették ki, hogy Soroksár kiűrítése elrendeltetett. Telepűlési helynek Fejér megye váli járása jelöltetett ki. Senki sem ment el. - Csak akik valamilyen ok miatt féltek, azok már előre elmenekűltek.. A múlt héten 11-én és 12-én / nov. / ismét felszólították a népet a távozásra. Végűl már csak azokat biztatták a kiűrítésre, akik " Jó németeknek vallják magukat ", - hogy a kész szerelvényen menjenek Bécsbe. Senki sem jelentkezett, de még a szerelvény sem jelent meg.
A levél 1944. nov. 15-én kelt.
Mivel a levél terjedelmes,célszerűnek látom azt két részletben közreadni.
Folytatás következik !

A soroksári kenyér története / 8. rész /
Piller János tovább folytatta aktív közéleti szereplését : 1935-ben az Országos Szövetségben indítványozza, hogy a vasárnapi munka tiltassék be. Legyen legalább egy nap a pihenésre. Ugyancsak ebben az évben Schneé János a dunaharaszti és Piller János a helyi sűtőszakosztály vezetője megegyezett a közös sérelmek közös orvoslásában.
1936-ban egyeztetések indultak a pékek és segédek minimálbé-
rének meghatározása érdekében. Egy évvel később erre sor is kerűlt. A pékek viszont azt követelték, hogy a minimálbér csak akkor kerűljön elfogadásra, ha megállapítják a kenyér és a péksű-
temények minimál árát is. Az első kemencés összmunkás heti minimálbére 38 pengő lett.
Piller János szervezeti karrierje további eredményeket hozott 1937-ben, ugyanis a Magyar Sűtők Országos Szervezetének vezetőségi tagja lett.
A sűtők londoni kongresszusán és kiállításán 1938 szeptemberében ismét szerepelt soroksári kenyér .
A soroksári pékek sűtő tevékenysége
A sűtők legfontosabb berendezési építménye a kemence. A kemencéket általában az épűlet egyik helyiségében alakították ki, egy szinten a lakóterekkel. Ritka kivétel volt, hogy a pékműhely egy szinttel lejjebb kerűlt, azaz a pince szintjére. A kemencék valameny-
nyije épített kemence volt . A fala samott téglával lett bélelve, a padlózata pedig kűlönleges agyagból készűlt. Az agyag padlózatot általában évente kellett cserélni a hőhatás okozta elhasználódás okán. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre a helyi kemencék mére-
tét illetően. Egyes visszaemlékezések szerint kb. 5 méter mély volt, a fala félkör alakban lett kialakítva.. Hátsó falában voltak a fűstelvezető nyílások. A soroksári kemencék valamennyije egyszintes / hertes / kemence volt. Léteztek viszont 2 és 3 hertesek is, ezekben két illetve három szinten folyt a sűtés egy időben. Visszaemlékezések szerint a soroksári pékek kivétel nélkűl fával fűtötték fel a kemencéket. Egy felfűtéssel általában két vetést tudtak csinálni. Fűlöp Károly emlékei szerint egy vetéssel 70-80 egyenként 2 kilogrammos kenyeret lehetett elhelyezni a sűtőtérben. A két vetéssel tehát mintegy 150 darabot, ami hozzávetőlegesen 300 kg kenyér napi sűtését eredményezte. Valószínűleg léteztek más méretű kemencék is, de erről nincs adatunk. Van adat viszont arról, hogy volt olyan pék, aki naponta 500 kilogrammot is képes volt sűtni, nyilván más méretű kemencéje volt. Soroksáron majd minden péknek egy kemencés műhelye volt. Ez alól három kivétel jutott tudomásunkra, miszerint a Latosinszky pékségben két kemencében sűtöttek, ugyancsak két kemencés volt Jäckl András műhelye az Erzsébet utca 28.sz alatt. Verbovszki György pék viszont 4 kemencével dolgozott.. Ez utóbbi három adat a 20. század 30-as 40-es éveire vonatkozik.

A soroksári kenyér története / 7. rész /
1927. dec. 1-én az MSL arról tudósít, hogy a pékek a Soroksári Iparkörben jöttek össze. A fekete pékek Piller János, a fehér pékek pedig Hűmpfner Ferenc elnöklete mellett. Az egységes sűtő- szakosztálynak tehát két csoportja volt, és a sajátos problémáknak és érdekeknek megfelelően mindegyiknek saját elnöke. A következő nevezetes dátum a helyi pékek szervezeti életében 1929. júl. 15-e. Ekkor alakult meg a Magyar Sűtők Országos szövetségének sorsári csoportja. Az eddig is működött szervezeti egység tehát az országos szövetség tagja lett. Elnöknek Piller Jánost választották meg, aki igen aktív tevékenységet folytatott mind itthon a telepűlésen, mind az országos szövetségben. Az MSL 1930. febr. 1-i száma bemutatja az agilis soroksári sűtőiparost Piller Jánost, akinek a vezetése alatt a szakosztály működése magas színvonalra emelkedett - szól a méltatás. Ebből a cikkből ismert, hogy Piller mögött ekkor már 6 éves elnöki munka állt a helyi szervezetben.
".... a soroksári sűtő céh 113 éves múltjához híven olyan működést fejt ki, amely például szolgálhatna az ország többi sűtőszakosztályának./ Megjegyzés : a pékek és molnárok céhe- mint már szó volt róla- 1817-ben jött létre./ A soroksári sűtőipar fejlődését mi sem bizonyítja jobban, minthogy 16 műhelyben már dagasztógép helyettesíti az emberi munkát... "- folytatódik a méltatás.
1931. márc. 15-én nemzetközi sűtőkongresszus űlt össze Budapesten. A soroksári pékek saját zászlajuk alatt vonultak fel a Keleti Pályaudvarra a kűlföldi résztvevők fogadására.
A soroksári pékek kimagasló szinvonalú munkájának elismerése-képpen a Rómában és Bolognában megrendezett nemzetközi kongresszuson és kiállításon soroksári péktermékeket is bemutattak. Ugyancsak ebben az évben az országos szövetség értekezletén telepűlésűnkről Piller János, id. Wieland József, ífj. Wieland József és Hűmpfner Márton vettek részt. Az 1933-as köz-gyűlésen Hűmpfner Márton, Wieland József és Piller János képviselte Soroksár sűtő társadalmát. Nagy megtiszteltetés érte a soroksári pékeket, mivel Wieland Józsefet és Piller Jánost választmányi taggá választották. Feuerer Pál pék 75. szűletésnapja alkalmából 1934-ben Ezűst Érdemkereszt kitűntetésben részesűlt.
Folyt. köv.
Megjegyzés : a továbbiakban részletesebben szó lesz magáról a kenyérről is, az összetételéről, a pékműhely leírásáról .
Továbbra sem jó a rövid ű betűm, de már kaptam javaslatot a hiba a megoldásra.

A soroksári kenyér története / 6. rész /
Ezzel persze a konfliktus a két telepűlés pékjei között korántsem oldódott meg. További űtközési pontot jelentett, hogy a pestiek szerint a soroksáriak már éjjel 1-kor elkezdték a sűtést. A miniszteri rendelet szerint erre csak hajnali 5-től lett volna lehetőség. Ugyancsak előírás volt, hogy reggel 7 óra előtt nem volt szabad elkezdeni az árusítást.. A pestiek állítása szerint már fél 7-kor lehet Óbudán kenyeret kapni, két soroksári péket meg is fogtak, akik oda szállítottak kenyeret. Az MSL 1926. VII 15-i száma arról tájékoztat, hogy "monstre kűldöttség" járult a miniszter elé Soroksárról a munkaidőre vonatkozó rendelet módosítását kérve. A szándék az volt, hogy a miniszter változtasson korábbi döntésén, s legyen szabad már hajnali 3-kor kezdeni a sűtést. A kűldöttség tagja volt Hűmpfner Ferenc, Hecht Ferenc, Pfiszter Ferenc és Piller János. 1932. IV. 1-én Piller még mindig azért kardoskodik a Sűtőiparosok Országos Szövetségének értekezletén, hogy nem szabad korlátozni az éjszakai sűtést, mert a soroksári sűtők nagy része földműves, és hajnali 4-kor már a földeken dolgozik. Ebből kitűnik, hogy a miniszternél tett látogatás nem járt eredménnyel. Fél évvel később a soroksáriak továbbra is síkra szállnak a teljes munkaszabadság mellett.
A soroksári pékség szervezeti élete
Nem ismert a pontos dátum, hogy a telepűlés pékjei mikor hozták létre a helyi érdekvédő szervezetűket. Erre valószínűleg a 20-as évek első felében kerűlt sor. A soroksári sűtő szakosztály első ismert elnöke Hecht Ferenc volt. Az 1924-es országos sűtő kongresszuson a helyi pékek képviseletében Tomana Károly, Fűlöp Géza, és Hűmpfner Ferenc vettek részt.
A szakosztály 1926. V. 30-án űnnepélyes zászlószentelésre gyűlt össze.. Az igen díszes zászlót Kovács Antal esperes szentelte fel, majd Zwick Lajosné zászlóanya adta át a vezetőségnek. Az MSL. 1929. okt. 15-i számából ismert a zászló részletes leírása: " A gyönyörű kivitelű, nehéz, kék selyemből készűlt zászló mindkét oldalán bűszkén domborodik az arany felírás németűl és magyarul: A SOROKSÁRI SŰTŐK ZÁSZLÓJA. A lobogó egyik oldalán Hungária felirat, a másik oldalon az Úrvacsora gyönyörű képe látható. A zászlórúdon vannak beverve a zászlószegek a sűtők neveivel. " Kűlön bűszkeséggel tölti el a helyi pék társadalmat, hogy sem az országos szövetségnek, sem pedig egyetlen vidéki szervezetnek sem volt ekkor még zászlaja. / A zászlóról meg kell jegyezni, hogy ma már csak a rúdja található meg a plébánia egyik félreeső helységében, de az is csak zászlószegek nélkűl. Tehát nem lehet megállapítani, hogy kik is alkották ekkor a helyi pékszövetséget /.
Folyt. köv.

A soroksári kenyér története / 5. rész /
A soroksári pékek számának erőteljes emelkedését a 19.század második felében még egy fontos tényezővel lehet indokolni. A főváros lakossága dinamikusan nőtt, a kenyér iránti igény folyamatosan emelkedett, kűlönösen ha az igen ízletes is volt. A két telepűlés ez irányú egymásra utaltságának jó megalapozása volt, hogy az 1838-as pusztító pesti árvíz alkalmával a soroksáriak derekasan helytálltak a pesti lakosság élelemmel, kűlönösen kenyérrel való ellátásában. Elképzelhető, hogy a korábbi években volt már valamiféle ez irányú kapcsolat, de az említett tragikus esemény minden bizonnyal felerősítette mindezt.
A soroksári és a fővárosi pékek "harca" egymással
Időben most kénytelen vagyok ugorni egy nagyot, mivel bővebb információ a helyi pékek tevékenységéről az 1903-ban megindult Magyar Sűtők lapja című újság szolgáltat, kűlönösen az 1920-as évektől kezdve.
1926-ban Soroksár főjegyzője egy újságírói kérdésre válaszolva azt állítja, hogy a telepűlésről naponta 400-500 mázsa kenyeret szállítanak a helyi pékek Budapestre. Ez a tetemes mennyiség óhatatlanul konkurencia harcba torkollott a soroksári és a pesti pékek között. Nem mindenben voltak egyenlőek a feltételek a két érdekcsoport között.A vidéki pékeknek, így a soroksáriaknak is vámot kellett fizetniök a főváros határán. Ugyanez nem vonatkozott a budapesti pékekre, ők szabadon szállíthattak és árulhattak a vidéki telepűléseken. Erőteljes támadási felűletet jelentett az is, hogy a soroksári pékek többsége nem rendelkezett szakmai vizsgával. A Magyar Sűtők Lapja / továbbiakban MSL / 1924. okt. 1-i számában " A soroksári rákfene" címmel közölt írást, melyből az tűnik ki, hogy Soroksáron az utóbbi időben összesen 9 tanult pék űzte a mesterséget, de abból 3 már teljesen tönkre ment " a kontár paraszt pékek száma napról napra szaporodik. Az utóbbi időben 40 kontár volt, és 4 új kemencét építettek. Ezek a kontárok naponta 5-6 zsákból sűtnek kenyeret, és reggel 4-kor kezdik behordani 40-50 kocsival a fővárosba, ahol megint a kis pékeknek, akik a piacot ellátják, tetemes kárt okoznak. Ez a 40-50 kisgazda kitűnően összetart, és megnyerték maguknak dr. Frűhwirth nemzetgyűlési képviselőt. A kontárok folyton azt hangoztatják, hogy : Nem fogtok győzni, mehettek ahova akartok, akkor is mi fogunk sűtni.." Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a probléma először Soroksáron pattant ki a tanult és a kontár pékek között. A fővárosiak innen szereztek tudomást arról, hogy Soroksáron sok tanulatlan, kontár, paraszt pék sűt kenyeret.
A konfliktus ezen része úgy oldódott meg, hogy 1925 május végén "36 kenyérsűtő parasztot és 7 kenyérsűtő asszonyt levizsgáztattak. A telepűlés 4 sűtődéjében a jelöltek kitűnő eredménnyel tették le a vizsgát, amely után díszlakomára gyűltek össze, ahol a soroksári rezes banda játszott." - írja az MSL 1925. június 1-én.
Folyt köv.

A soroksári kenyér története / IV. rész /
A vízimolnárok munkája iránt egyre nagyobb lehetett a kereslet, a hajómalmok száma ugyanis egyre emelkedett. A 19. század második felében készűlt térkép már 37 hajómalmot jelöl, azok elhelyezkedésével a Dunán, valamint a tulajdonosok nevével. Egyes állítások szerint a molnárok száma már elérte az 50-et is. Ez lehetséges, mivel több malomnak nemcsak egy gazdája volt.
Az 1870-es évek közepén komoly kihívások érték a molnárokat. Az 1838-as árvíz arra késztette a főváros vezetését, hogy találjon megoldást a további árvízveszély megelőzésére. Az 1848-as forradalom és szabadságharc, majd az elnyomás évei ugyan hátráltatták annak a vízűgyi tervnek a megvalósítását, melynek eredményeképpen kikűszöbölhető lett volna az újabb katasztrófa, de aztán 1873-ban nekiláttak a Gubacsi gát építésének. Addig a Duna két ága, a budafoki és a soroksári ág lényegében azonos vízhozam mellett egyaránt hajózható volt. A gát megépítése viszont azt eredményezte, hogy a soroksári ág vízhozama erősen megcsappant, töredéke lett a másik ágénak. Ez erőteljesen hátráltatta a malmok működését is. A víz folyási sebessége lelassult, energiája rendkívűl alacsony lett. A gát léte azt is "eredményezte", hogy a folyó ezen ága erősen eliszaposodott, posványosodott. Később a gát átvágásával, majd a Kvassay zsilip megépítésével el lehetett érni, hogy a folyó soroksári ága vízmennyiségét szabályozni lehessen. Ennek ellenére az itteni ág vízhozama csak a töredéke lett a budafoki ágnak.
A másik nagy csapást a soroksári hajómalmok számára az jelentette, hogy 1875-ben megépűlt az Ócsai úton a Ledovszky féle gőzmalom. A gyáripart tehát betört a helyi molnárok életébe is. A gőzmalom jóval nagyobb mennyiséget volt képes megőrölni, mint a kis hajómalmok csökkent vízhozam mellett, és mindezt sokkal olcsóbban is tette.
A telepűlés molnárai - elsősorban a feleségeik révén - "kétlaki életet" élhettek. Közűlűk mind többen a gabona őrlése mellett a kenyérsűtéssel is mind komolyabban foglalkozni kezdtek. Az anyakönyvekben a 19. sz. közepén, majd a 60-as 70-es években egyre több név mellett szerepel foglalkozásként a pék megjelölés. Ha pedig a múltjukat is kutatja az ember, nem ritka, hogy a korábbi mesterségűk molnár volt. Az őket ért hátrányos körűlmények arra késztették őket, hogy foglalkozást váltsanak, s ebben a legkézenfekvőbb választás az volt, hogy a rokonszakma - a pék mesterség - mellett tették le a voksukat.
Folyt. köv.

A soroksári kenyér története / III. rész /:
Soroksár iparának kialakulásában, majd fejlődésében rendkívűl fontos, meghatározó szerepe volt a két vízfolyás -a Rávkevei Duna-ág és a Gyáli patak - jelenlétének. Az olcsó és igen praktikus vizi energia meghatározta, hogy mely tevékenységi formák kialakulásához és műveléséhez van meg az egyik alapvető feltétel, a vízi energia. Nem véletlen, hogy az első létesítmény, egy malom volt. A 18. század második felében a Dunán egyre több hajómalom kezdett őrölni. Az 1828-as összeírásból és a készített térképről ismert, hogy ekkor már 25 malom zakatolt a vízen, a molnárok száma pedig 28 volt ekkor Néhány malomnak két tulajdonosa volt /. Ennyi malom már nem csak Soroksárt szolgálta ki a megtermett gabona őrlésével, de a környékbeli telepűlések is szorgalmasan hordták ide a rozsot, búzát. Szakvélemények szerint egy hajómalom naponta átlagosan 10 mázsa őrleményt volt képes készíteni. A napi mennyiség fűgött természetesen a vízfolyás aktuális vízhozamától. Akkor viszont még volt víz bőven a Duna-ágban, nem úgy, mint később, a 19. század utolsó harmadától.
Azt, hogy szinte a kezdetektől meghatározó volt Soroksáron a molnár mesterség, igazolja az is, hogy az első céhet is 1817-ben a molnárok és a pékek alakíthatták közösen. / Megjegyzés : a bognárok és a kovácsok közös céhe mellett /.
A molnárok fizetsége általában a megőrölt termény 10-d része volt, tehát napi egy mázsa liszt. Ennek a mennyiségnek a döntő részét természetesen eladták, de jutott belőle elegendő mennyiség a saját háztartásba is. Ha pedig van liszt, akkor a kenyérsűtés legfontosabb alapanyaga is kéznél van. A 100 évvel ezelőtt élt pékektől származik az állítás, hogy a kenyérsűtés fortélyait a molnárok feleségei tanulták ki saját gyakorlatuk alapján, folyamatosan tökéletesítve annak titkait, hogy aztán sikeres, elismert termékkel jelenjenek meg Pest-Buda, majd Budapest piacain. A szó egyenes értelmében is titok volt a készítés módja, sohasem írták le, mindenkinek a fejében és a kezében volt a sűtés minden fortélya. Nem is sikerűlt találni eredeti, leírt receptet még a 20. század első feléből sem.
A 18. században, de még a 19. sz. elején is viszonylag kevés pék működött a telepűlésen. Saját, épített kemencében a maguk szűkségletére sűtöttek a háziasszonyok.
Az első név szerint ismert pék Tepich Konrád volt. Ő már 1747 szerepel a taxális összeírásban, aztán a következő évben is, találkozni a nevével, de ekkor utoljára. A következő ismert pék Holczinger János volt. Őt már hosszabb ideig - 10 éven keresztűl - jelölik sűtőmesternek. A Historia domusból ismert Emerling Kristóf neve / 18. sz vége / Iparos tevékenységéről semmit sem tudni, viszont az kiderűl róla, hogy jómódú kenyérsűtő lehetett, ugyanis többször adományozott a templomnak értékes tárgyakat.
A már említett 1828-as adólistában is még csak mindössze két pék neve szerepel: Spiegl Andrásé és Hűmpfner Mátyásé. Ez utóbbi névnél meg kell említeni, hogy ő pékdinasztia alapítója volt, hiszen a Hűmpfner név folyamatosan szerepel pékek között, egészen az 1951-es államosításig.
Folyt. következik.

A soroksári kenyér története / II. rész /
Az ókori görögök i.e. 8oo körűl kezdhették el - az egyiptomiaktól átvéve - a kelesztett kenyér készítését. Mindeközben Mezopotámiában már iparszerűvé fejlesztették a gabonák őrlését. Rabszolgákkal, illetve állati erővel mozgatták a malomköveket, s egyre nagyobb tömegben állították elő a "lisztet".
A rómaiak- mint oly sok mindent - a görögöktől vették át a kenyérsűtés mesterfogásait. Mivel élesztőjűk nem volt, a napsűtés pedig bizonytalanabb volt, mint az egyiptomiaknál, ezért mustot használtak a kenyértészta kelesztéséhez. Biztos adat van arról, hogy ők már dagasztották a tésztát. Politikai fegyvert is kovácsoltak belőle. Ha valamiért nagyon lázongott a nép kenyeret osztottak köztűk: "panem et circenses" populo. Augustus császár idejében 329 pékség működött Rómában.Idősebb Pliniustól tudjuk, hogy a gallok gabonából erjesztett italok habját adták a tésztához, amitől a kenyér könnyűvé és még ízletesebbé vált.
A vízimalmok már a rómaiak idejében nagy számban zakatoltak a vízfolyások partján. Alkalmazásuk nagy mértékben elősegítette az őrlés gyors, a liszt nagy mennyiségben való előállítását.
A középkor alkonyán, az újkor kezdetén Európában új növények jelentek meg: a kukorica és a burgonya, melyek felhasználását szintén megtalálták a leleményes pékek a kenyér ízletesebbé tételében.
A történelem folyamán az emberiség szép lassan eljutott a modern kenyérkészítés fontos elemeinek a felfedezéséhez, azok alkalmazásához. / Lényegében a fejlődés azóta is töretlen, napjainkban is számos új elem kerűl be a készítés mechanizmusába mind anyagban, mind az elkészítés módját illetően. 2023. aug. 20-i kenyérűnnep tiszteletére rendezett verseny győztese a dunabogdányi Heim pékség a durumbúza alkalmazásával nyerte el a zsűri osztatlan elismerését /. Ma a kenyér / "az 'élet" /a világ nagy részén a legfontosabb élelmezési termék. Nincs nap, hogy az emberek ne fogyasztanák a pékek munkájának eredményét.
Soroksár pusztán még emberek sem laktak, legeltetésre használt térség volt a terűlete, amikor a Gyáli patakon már zakatolt az első vízimalom 1695-ben. Halász Mihály alsónémedi lakos bérelte a puszta tulajdonosától Wattay Páltól. Soroksár életében tehát már a kezdetekkor, a betelepűlés előtt jelen volt a későbbi község életében kiemelkedő szerepet játszó létesítmény, a malom, mely a kenyér készítés alapanyagának a lisztnek az előállításában játszott egyre meghatározóbb szerepet. Igaz, ekkor még minden házban megtalálható volt a kis kézimalom is, amely ugyan nem nagy mennyiségben, és ugyancsak fáradságos munkával, de ellátta a ház népét a szűkséges őrleménnyel.
Folyt. köv.

Van már vagy két éve, hogy elkezdtem foglalkozni a soroksári méltán volt híres kenyér történetével, illetve a kenyeret előállító pékek összegyűjtésével. Nem tudtam, mekkora feladatot vállaltam ! Sajnos ma már egyetlen személyt sem találtam, aki maga is aktív művelője lett volna e nem könnyű, de szép mesterségnek. A leszármazottak gyermekek voltak, amikor szűleik, nagyszűleik naponta több száz mázsa számra sűtötték az illatozó kenyeret, péksűteményeket.
E nehézségek ellenére talán sikerűlt vázlatosan felelevenítenem, hogy kik által, és mitől is lett híres Budapest szerte a soroksári pékek munkája.
Ha észrevételek, kiegészítések érkeznek az olvasok részéről, én kész vagyok azokkal korrigálni, kiegészíteni írásomat.
A kenyér rövid története
Amióta a civilizált ember közösségekbe szerveződött, és elkezdte a fenntartásához szűkséges eszközöket, alapanyagokat előállítani, foglalkozott a kenyér, illetve annak elődei előállításával is. Az archeológiai kutatások eddig azt igazolták, hogy a kenyér elődje volt a tudatosan előállított táplálékfajták egyike, talán az első. Nos, ez a feltevés a legújabb kutatások eredményeképpen most megdőlni látszik, legalább is ami az első helyet illeti. A törökországi Göbekli Tepében / az ország dél-keleti részén/ folyó ásatások azt a feltevést erősítik, hogy a SÖR készítése időben jóval megelőzte a kenyér előállítását, fogyasztását. A "folyékony kenyér" szomjoltó hatásánál, és nem utolsó sorban alkohol tartalmánál fogva jelentősen megelőzte a kenyeret.
Térjűnk vissza a kenyér eredetének és készítése fejlődésének rövid ismertetésére. A 12-13 évezreddel ezelőtt élt emberek a magvak gyűjtögetésével kezdhették, talán azokat rágcsálták minden további előkészítés nélkűl. A következő fontos fázis lehetett, amikor az összezúzott magvakat pépes formában fogyasztották. Ha a pépet tengervízzel keverték, még ízletesebbnek találhatták az eledelt. Majd itt léphetett be a tűz, ezt a vizes pépet kisűtötték, a kenyér elődeinek készítését még tökéletesebbé tették. Itt még messze nem volt szerepe semmiféle kelesztésnek Ennek a kenyérnek a mai legközelebbi rokona a macesz lehet.
Az első mai értelemben vett pékek, akik elsősorban nem a maguk élelmezésére készítettek kenyeret, valószínűleg az ókori Egyiptomban ténykedtek. A piramisok építésén hosszú évekig dolgozó ezrek ellátásáról gondoskodni kellett, mégpedig nagy tömegű élelmiszer előállításával. A kutatások feltételezik, hogy az egyiptomiak készítettek először kelesztett tésztából kenyeret. Rájöttek, hogyha állni hagyják a tésztát, akkor az megduzzad, kisűtés után pedig ízletesebbé, könnyebben fogyaszthatóvá válik. I.e. 1700 körűl Hammurapi - Babilon városának királya- is említést tesz a kelesztett kenyérről.
Megjegyzés: a következő folytatások 3-4 naponta jelennek meg. Viszonylag hosszú időbe telik, mire a végére érek. Soroksár történelme során mintegy 260 péket sikerűlt megtalálni. Személyes adataik, lakóhelyűk beazonosítása sok munkával, és talán kevés hibával sikerűlt.

Historia domus. Canonica visitatio-k / pűspökségi látogatások / Soroksáron az 1700-as években. / V. rész /
Az 1700-as években 4 alkalommal kerűlt sor Soroksáron pűspökségi látogatásra. Először 1733-ban, amikor a templom még nem épűlt meg, az istentiszteletek ideiglenes imateremben zajlottak a már sokszor emlegetett Láva utca - Láva köz sarkán volt egykori épűletben. Ennek szövege még fordításra vár. A második alkalom 1744-ben volt, amikor Kesler atya volt Soroksár papja. Ennek a látogatásnak az értékelő, a tapasztalatokat leíró szöveges része sajnos nem maradt ránk. Ismert viszont az a felbecsűlhetetlen értékű összeírás, amely teljes részletességgel tartalmazza az akkor Soroksáron élt családokat, személyeket.
A Historia domus ha summázva is, de tartalmazza a 3. látogatás megállapításait / 1777-ből /:
"... a megyés főpásztor helyettese aug. 17-én kezdi meg Soroksáron a látogatást, és ez alkalommal kiosztja a bérmálás szentségét is a híveknek. A plébánosnak a következőket hagyja meg: 1. a plébános figyelmeztesse komolyan és gyakran a bírákat és a szűlőket, hogy gondosan vigyázzanak az ifjúságra, amely szabadjára van engedve, és szabados, gyanús életmódot folytat. A vétkeseket eredményesen térítsék jobb útra, és hivatalból is bűntetésekkel fékezzék meg őket. 2. A templom pénzeit a számadások könyvében pontosan tűntessék fel. 3. A harangok újraöntéséről szerezzenek írott kötelezvényt a községtől a biztonság kedvéért. 4. Mielőbb gondoskodjanak megbízható ajtóról ás zárról a sekrestye számára.
Ezeket és a többi pontokat , amennyire lehetett végrehajtották, kettőt leszámítva. ... Az első a harangok újra öntésére vonatkozik, elhanyagolták, hogy megadják a kívánt kötelezvényt, és a temetések alkalmával sem hajlandók egyénenként a harangoztatástól fizetni. A másik pedig, hogy a községre lett bízva 3 kisföld: a kukoricás, a káposztás és a kenderföld művelése, ezt azonban vonakodnak teljesíteni, minthogy a plébános és a hívei között megkötött eredeti megállapodás értelmében a hívek szabadok a plébánosnak juttatandó földek minden robotterhétől, miután mindent készpénzben adnak meg."
A 4. látogatásra 1785-ben kerűlt sor. A plébános kötelességei között a következő megállapítások szerepelnek:
"... A keresztség nélkűl elhunyt kisdedeket ne a belterűleten, hanem a községen kívűl temessék el a bírák által kijelölt helyen. A keresztelés után semmit sem kér ezetúl a plébános, az egyházkelő után / a gyermekágyból felkelő anya megáldása, mikor először jön szűlés után a templomba / 7 krajcárt kapjon, mert a korábban megállapított 20 krajcárt a hívek többsége nem volt hajlandó megfizetni. "
"...Május 15-e Pűnkösd vasárnapjára esett, Zerdahelyi Gábor pűspöki vizitátor, aki Migazzi bíboros nevében a kánoni látogatást végezte, főpapi misét mondott."
Összeállította : Schmauder János

A Historia domus bejegyzései a Mária segíts kápolnával és a Nepomuki Szent János szoborral kapcsolatban / IV. rész /
1778. ..."ebben az évben elvitték Pest és Soroksár terűletének határáról, helyesebben szólva a bérbe adott Kubats puszta határáról a József kűlvárosi pesti plébánia templomba a Segítő Szűz Mária képét, és helyébe ugyancsak Szűz Mária szépen megfestett képét helyezték el egy fából épűlt kis kápolnába Kubats pusztán, félóra távolságra a községtől..." ... mint az előbbi képhez, úgy ehhez is eljár a helybeli és az útonjáró vallásos nép. A képet megáldotta a helybeli esperes plébános, a kis kápolna gondozását pedig rábízta Paunoch Mihályra, aki a kis kápolna űgyét szorgalmazta. "
Megjegyzés : arról a korábbi szövegekben sincs szó, hogy mikortól állt ott a kis fa kápolna.
1785. A " Nepomuki Szent János kápolna helyébe , minthogy nem rendelkezik a fenntartásához szűkséges pénzalappal, új művészi szobrot kell készíteni kőből 100 forint költségig, a kápolnát pedig meg kell szűntetni.... A könyörgő körmenetet ezután is megtarthatják Nepomuki Szent János űnnepén, de a fogadalmi misét a templomban kell megtartani. A másik Szűz Mária kápolnát pedig, ami Gubats pusztán van , és nem szűkséges, sőt káros is az evangélium oldalon kell elhelyezni a templom űres sekrestyéjébe.
1785. Pűspökségi kánoni látogatás határozta el, hogy ... a két kápolnát meg kell szűntetni és le kell bontatni. " A Nepomuki Szent János kápolnája helyébe pedig május 1-én beszerezték a szentnek kőszobrát, melyet 120 forintért ... Weber Leonárd budai polgár szobrásznál készíttettek. "
Összeállította: Schmauder János

A Historia domus bejegyzései a soroksári temetőkkel kapcsolatban a 18. században / III. rész /
1762. ...ebben az évben a községen kívűl, de közel a templomhoz, második temetőt létesítettek ; az első / a Déli temető / ugyanis a helység végén létesűlt, közel a Dunához, a benépesűlés megindulásától kezdve; az új temetőt megáldotta főtisztelendő Szikorai Miklós úr. "
Ez a temető a mai Szitás utca - Hősök tere saroknál, a mai színház után kezdődött és elnyúlt a vasút felé. A 1830-as évek elejéig temettek ide. Ezután egy ideig a község facsemete nevelő kertet működtetett. A népnyelv sokáig úgy is hívta, hogy " Baumschule Friedhof". Ezután egy pesti vasúttársaság tulajdonába kerűlt " igen jutányos áron", majd ők parcellázták ki, már kevésbé "barátságos összegért ".
Sajnos nem tudom bizonyítani, de véleményem szerint a templom hátsó falába beépített sírkő is innen származhatott. Akkor kerűlhetett beépítésre, amikor ezt a temetőt felszámolták. A legnagyobb erőfeszítések ellenére sem lehet ma már többet kisilabizálni az erősen erodálódott betűkből, mint " hier ruhet ", tehát biztos, hogy temetői sírkőről van szó. Sajnos a gazdája egyelőre ismeretlen, hacsak a Historia domus 19. századi bejegyzéséből ki nem derűl, de azt először le kell fordítani latinról.
1781. " Szeptember hónapban átadják temető céljára a plébánia szérűjét, helyébe megközelíthető helyen, a temető jobb oldalán másik szérűt adnak." Megjegyzés : az un. Középtemetőről van szó.
1783. "A soroksári terűlet benépesedése elején , a helység végén a holtak eltemetésére létesített első temető elhagyott és teljesen elhanyagolt állapotba jutott, / a történelem mégiscsak ismétli önmagát ! / végre is két eskűdt / képviselő / Stöckl Lipót és Holbig Erhard gondoskodásából újra foglalkozni kezdtek vele, új árokkal vették körűl, kapuval látták el, új fakeresztet állítottak, a keresztrefeszített képével díszítették , és május 1-én a nép kíséretében űnnepélyesen megszentelték..." " Ezt a temetőt jelölték ki temetkezési helyűl 3 utcában lakó gazdáknak, amit - főleg tél idején - mindenki a legalkalmasabbnak tartott és ítélt. "
1795. " Szeptember hónapban 33 év eltelte után kezdenek rátemetni a régi sírokra a belső temetőben. " / A templom mögött volt temetőről van szó /.
A következő részletben a Nepomuki Szt. János szoborral, és a Mária segíts kápolnával kapcsolatos bejegyzések következnek.
Összeállította: Schmauder János

A Historia domus 18. századi szövegének II. része / ugyancsak a templom történenek folytatása /:
1753. " A nagyböjti népmisszió alkalmával kezdetét veszi a keresztút-járás ájtatosság, beszerzik a harmadrend költségén a 14 stációképet. "
1761. " Befejeződött a megáldással a grandiózus soroksári plébániatemplomnak építése Slanitz Balázs adminisztrátorsága idejében. Augusztus 15-én áldotta meg Szikorai Mihály címzetes kanonok, főesperes. Ezután körmenetileg áthozták az Oltáriszentséget és beszédet tartottak az újonnan felépűlt plébánia templomban."
1762. év április havában Grassalkovich Antal gróf, a kegyelmes földesúr és templomi kegyúr jelölése alapján, amit a kegyelmes megyés főpásztor Eszterházy Károly elfogadott első soroksári plébánosként idejött nagyontisztelendő Szojkovics Keresztelő János, aki azelőtt Barcs szabad királyi városában volt plébános és kerűleti esperes. ... Első káplánja Paul Ferenc volt. "
1767. Elkészűltek a templom padjai, 415 forintot emésztettel fel a templom pénztárából. " / Addig állva hallgatták a hívek a miséket /.
1768. " ...ugyanezen évben Spatzirer József, nyugalmazott császári és királyi postamester özvegye 100 forintos misealapítványt tesz. "
1771. Az úrbériség bevezetésével kapcsolatban a telepes telkek fölmérésénél a plébános a templom részére az uradalomtól ugyancsak kieszközölt egy sessiót /egy egész jobbágytelket, 26 magyar hold nagyságban / szántóban és kaszálóban egyaránt. Ezt egy évig a község lakosaival műveltette, de miután észrevette, hogy nem végzik sem egyetértésben, sem egyesűlt erővel, és nem hoz kellő termést, ezért az említett terűletet árverés útján 62 forint 25 krajcárért bérbeadta... "
1774. Ebben az évben Vácról a megszűntetett Szt. Miklós plébániatemplomból megvették a kőből készűlt keresztelőkutat, a rézből való és ónnal bevont keresztelő medencével egyűtt..." "Erre a célra EMERLING KRISTÓF / pék / 76 forintot adományozott. "
1778. " Az egyházmegyei tanács / Consistorium / rendeletéből az addig Kis Kecskemét elnevezésű esperesi kerűlet neve ezentúl Soroksári esperesi kerűlet lett. "
1780. Emerling Kristóf pék Bécsben aranyozott ezűstkelyhet készíttetett, 6 öntött képpel, erre 28 aranyat adományozott."
1779. ...évben szeptember hónapban azzal a meggondolással, hogy az egyházmegyében kevés a beszentelt templom, elhatározta, hogy elsőnek a soroksári templomot szentelteti fel. Az űnnepi szertartás időpontjául OKTÓBER 10-t jelölte ki. " / Megjegyzés : fontosnak tartottam a dátumot kiemelni, mivel több helyen okt. 30-t említették a beszentelés időpontjául /. A beszentelést Migazzi bíboros, váci pűspök végezte.
1784. " A templom költségén 2 gyóntatószéket szereznek be 50 forintért
1785. ... " 120 forintért új művészi keresztkutat állítottak, a régit pedig, ami nagyon egyszerű volt, eladták 8 forintért ... a kunszentmiklósi új katolikus templomnak. "
Ezek a fontosabb bejegyzések szerepelnek a templom életével, felszereltségének bővítésével kapcsolatban az 1700-as évek végéig.
A következő részben a temetőkkel kapcsolatos említések kerűlnek lejegyzésre.
A Historia domus magyarra fordított szövegéből idézte a fenti részeket : Schmauder János

Részletek a Historia domus 18. századi bejegyzéseiből
A nagy jelentőségű dokumentumban szereplő adatok, tények, és személyek cselekedeteinek közlésére nyílott lehetőség azzal, hogy Fehérvári Lajos plébános úr lehetővé tette, hogy a ház történetét, és részben a község fontosabb eseményeit tartalmazó dokumentum tanulmányozására sor kerűlhetett. A latin nyelvű bejegyzések 18. századi részeit dr. Liptay György 1954-ben magyarra fordította. A magyar szöveg Simongáti Győzőné révén kerűlt elérhetővé. Köszönet mindkét személynek azért, hogy Soroksár történetének igen fontos eseményeit eredeti dokumentum alapján ismerheti meg az érdeklődő olvasó.
Részletek a Historia domusból:
1744-ben " november 26-án maga Althan Károly kegyelmes gróf és váci pűspök úr fölszentelte Vácott a legelső ideszánt harangot. "
Ekkor lett tehát Soroksárnak harangja. Arról nem szól a bejegyzés, hogy hol is állították fel ezt a harangot, de feltételezhető, hogy a mai Láva utca és Láva köz sarka táján létezett ideiglenes imaterem mellett.
1747: " Az itteni község másik harangot is szerzett be 1 mázsa 6 font súlyban 70 forintért, ezt Szent József tiszteletére a következő év június hónapjában szentelte föl Althan Mihály Károly... "
Megjegyzés : ezt a harangot Grassalkovich kegyelmes gróf úr átvitette innen az újonnan alapított újhartyáni templomba.
"1758 márciusában elhelyezték az új plébániatemplom alapkövét,Nagyboldogasszony tiszteletére. Az alapkő megáldását Szikorai János címzetes kanonok, a kecskeméti kerűlet főesperese, alsónémedi plébános végezte. Ezzel felhagytak az előbbi hellyel a Haraszti felé vezető utca dombján, ahol már elhelyezték űnnepélyesen az alapkövet, és részben már lerakták az alapokat a plébániatemplomhoz... ennek az oka az volt, hogy a soroksári új telepűlés nem Haraszti felé kezdett terjedni, amint az uradalom azt eredetileg tervezte, hanem bizonyos fontos okokból Pest felé kellett elnyúlnia. Így az említett telepűlésnek mintegy a közepén új helyet szántak plébánia templom építésének céljára, ugyancsak kiemelkedő helyen, úgy mint az most is látható. "
Megjegyzés : A Haraszti úton a mai 8. számú telek terűletén helyezte el 1745. július 5-én Patasich Gábor Herman kalocsai érsek a végűl is fel nem épített templom alapkövét.
Megjegyzés : még több részletben következik majd folytatás.
Elnézést, hogy a laptopomban csak a hosszú "ű" működik, a rövid nem.

MOCI BÁCSI
Ma már az ember hajlamos nosztalgiával emlékezetébe idézni a régmúlt, vagy akár csak a 30-40 évvel ezelőtti szakmák művelőit, kűlönösen ha az illető eltávozásával maga a foglalkozás is örökre eltűnt egy telepűlés életéből. KIES MÁTYÁS -Moci bácsi - volt Soroksár utolsó vándorköszörűse.. Közel 40 éve nem hangzik már fel az utcákon a " Köszörűs, itt a köszörűs, késeket, ollókat, borotvákat élezek ! " -kiáltás. Kűlönös, egyedi színfolt volt a maga fabrikálta "kombi" szerkezet, mely közlekedési eszköz, és kenyérkereső alkalmatosság is volt egyben. Bicikli, ha tovább kellett állni, és köszörű, ha a háziasszonyok kitompult vágó alkalmatosságaiba új életet kellett lehelni. Kűlönös, egyedi jelenség volt azért is, mert általában egy telepűlés egyetlen vándorköszörűst volt csak képes eltartani, munkával ellátni.
Több házhoz jövő szolgáltatás is eltűnt végleg az utcákról: nem csilingel már a háromkerekű triciklijével a gyerekek kedvence a fagylaltos, a " vanilia, citrom, csokoládé fagylaltot tessék kiáltasával. De nincs már szódás sem, és több minden más sem !
Kies Mátyás - Moci bácsi - a "nyóckerben" látta meg a napvilágot 1901. június 4-én. Édesanyja - Kies Teréz fővárosi szűletésű 21 éves hölgy szintén elég ritka foglalkozást űzött: kintornás volt. Zenegépével rótta a népes utcákat, vidította az arra járókat. Utcáról-utcára vándorolt, mint majd később a fia is Soroksáron.. Moci bácsi / ismereteink szerint / 1964-ben jelent meg a telepűlésűnkön . Lakókocsiját ekkor állította fel a Grassalkovich utca 208. sz ház udvarán, a Dunszt ház telkén. Hely volt sajnos bőven, hiszen az emeletes Dunszt ház az 1956-os földrengésben olyan erősen megrongálódott, hogy le kellett bontani. Az új épűlet pedig az utcafronttól távolabb épűlt fel. Ide telepedett hát Soroksár vándorköszörűse a lakókocsijával., no meg a feleségével Giza nénivel, valamint az ugyancsak Giza nevű lányukkal.
Vidám, jó humorú ember volt a köszörűs, szívesen szórakoztatta a gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Kölcsönös tiszteletben, megbecsűlésben élt egyűtt a ház tulajdonosának, és lakójának családja. A téli disznóvágások alkalmával Moci bácsi családtagnak számított, nem is volt életlen kés sem akkor, sem pedig a hentes űzletben egész évben. Ha nem volt köszörűlni való Soroksáron, esernyőket, és egyéb apróbb dolgokat javított.
Az utolsó vándorköszörűs tisztes emberi kort ért meg, 85 éves korában 1986-ban árvult el véglegesen az ő "kintornája", némult el a köszörűkő surrogása.
Forrás: Dunszt János, és anyakönyvi adatok.

1924-ben Soroksár legnagyobb földterűlettel rendelkező személyei
/ a terűlet nagysága sorrendjében /:
Község: 180 hold, dr. Bányai Aladárné: 100 hold, Lengyel Jenő: 100 hold, dr. Medgyes Simonné: 100 hold, Székács Imréné: 100 hold, Neumayer Sebő 70 hold, Nau Lőrinc: 63 hold, Plettinger Miklós: 48 hold, Krausz Antal: 47 hold, Neumayer József: 43 hold, Neumayer János: 42 hold, Neumayer Mátyás: 42 hold, Neumayer András: 42 hold, Weidinger János: 42 hold, Weiss Márton: 40 hold, Purzl György: 40 hold, Napholz Ferenc 39 hold, Weidinger György: 38 hold, Lebengut Antal: 34 hold, Lebengut Ferenc: 34 hold, Krammer András: 32 hold, Krammer Mihály: 32 hold, Stark Sebő: 32 hold.
És természetesen még számosan, akik ennél kisebb földterűletet birtokoltak.

A soroksári parasztság föld bérlése és vásárlása a 19. sz utolsó harmadában
Miután a soroksári földművesek 1865 után kifizették a belga banknak a többlet földek használatáért rájuk kirótt tartozásukat, jelentősen megerősödhettek anyagilag / legalább is a nagy részűk /, újabb földterűletek után néztek, a sajátjuk mellett. A szántóföldek egy része földesúri tulajdonban volt. Közöttűk is számottevő nagyságú terűlet gazdája volt Auspitz Mór budapesti lakos, földbirtokos.
A korabeli iratok között 1881-ben található bérleti szerződés, mely köttetett Auspitz és 52 soroksári földműves között. A soroksáriak ekkor 5 évre bérbe vettek 260 holdat 3780 Guldenért.
A szerződés lejártával 1886-ban már 60 fő újította meg, illetve kötött újként szerződést a földesúrral. A szántó terűlet nagysága ekkor már 419 holdra nőtt, s mindezért a soroksáriak 4667 Guldent törlesztettek.
1891-ben elhunyt Auspitz Mór, az örökösök pedig úgy döntöttek, hogy a birtok egy részétől megválnak, értékesítik azt. 28 soroksári paraszt megvásárolt ekkor 175 holdat összesen 2617 Guldenért, holdját 14 Guldenért.
A bérlések viszont tovább folytatódtak, 1898-ban már 90 helyi földműves kötött szerződést mintegy 450 holdnyi terűletre.
Mindezek a tények azt látszanak igazolni, hogy a helyi földművesek munkájuk eredményeképpen folyamatosan megerősödtek anyagilag, újabb és újabb lehetőségeket kerestek a még eredményesebb gazdálkodáshoz.
A 28 földvásárló neve:
Polster Ferenc, Scheiring Jakab, Mönich József, Wachtlschneider János, Scheuring Lőrinc, Scheiring István, Ott Mátyás, Ott Mihály, Feith Mátyás, Stegner István, Siedl Nándor, Kaltenecker Antal, Hildi Pál, Schubert Mihály, Schubert Lőrinc, März Ferenc, Waltner Nándor, Hoffmann József, Schuszter János, Princz János, Persch Péter, Persch György, Feith József, Feld Mátyás, Hartmann Lőrinc, Stegner Ferenc, Truckenbrod József, Kaltenecker Ferenc.
A 20. század elején csupán egy évben / 1904 / kötött haszonbérleti szerződések találhatók. Viszont ugyancsak megjött a soroksári földművesség kedve a földbérléshez, mivel ebben az évben 127-en újították meg , vagy kötöttek először bérleti szerződést.. Érdekességként megemlíthető, hogy 14 földműves is bérelt ekkor új földterűletet azok közűl, akik 1893-ban vásároltak Auspitzéktól szántót. A következő személyek ők: Kaltenecker Ferenc, Polster Ferenc, Mönich József, Persch Péter, Princz János, Hartmann Lőrinc, Ott Mihály, Scheiring Lőrinc, Stegner István, Kaltenecker Antal, Scheiring Jakab, Weidinger Ferenc, Feith Mátyás, Wachtlschneider János.

Következik az utolsó részlet a Friss Újság 1925. aug. 15-i számából. Alcím:
Látogatás Fuchs bácsinál, a soroksári mintapéknél.
Soroksár hírét- nevét a jóízű, zamatos, kissé barna, de igen egészséges és mindannyiunk által kedvelt soroksári kenyérnek köszönheti. A híres, jó sűttetű magyar kenyerek között bízvást fejedelmi polc illeti meg a soroksári kenyeret, amely olyan specialitás, mihez fogható nincs ezen a soroksári kenyérhez hasonló, kerek nagy világon. Magától értetődik, hogy lázas buzgalommal iparkodtunk megismerkedni a helyi kenyérgyártás titkaival.
Fölkerestűk tehát Fuchs Józsefet Vecsési út 15. szám alatti minta-pékségében, mely az úgy nevezett fekete pékségek között az első helyen áll nemcsak Soroksáron, de mondhatni Budapesten is. Tudni kell azonban, hogy a speciálisan soroksári kenyeret sűtő pékeket fekete pékeknek nevezik még akkor is, ha mint Fuchs bácsi egyáltalán nem mutatkozik fekete színben. A fekete pék nyilván a kenyér barna mivoltára vonatkozó célzás akar lenni.
Fuchs József saját bevallása szerint 30 éve fekete pék, vagyis ennyi idő óta foglalkozik a soroksári kenyér sűtésével.
Fuchs bácsi, aki pékek módjára teljesen egying-alsóra van vetkőzve, bevezet a ház másik oldalán lévő pékségbe, ahol a felesége és a többi leány dolgozik a kemence és a teknő mellett. Az első szoba fala, ahol a kemence szája van halványkék porcelán kockákkal van kirakva. Olyan az egész, mintha gyógyszertár lenne. Hófehér, tiszta minden, fehérek a vászonkendők, amikkel a tésztát betakarják, fehéren ragyognak az email-lapok, és kristálytiszta minden tárgy, amivel a kenyérhez érnek. Még a meleg sem túl erős, mert nyitva vannak a fűggönyös, széles ablakok.
Innen a másik szobába megyűnk, ahol hatalmas teknő mellett csinos fiatal leány gyúrja a gusztusos, barna kenyértésztát.
-Igaz az, hogy a soroksári kenyér titkát nem ismerik a pesti pékek? - kérdezzűk Fuchs bácsit.

Hogyne ismernék, - feleli -, csakhogy az igazi, jó soroksári kenye-ret nem lehet tömegben gyártani. Vannak bizonyos lisztkeverési arányok, pl., hogy mennyi rozslisztet kell a búzaliszthez adni azonkívűl meg a tészta meggyúrása más , mint a fehér pékeknél. Pesten - folytatja Fuchs bácsi smírölnek, itt olyan feszesre gyúrják a tésztát, hogy olyan fényes lesz, mint a selyem. Ehhez bizony jókora munka kell.
És mitől olyan fényes a kenyér teteje? -kérdezzűk.
Attól - feleli, hogy mielőtt kemencébe tesszűk, alul, felűl megmossuk a tésztát. Ezután már csak arra kell gondosan vigyázni, hogy egyenletes melegben legyen a kenyér, és hogy időben vegyűk ki a kemencéből. Egy-két perc késés, és már oda a szép soroksári kenyér !
Megtudjuk ezután, hogy két fajta kenyér kerűl forgalomba. Egy világosabb fajta, amely drágább, és a barnább kenyér.
Az ősi molnár céhbeliek találmánya a soroksári kenyér. Valaha - meséli Fuchs bácsi - a soroksári holt Duna ágban vidám élet folyt. Vízimalmok kelepeltek ott, 44 db. volt belőlűk, és gyermekkorom-ból magam is emlékszem még egynéhányra. Ezek voltak az utolsó mohikánok. Csakhogy akkor még sebesebb folyása volt a víznek, nem voltak mesterséges gátak, lehetett dolgozni. A folyammérnökség aztán addig zaklatta a vízimolnárokat, míg azok lassan beadták a derekukat, és beszűntették a kenyérsűtést. Eredetileg a vízimolnárok sűtötték a soroksári kenyeret, ami nyilván az ő találmányuk volt. Amikor aztán abbahagyták a molnárkodást, ők is, utódaik is áttértek a pékségre. Ma vagy 40 család foglalkozik kenyérsűtéssel.
Megtudtuk aztán, hogy a fekete pékek és a fehérek között formális háborúskodás folyik. A fehérek mindent elkövetnek, hogy megnehezítsék a feketék megélhetését. Az ő aknamunkájuknak köszönhető, hogy egy szép napon rendelet jelent meg,hogy csak szakképzettségű pék készíthet kenyeret. Fuchs bácsinak, aki már 30 éve sűti a kenyeret, öreg társaival egyetemben pesti pékekből álló bizottság előtt vizsgáznia kellett, szakkérdésekre kellett feleletet adni, és végűl is nem bukott meg. Őt is, társait is átengedték a vizsgán. Most aztán már szakképzett pékek a soroksáriak, de fehér sűteményt mégsem szabad sűtniök, steer kenyeret nem sűthetnek, vagyis idegenektől nem fogadhatnak el sűtésre kenyeret. A legkellemetlenebb pedig az volt, hogy reggel 6 óra előtt nem volt szabad elindulniuk a kocsijukkal a hetivásárokra,és 7 óra előtt nem szabad kenyeret árusítaniok. Mindez enyhűlt valamelyest, de a 7 óra előtti árusításnál most sem ismernek tréfát a vásárfelűgyelők.

Továbbra is elnézést az ű betűim miatt, a rövid még mindig nem működik.
Ezt a cikket, annak valamennyi részletét, Schuszter Zsuzsa gyűjtötte az Arcanumról.
Megjegyzés: Fuchs bácsi a jelenlegi alpolgármester úr dédapja volt.

TEMETKEZÉSI EGYLET SOROKSÁRON

A két nappal ezelőtt említett cikk újabb részlete következik. Az alcím a következő:
" Kölcsönös temetkezési egylet"
Ezután érdekes soroksári specialitásról kaptunk felvilágosítást, amely élénken rávilágít a német eredetű, de ma már teljesen megmagyarosodott soroksáriak szervezkedő szellemére.
1888 óta temetkezési egylet működik közmegelégedésre Soroksáron. Úgy is nevezhetjűk: Kölcsönös temetkezési egylet, mert a soroksáriak valóban szinte egymást temetik el közköltségen, mivelhogy minden polgár minden temetéshez hozzájárul egy bizonyos összeggel, hogy azután a végén, amikor sajnos mindannyiunkra leselkedő halál eljön érte, őt is közköltségen temessék el a község polgárai.
A dolog ugyanis úgy van, hogy a temetkezési egylet, amelyben jóformán minden soroksári polgár benne van, arra kötelezi tagjait, hogy 600 temetéshez járuljanak hozzá 1000-1000 koronával. Aki 600 soroksári polgár temetéséhez ilyen módon lerótta a kegyelet koronáit, az jogot formálhat arra, hogy ha rákerűl a sor, most már az ő temetéséről gondoskodjanak a többiek. A hatszáz temetéssel mindenki megtette a polgári kötelességét, és nyugodtan várhatja az elkerűlhetetlen végzetet. Ezenkívűl azzal is vigasztalhatja magát, hogy 2 és fél milliót kapnak a hátramaradottak, és szép díszes temetésben is része lesz. Ezt az intézményt 1883-ban hívta életre Klébl Károly akkori soroksári kántortanító, aki maga dolgozta ki az egylet alapszabályait. A temetkezési egylet jól tölti be feladatát, sőt ma már egy emeletes saját háza is van Soroksáron. "
Ugye értjűk a receptet?! Csak fizetni kell és akkor már nyugodtan várhatjuk a kaszást !
A cikket az Arcanumról Schuszter Zsuzsa gyűjtötte be.
Továbbra is hosszú ű betű van ott is, ahol nem kellene !
Hogy valami támpontot adjak a 600X1000 korona értékéhez: ez az újság, amelyből a cikk van 800 koronába kerűlt.

A TISZTA SOROKSÁR

Soroksári pillanatkép
A soroksári pékek történetének összeállítása közeben az anyaggyűjtés "melléktermékeképpen" érdekes írások is kerűlnek az ember kezébe.
A telepűlés 1925-ben űnnepelte fennállásának 200. évfordulóját. A rendezvényekre augusztus 15-16-17-én kerűlt sor. Az időpont kiválasztásának nyilvánvalóan a templom felavatási évfordulója adta az aktualitást. A Friss Újság 1925. aug. 15-i számában hosszú cikk foglalkozik az űnnepi alkalommal. A következő napokban néhány részletet fogok közölni az írásból. Íme az első részlet:
"... van Soroksárnak egyéb nevezetessége is, amikre joggal lehet bűszke. Itt van mindjárt maga a község, ragyogóan tiszta, szépen kimeszelt, pompás kis házaival. Végigjártuk a az utcákat, és betekintettűnk az udvarokba. Mindenűtt csillog, ragyog minden a tisztaságtól. A házak falán minden kis vakolatrepedést rögtön kijavítanak. Az udvaron fölszedik a legparányibb papirhulladélkot. A soroksári gazdasszonyok folyton súrolnak, smirgliznek, fényesítenek és söpörnek. Sehol a világon nem fogyasztanak el annyi smirglit, putzpasztát és festéket, mint Soroksáron, ahol ezen kívűl a szappanfogyasztás is meglepő méreteket öltött.
Meg is lehet aztán nézni a soroksári asszonyokat és leányokat. Mintha hétköznap is űnneplő ruhában járnának. Takarosak, tiszták és olyan mosolygós a képűk, hogy nem tudja az ember, hogyan adja tudtukra, milyen kedvesek és rokonszenvesek. "
/ Megjegyzés : a laptopom már nem bírja úgy látszik az iramot, mert ott is csak hosszú ű betűket tudok írni, ahol valójában rövidet kellene. /
A cikket az Arcanumról Schuszter Zsuzsa gyűjtötte.

FOCIMECCS 1932-BEN

Akkor most következzék egy könnyedebb, derűsebb írás. Ebben is lesz kenyér, de nem főszerepben.
A Sporthírlap 1932. nov. 10.i száma a következőképpen tudósít a III. ker. TTVE és Soroksár foci csapatának összecsapásáról:
Ó jaj ! Kint voltam a sváb derbin ...
Az elő meccs után " vonult ki a porondra a két nagycsapat a sváb harci induló " A papám pudakeszi hangjai mellett.
" Édes dolog egy ilyen kis egyesületi derbi. Futballozni ugyan itt sem tudnak jobban, mint a nagy csapatokban, de legalább kedélyes a hangulat. Tőrülmetszett bemondások és kedélyes sértegetések kergetik egymást. A taccsbíró közvetlenül a nézőtér előtt szaladgál, néha lefogják a kezét, és nem engedik inteni. Volt már olyan taccsbíró, akit lasszóval fogtak le. Az egyik izgatott néző beszólt a taccsbírónak, aki a jóbarátja:
Tu Szepi, tu pist verruckt. Tu piszt pléd.
A taccsbíró kedélyesen szólt vissza:

Loss mich aufpassen, Garcsikám !
A soroksáriak azon sopánkodtak, hogy nem esik az eső. Ők ugyanis pékek és szeretik a sáros talajt. Állítólag jobban tudnak dagasztani, mint az óbudaiak.
Néhány évvel ezelőtt volt a Soroksárnak két jó játékosa: Hackspacher és Pflum. Megkérdeztem egy vezetőt, hogy hová lettek, mire ő kijelentette, hogy most is játszanak, de engedve az általános divatnak, magyaros nevet adtak nekik. Kérdeztem, most hogy hívják őket, mire önérzetesen felelte: Gruber és Zwick.

Itt a kornert még kornélnak mondják, a Kléber nevét meg úgy ejtik ki, hogy Gléber. De ez nem baj, mert a gólt viszont kól-nak mondják.
A játék unalmas volt, bár a II. félidő vége felé Fenyvesi, a kerületiek szélsője hirtelen elhatározta, hogy ő is részt vesz benne.
A játékosok kis fizetést kapnak, különösen a milimári csapatban. Az egyik sóhajtva mondta: - Keserű kenyér soroksári játékosnak lenni. Ebben kétség kívül igaza van. A soroksári kenyér mindig kicsit keserű volt. "
Ilyen hangulatban fociztak, játszottak akkor. Azt hiszem, a jelen állapot nagy visszalépés ahhoz képest.

SOROKSÁRI KENYÉR A KORABELI SAJTÓBAN

Korábban jeleztem már, hogy nekiálltam a soroksári pékek, és ezzel együtt az itteni kenyér történetének összeállításához. Hát, az még messze van, hogy kész is legyek vele, de ennek ellenére most szeretnék egy rövid ízelítőt közreadni, hogyan is látták egyesek a soroksári pékeket, és munkájuk gyümölcsét a kenyeret:
Bókai Árpád prof. a : Milyen volt az 1860-as évek Pestje című könyvében a következőket írja :
" A Városház téren festői piac volt. Legjobban emlékszem a váczi cipókat, s a soroksári kenyeret áruló kofákra. Alacsony shamedlin ültek, nyáron napernyő alatt; a deszkákra rakva, a földön voltak a pompás kenyerek. A váczi cipó magasra felfújt, oldalt megrepedt héjú, foszlós, fehér kenyér, amelynek készítéséhez állítólag timsót, vagy kékkövet is használtak. A frissből holtra ehette magát az ember. Volt kisebb cipó meg nagy is. Adták felszeletelve is. A soroksári az rozskenyér volt, kissé barna bélű, s kívül fényes. Ott minden gazda a dunai vízimalmokban a saját rozsát megőröltette, s kenyérré sütve behozta a hetivásárra Pestre. Kedden és pénteken volt a hetivásár. A másik hetipiac a Széna téren / ma Deák tér / volt szerdán és szombaton."
A Friss Újság így ír 1938-ban:
Még ma is sok helyen kedvelik / a soroksári kenyeret /, és elég nagy mennyiséget hoznak ebből a fővárosba, különösen a környéki, főként az óbudai kiskocsmákban sok a híve a soroksári kenyérnek, amely különösen a sajtfélékhez, a tavaszi liptói túróhoz és a körözötthöz illik. ... A kenyérsütés titkát oly gondosan őrzik, hogy kívülálló ember nem tudhat meg belőle semmit. Hát ez a mi titkunk- felelik és hozzáteszik, hogy a titkot azért őrzik annyira, mert biztos, hogy a budapesti kenyérgyárak kisajátítanák és áttérnének ők is a híres soroksári kenyér gyártására. A sütés módszere legalább 150 éves és a helybeli asszonyok találmánya. "
Egyenlőre ennyit ! Talán sikerült felkelteni az érdeklődését annak is, aki keveset hallott eddig a soroksári pékekről és a kenyerükről.

A TEMPLOM TERVEZŐJE

Ki is tervezte hát a soroksári Nagyboldogasszony templomot ?
Korábban - hivatkozásképpen - írtam már arról, hogy a templom tervezője Oraschek Ignác volt. Akkoriban számomra még nem volt ismeretes az az írás, mely ezt igazolja. Dávid Ferenc a következőket írta a Magyar Nemzeti Galéria évkönyvében 1991-ben, annak 231. oldalán:
" Annyi bizonyos, hogy Oraschek váci székesegyház terve hiteles / Bónisné Wallon E.ld. Archeológiai Értesítő 45. / 1932-33 179. oldal /, s hiteles okleveles adattal bizonyított mű az esztergomi plébánia templom is / Prokopp i. m. ld. 9 j. /, teljesen elfogadható tehát a két emlékkel részleteivel is megegyező hatvani és soroksári templom Orascheknek való attribuálása is. "
Majd egy másik idézet Dávid Ferenc tollából:
"... tudjuk, legnagyobb templomát Mayerhoffer János, majd Gföller Jakab tervezte és építette Besnyőn, s hogy a következő nagyságrendből kettő: a soroksári és hatvani plébániatemplom Oraschek Ignác műve ... "
Ezen két idézetből kitűnik az is, hogy a soroksári és hatvani templom tervei már 1932-ben sem voltak meg, hiszen sem Bónisné Wallon E., sem Prokopp nem hivatkozik a tervrajzokra. Az a feltevés tehát, hogy a tervrajzok 1956-ban az Országos Levéltárat ért belövés következtében kitört tűzvészben semmisültek meg, megdőlni látszik.
Schmauder János 2022. júl. 23.

SOROKSÁR LAKOSAI 1865 KÖRÜL / TÉRKÉP /

A blogomon / pistor95.blog.hu/ ismét megjelentettem egy térképet, mégpedig Soroksár 1865 körüli beépítettségi állapotával, az egyes házszámok alatti lakókkal, és azok foglalkozásával. Azt szerettem volna bemutatni, hogy szűk 160 évvel ezelőtt kik laktak az egyes házszámok alatt és mi volt a foglalkozásuk. Ebből is kitűnik az a közfelfogás, hogy a Templom utcát többségében parasztok lakták / bár nem kizárólagosan /, míg a kézművesek a település egyéb utcáiban voltak találhatók. Ezek a megállapítások csak általában igazak, mivel mindkét fő foglalkozási ág természetesen átszüremlett a település egyéb utcáiba is. Sajnos a térképpen található házhelyek mérete több helyen csak jelentős zsúfoltsággal engedte meg a nevek és foglalkozásuk beírását. Ha valamit nem találnak egyértelműnek, kérem írjanak, és tisztázni fogom az esetleges félreértést.
Egy szubjektív megjegyzést ide a végére: nekem nagy élvezetet jelentett / még ha egy térképen is / , de egy kis képzelőerővel feltámasztani, hogyan is nézhetett ki Soroksár a parasztjaival és iparosaival 1865 táján. Az is igaz, hogy sokat kellet vele dolgozni !

FALUVEZETŐK A 18-19. SZÉZADBAN

Soroksár 1759. szept. 11-én lett mezőváros. Mária Terézia ekkor írta alá a királyi dekrétumot. Minap- a korábbi feljegyzéseim között - megtaláltam az új mezőváros önkormányzatának összetételét. Ez a testület - csakúgy, mint a korábban általam közölt 1774-es vezetés - 5 tagból állt 1760-ban:

a bíró SCHUSTER ANTAL volt. Ő tehát a mezőváros első bírája.
két bíró helyettes ténykedett : Spán Jakab és Eser György.
ugyancsak két fő esküdtet választottak: Beilchelbeck Lénárdot és Weber Mártont.

A testület tagjainak megválasztására minden év november elején került sor. A földesúr / jelen esetben Grassalkovich Antal / joga volt 3 köztiszteletben álló jobbágyot állítani jelöltként. A falugyűlés választhatott a 3 főből bírót. A két meg nem választott személy lett aztán a bíró helyettes. Fizetést egyikőjük sem kapott, viszont a működésük ideje alatt adómentességet élveztek. Az esküdtek általában több évig is betölthették a tisztséget folyamatosan. Új esküdt választására akkor került sor, ha pótolni kellett egy valamilyen okból kiesett személyt. A jegyző már akkor is kinevezett személy volt. Fizetséget ő sem kapott, a megélhetést a település lakóinak elvégzett írásos dokumentumokért / adás-vételi szerződések, folyamodványok, kérések stb. / kapott összegek biztosították. Kinevezésük általában meghatározatlan időre szólt.

Néhány nappal ezelőtt még az 1851-beli önkormányzat összetétele volt a korábbi évszázadokban általam talált teljes létszámú testület. Nos, azóta sikerült egy sokkal korábbit fellelni. 1774-ben a következőképpen nézett ki a soroksári önkormányzat teljes testülete:

Szeiler József bíró
Lajmeter Tamás s. bíró / azaz bíró helyettes /
Höffler Jakab eskütt
Stökl Leopold eskütt
Dorfmeister Ferdinánd eskütt

Ekkor tehát még 5 tagú volt a testület. Ez a létszám ismert volt egy 5 évvel korábbi dokumentumból is, viszont ott nem szerepeltek nevek.
Emlékezzünk meg a jegyző személyéről is:
Zelnik Márton volt a Notarius
/ A neveket úgy írtam, ahogy a dokumentumban találtam /.
Forrás: Pest megyei levéltár Közigazgatási iratok IV. 216. a. 58. dob.

Az önkormányzat összetétele 1851-ben
Ha jól emlékszem korábban még nem sikerült az önkormányzat testületének teljes összetételével megismerkedni, sőt azzal sem, hogy egyáltalán hány tagú volt. Sajnos ebben az esetben is csak a nevekkel, illetve a funkciókkal szolgálhatok, de talán többeknek érdekes lesz szembesülni valamelyik ősük nevével, közéleti szereplésével.

Siedl János bíró

Pehl János s. bíró / bíró helyettes, vagy törvénybírónak is nevezték / Ma a jegyzőé a törvényességi felügyelet.
Kovács József esküdt / a mai képviselőnek felel meg /.
Ott József esküdt.
Hartmann János esküdt
Köber Sebő esküdt
Hümpfner József esküdt
Hermann János esküdt
Hoffmann József esküdt
Müller Ferenc esküdt
Wágner Károly s. h.
Mönich Márton s. h.
Hartmann György s. h.
Schubert Mihály s. h.
Schubert ? s. h.
A testület tehát 15 tagú volt.
Az esküdtek gyakran külön felügyeleti területet is kaptak. Így volt pl. vásárbíró, halászbíró, legelőbíró, szőlőbíró stb. Itt nincs ez jelölve.
Sajnos nem tudtam megfejteni, hogy az s. h. minek a rövidítése. Ha valakinek van ötlete, netán biztos ismerete, kérem tegye közzé! Szerintem ők is a testület tagjai voltak, mert nélkülük páros számú lenne a testület, az pedig adott esetben döntésképtelenséget hozhatna.
Forrás: Pest megyei levéltár Közigazgatási iratok IV. 165. a. 58. nagy doboz.

Néhány új adat a soroksári céhekről 1852-ből
Az eddig is ismert volt, hogy 1810-ben két céh kapott a Királyi Kamarától működési engedélyt.
- A KOVÁCSOK és BOGNÁROK / mint rokon szakmák / alapíthattak egy céhet. 1852-ben ebben a céhben 23 helybeli és 3 vidéki mester tevékenykedett, összesen 22 segédet foglalkoztattak, tehát csaknem minden mesternek volt segédje.
A fő céhmester ekkor FEURER IGNÁCZ volt. A céh éves nyeresége az előző évben 25 Ft-ot tett ki.
- A másik 1810-ben alakult céh a MOLNÁROK és PÉKEK / ugyancsak rokon szakmákról van szó / . Erről a céhről viszont 1852-ben nem jelent meg kimutatás.
1840-ben alakíthattak céhet a CIPÉSZEK és CSIZMADIÁK . 1852-ben ez a céh 15 soroksári és 6 vidéki mesterből állt. Ők viszont mindössze 4 segédet foglalkoztattak. Az előző éves nyereségük 48 Ft volt, tehát jóval nyereségesebbek voltak, mint az előző céh.
A fő céhmester PROSAMMER JÓZSEF ekkor.
Az összeírás említést tesz szíjgyártó céhről is, de ez valószínűleg része lehetett a cipész-csizmadia céhnek, mivel ennek alapításáról egyetlen korábbi dokumentum sem emlékezik meg. Minden esetre ennek is volt fő céh mestere: KALDENEKER GYÖRGY.
Kaszap Antal jegyző lajstromba szedte a céhbe nem tartozó "KONTÁR" egyéneket is:
1./ Kreisch József 22 éves bognár
2./ Kaldeneker Mihály 22 éves bognár
3./ Orbisbauer Károly 24 éves kovács
4./ Muszotter György 30 éves kovács / Neilembach-i születésű /
5./ Peterka Ferdinánd 37 éves szabó / Drezinkából Cseh. orsz. /
6./ Hertlein János 22 éves szabó
7./ Neuwirth János 36 éves kőműves / Kremsmünsterből /
8./ Brückner András 33 éves kőműves
9./ Gimper Antal 51 éves ács / Harasztiból /
10./ ifj. Gimper Antal 27 éves ács / Pestről /
11./ Maszlik Ignác 33 éves ács / Hatvanból /
Forrás : Pest megyei levéltár Közigazgatási iratok IV. 216. 1. sz. doboz

Kereskedők Soroksáron 1851-ben
Kaszap Antal - Soroksár talán legnevesebb jegyzője - a következő kereskedőket írta össze 1851-ben:
tőkéje ezüst forintokban:
1./ Klötzl János 26 éves szatócs 20 hsz.: 498
2./ Leimeter Ferenc 26 éves szatócs 22 hsz: 92
3. / Dedinszky Zsigmond 46 éves dohányárus 18 hsz: ?
4./ Miller Antal 38 éves szatócs és doh. 40 hsz: 518
5./ Horváth Ferenc 34 éves szatócs 24 hsz: 480
6./ Zwick Antal 28 éves szatócs 20 hsz: 494
7./ Drexler János 33 éves szatócs 40 hsz:639
8./ Ekker András 27 éves vas árus 200 hsz: 496
9./ Mauz Mátyás 49 éves szatócs 12 hsz: 596
10./ Fridmann Nátán 50 éves szatócs 20 hsz: ?
11./ Adler Ábrahám 42 éves szatócs 40 hsz: ?
12./ Weininger Josua 40 éves épületfa ker. 400 hsz: ?
13./ Beringer Mihály 40 éves szatócs 20 hsz: 278
14./ Napholtz Tamás 42 éves szatócs 20 hsz: 63
15./ Höfer Péter 32 éves szatócs 40 hsz: 525
16./ özv. Seidenleider Jánosnő 44 éves szatócs 24 hsz: 499
17./ Schuster János 40 éves szatócs és dohány 60 hsz: 333
18./ Hümpfner János 34 éves dohány árus 600 hsz: 500
19./ Kletzl Bertalan 47 éves szatócs 16 hsz: 511
20./ Zwick András 43 éves szatócs 20 hsz: 249
21./ Lakner János 27 éves szatócs 20 hsz: 32
22./ Kletzl Boldizsár 38 éves szatócs 12 hsz: 278
Ezen adatokon kívül megjegyzi a jegyző, hogy valamennyien jó erkölcsűek és magaviseletűek.
Az összeírás szerint tehát 22 kereskedő működött ez idő tájt Soroksáron.

AMIKOR A KOCSMA A KÖZSÉGHÁZÁN VOLT

Községház és korcsma Soroksáron
Az 1850-es évek első felében járunk. 1851-ben a község beperelte báró Sina Györgyöt Soroksár akkori tulajdonosát. A per tárgya a korcsma tartási jog elégtelen volta a község számára. A bőséges periratból kiderül, hogy ekkor még mindig Grassalkovich grófnak az újonnan betelepülőkkel kötött 1741-es "Letelepedési szerződés"-e szabályozza a földesúr, illetve a község kocsmatartási jogát. E periratból kiderül az, hogy a település mindenkori tulajdonosa 4 korcsmát működtethet a mezővárosban, míg a községnek csupán egy engedélyezett. Azt is csak fél évig, azaz Szt. Mihály naptól Szt. György napig. Sajnos a bírói döntést eddig nem sikerült megtalálni a levéltárban, viszont 1853-ban levelezés indult Kaszap Antal / Soroksár akkori jegyzője / és Holen dabasi főbíró között a tarthatatlan községházi állapotok miatt. Lássuk hát, hogy milyen állapotok is uralkodtak ez idő tájt : A községházi helyiség és a korcsma "...egy fedél alatt, s egy udvarban ... " van. További idézet: " Az egész jegyzői hivatal egy 15 láb széles és ugyan annyi hosszú alatsony sötét szobából áll. - melyben három jegyző szakadatlanul munkálkodik, ha az esküdtek tanácskozást tartanak a szobába alig férnek bele. " " Soroksár mező városában a hivatalos teendők, s ügy forgalom annyira terjedelmes, hogy mindent egy szűk szobába összehalmozva kezelni a rend, és pontosság eszméjével nem fér. "
" Soroksár mező városnak közel az ország fővárosához hozzá téve tehetős állapotát illy ronda községi házzal bírna szegény. "
" A hogy a korcsma a községi házban tartassék egy átallyába el tűrni nem lehet, már is elő fordult olly eset, miszerint a Soroksári 3 kisbírót mert teendőik utáni látás helyett a korcsmában ültek, büntetnem kellett. "
Idézet Holen főbíró leveléből:
" Kaszap Antal Soroksári jegyzőnek ide borított bejelentése, de saját tapasztalásom szerint is Soroksár mező városnak tágassabb, tisztességesebb és biztosabb község házra okvetlenül szüksége van."
A tarthatatlan helyzet megszüntetése érdekében a következő utasítást adta Holen dabasi főbíró:
" Soroksár mező város érdekében szigorúan meghagyatik a bírónak, hogy a mostani község ház fundusát egy értelmes építő mester által megvizsgáltassa és tervet készíttessen mely szerint a mostani község házból, ide értve az eddig korcsmának használt helyiséget is, egy alkalmas község ház építtessék... " /Zárójelben jegyzem meg, hogy a bíró erre öt nap határidőt kapott !/
Kaszap Antal jegyző javaslata a következő volt:
"... A Géczy Földváry házat legcélszerűbbnek vélem megszereztetni, azonban minthogy ezen Házat Gróf Beleznay Ferencnő már is megvette. Oda javul alázatos véleményem, hogy a mostani község ház helyett czélszerűbb újnak az építése. "
Nos, a témában fellelt iratokból ennyi derül ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1851-es pernek mégis lehetett a község számára pozitív kimenetele, hiszen itt 1853-ban egy olyan kocsmáról van szó, mely korábban nem létezett. Soroksárnak ugyanis az említett fél éves kocsmáztatási lehetősége az "uradalmi vendéglőben", tehát Soroksár 1728 óta működő vendéglőjében volt.
Összeállította: Schmauder János

A TEMPLOM TÉGLÁI

Miről mesélnek a téglák ?
Az 1750-es évek második felében már halaszthatatlanná vált a döntés: Soroksárnak impozáns, nagy befogadó képességű templomra van szüksége. A lakosok létszáma valahol az 1500-2000 között lehetett. Az addig működött imaterem képtelen volt ellátni feladatát. Grassalkovich Antal a gróf - számos templom építtetője és felújíttatója-meghozta a döntést : 20.000 rhenes arany forintot adományozott az épület költségeire. Ennél többe csak a máriabesnyői templom és kolostor építése került.
Mint már korábban szó volt róla, megbízta Oraschek Ignácot a templom megtervezésével, a kivitelezés pedig Mayerhoffer András pesti építészre várt.
A gróf adta tehát a pénzt, de a település minden jobbágya és zsellére alaposan kivette a részét az építkezés különböző feladataiból. Az egyik legnagyobb megoldandó teendő a téglák Soroksárra szállítása volt.. Egy 1760-ból származó összeírás szerint ekkor Soroksáron 281 jobbágy és zsellér élt, valamint 298 ökör. Ők végezték tehát annak a hatalmas mennyiségű téglának az ideszállítását. Embert és állatot egyaránt a legnagyobb elismerés illeti mindezért. A téglák a gróf gödöllői téglaégetőjében készültek. Márpedig Gödöllő 35-40 km-re van Soroksártól ! Kora hajnalban indulhatott, és hosszú sorban kígyózhatott az ökrös szekerekből álló szállító oszlop Gödöllő felé.Egy nap alatt meg sem tehették az utat ! Megrakottan bizonyára még lassabban cammogott a karaván ! Rengeteg fuvarra lehetett szükség ! Hány téglát hozhatott el egyszerre egy szekér ?! Egy tégla a mostani mérések szerint 5,5-5,8 kg-ot nyomott. Esetleg 15-20 mázsát ? Az kb. 300-350 tégla. Egy építész talán kiszámolja egyszer, hogy hozzávetőlegesen hány db. tégla kellett a hatalmas, gyönyörű templom felépítéséhez., és akkor körülbelüli számot is lehet mondani, hogy mennyi fuvarral vándorolt kis részletekben Gödöllőről Soroksárra a sok tégla, hogy itt büszke épületté álljon össze.
Eddig csak feltételezés volt, hogy a téglák a gödöllői téglaégetőből származnak. Most viszont ragyogó alkalom nyílott ennek bizonyítására, mivel jelenleg folyik a tetőszerkezet rekonstrukciója.. A munkások elmondása szerint a tető alól először a tetemes mennyiségű "sittet" kellett eltávolítani. Az építési törmelék feltehetőleg az 1956-os földrengést követő helyreállításból származik, és maradt fent a tető alatt. Ennek az építési törmeléknek pedig számos darabja igazolja téglabélyegében a 260 évvel ezelőtti gödöllői eredetet. A téglajel többféle formában is jelöli az említett származást. A leggyakoribb jel az A G / Anton Grassalkovich / jel, de létezik C. A. G bélyegű tégla is / comes / gróf / Anton Grassalkovich /, és még több variáns. Az is igazolást nyert, hogy a templom felépítéséhez használtak G H jelű téglákat is, mely jel a veszprémi téglamúzeum munkatársa szerint a Gabriel Horányi nevet jelöli. Horányi Gábor az 1750-es években Pest-Pilis-Solt vármegye alispáni tisztségét töltötte be. Uradalmának központja Szigetmonostoron volt. Azt, hogy a téglagyára helyileg hol működött, a téglabélyeg kutatóknak eddig még nem sikerült igazolniok.
Nem tudni, hogy a templom padlásáról elszállított törmelékben mennyi ép, bemutatható, "ereklyeként" őrizhető tégla végezte valamelyik szeméttelepen ! SAJNOS ! Amit viszont sikerült megmenteni, hamarosan látható lesz a Szitás utcai helytörténeti gyűjteményben. 260 éves emléket őriz, sok akkor élt jobbágy, mai soroksáriak őseinek verejtékes munkájának emlékét.
Bár csak egy tégla, de a felavatott majd felszentelt templom egy darabja !

Most akkor következzék a folytatás, azaz az ispán előterjesztése az úriszéknek. Az ispán kapta a feladatot, hogy az ügyet kivizsgálja, és javaslatot tegyen arra, mi legyen az úriszék döntése. Lesz néhány érdekes momentum benne, pl. hogyan törte el Hildi János a múlt télen a lábát.
"Hivatalos indósítás / indítványozás /
Ezen folyamodvány és hát' irat mellékelése tsatolásával indósításomat a következőkben adom az Tettes / tekintetes / Kormánynak, meg tzáfolva az folyamodót / Hildi Jánost /, és az író jegyzőt: és Úgyan:
Hogy a folyamodó, vagy pedig az író jegyző meg mérte e légyen az árendás zsidó borait, minekutánna sem a folyamodónak, sem pedig az író jegyzőnek ollyas bormértéke nintsen, következőleg azt 3. vagy 4 grádusos erejű rossz, etzetes és zavaros bor mérésnek nem mondhatják, mert azon időben jó, és egésséges borokat mért ki az árendás, - hanem Tettes Kormány ez volt az zsugori jobbágynak factuma, hogy már nem lévén annyi bor az helységben, hogy szert tehessen üres hordókra / közeledvén az szüret /, ki mérte itzéjét 12. sőt 14 w.x. ezen kimérésen rajta vesztvén az folyamodó, mondotta neje, iszen nem tsak ő, mérte ki borát, hanem vagynak többen, a kik ki mérték boraikat, de név szerint meg nem mondotta, az folyamodó. - Hogy pedig az árendás zsidó factuma oly eszmével bírt, hogy lehessen az itzenkinti ki mérő borát probálni valjon kiméré e ? - természetesen kelletett tennie, mert Soroksáron oly bévett rosz szokás, hogy minden félelem nélkül több házakban, félre tévén minden uradalmi jogokat, borokat itzénkint mérni merészelnek. - melly éppen ezen folyamodon történt, de midőn az bor, és hordók , mellyek mindenikébe tsap és bor találtatott, assistenciával / jelenlétemmel / magam személye élvén, confiscálni / lefoglalni / szükséges volt az törvények értelme szerint, az Mltsgos Úradalmi jogok , és királyi javak fentartása következtében. - az hordókat azonban az jegyző, járásbéli Esküt úr segítségéval erőszakossan, bé zárással fenyítvén az zsidót, írás mellyet az i//i alatt tsatoltam adatta vissza az folyamodónak.. de Esküt Úr az írásba nevét nem érintvén, sőt még Vetsésen lévén ebéd közben fülem hallatára azt mondotta Esküt Úr, hogy ő megmutatja az Uradalomnak, hogy az zsidó még az bort is vissza adandja.-
Hogy az zsido meg tsalta volna a folyamodót azzal, hogy katonát küldött hozzája borért, azt nem tsak akkor, hanem több izben is tette, de mint hogy én hon nem valék, az confiscátiót az zsidó meg tenni nem merészelte, mint hogy ezen negédes bor mérő soroksáriak veréssel fenyegették az zsidót. - de haza jővén az törvények szérint, mint hogy mind a 4 hordóban bor és tsap találtatott, azt el vitettem, és az árendás zsidónak által adtam, hogy pedig hordóstól el vétettem, az 1832/6 évi törvény czik 3-k pontjába nints világossan kitéve, hogy az tsapon levő bort, hordó nélkül, a vagy kalapokban vétetessen el, oda járul véleményem, hogy azt hordóstól együtt szükséges el vitettetni. - melly confiscatiot az Tettes Kormánynak be is jelentettem írásban.
Hogy pedig az folyamodó azzal mentegeti magát, hogy a múlt télen lábára szerencsétlen volt, és el törte, azért nem mehetett az pinczében hordait el rendezni, és az tsapokat ki venni, ebben azzal tzáfolom: volt és vagyon elegendő tselédje, és gyermeke, kik azt el redezhették volna, de mint hogy bennük az bor volt egyikéből úgy másikából össze kevervén az borokat, adta itzénkint, hogy pedig maga óka lába eltörésének, az is igaz, mert ő maga fúrván ki a tőkéket udvarában, lő porral tötvén meg , maga sütögette el, az legnagyobb szerencse, hogy nagyobb szerentsétlenség nem támadott, holott vagy a helységet fel gyújthatta, és az szomszédba által égett fa darabok által másnak, és leginkább szomszédjának leg nagyobb szerentsétlenséget okozhatott volna, és így lába eltörésinek Tettes Kormány ő maga az oka.
Utoljára azt veszi fel mentségül az folyamodó, hogy az 1832/6 évi törvény czik és szakasz 3-k pontjában, betegség és lakodalom eseteiben kiss mennyiségű ital béhozatalt is meg enged, - nem pedig hogy az helybéli saját terméséböli kissebb adást tiltaná betegek számára, mellyet rosszul vett fel az írás, mint hogy azon 6. t.c. és szakasz 3-k pontja ugyan megengedi kissebb abroncsok alatt lévő hordókban az bé hozatalt, de nem itzénkinti pénz kimérését, vagy helybeli saját termés itzénkinti pénzi ki mérését kész pénzbe, hanem tsak kissebb hordókban, nem itzénkint. -
Azért kérem alázatossan az Tettes Kormányt, ha hogy ezen folyamodót tett vakmerősége által el vett borát, az Zsidónak meg hagyatni, és az üres hordókat, mellyek erőszakosan el vétettek az folyamodó által vissza adatni, vagy készpénzül meg vétetni, és kifizetetni méltatná.
Soroksár 3. Xbris 1847.
hivatalosan tudatosíttya
Záborcsek János
ispán "

BOR ÁRUSÍTÁS KÖRÜLI ANOMÁLIÁK / 1847 /

1847-ből származik az alanti írás. A soroksári hétköznapok történéseinek egy pillanata rögződik benne. Nem nagy történelmi sorsfordító esemény, de bepillantás az akkori élet egy szeletébe. Hildi János folyamodványáról van szó:
Tekintetes Uradalmi Kormány Szék
A soroksári italmérési jogok haszonbérlőjének zsido megbizottya ihatalan 3 és 4 gradus erejü, zavaros, ecetes borokat mérvén, ezek nem fogytával oly ravasz fortélyokkal élt, melyek szerint kitudván, mely lakosnak van bora pincéjében katonát bérelt arra, hogy a boros gazdától csalna ki egy itze bort beteg számára, mit ha eszközölhet, minden borát s hordaját elviteti a betegen segíteni kívánó jobbágynak.
Alulírottat hasonlóan csalta meg, ugyanis megtudván, hogy pinczémben még borom van, egy alávaló katonát - mint hallám 4 huszasért - kibérlett a cselre, s ez azon ürügy alatt, hogy betek káplánja küldötte,- aminthogy ugymind a kocsmákban rosszak a borok, kicsalt tőlem egy üveg bort, mire a zsidó azonnal megjelent helybeli Ispán Urral, s nem csak 13 akós hordómat a benne levő mintegy 12 akó jó borommal elvitte, hanem mivel a közelebb múlt télen szerencsétlenül lábamat eltörvén, cselédimre vagyok kíntelen mindenemet bízni, és ezek hanyagúl a felhasznált boroktól megürült hordókban is bent hagyták a csapokat - ezen kívül még 2 hét akós és 1 eggy akós üres hordaimat is elhurcoltatta, s többszöri kérésemre sem adván vissza, törvénytelenül mintegy 200 forintokban akar megkárosítani. - Minthogy azonban az 1832/6-dik évi 6-k törvénycikk 2-k szakaszának 3-k pontja itzénkénti kimérés esteiben egyedül a csap alatt található bor mennyiséget jelöli ki lefoglalás tárgyául, nem pedig a hordókat is egyszersmind, a pincében található üres hordókat éppen nem, sött ugyan ezen törvény cikk s szakasz 3-k pontja betegség és lakodalom eseteiben kis mennyiségű ital behozatalt is megengedi, nem hogy a helybeli saját termésbőli kissebb adást tiltaná, beteg számára. - jobbágyi mély alázattal esedezek tehát, a Tekintetes Urad-i Kormány Szék kegyessége előtt, mindenkori atyáskodásában bizakodván, miszerint említett haszonbérlő zsidó által törvénytelenül elfoglalt boromat s hordaimat vissza adatni, őtet pedig a főméltóságú uradalmi jogaival illy visszaélésektől eltiltatni méltóztassék.
A ki alázatos esedezésem ismétlése mellett Atyai kegyeitől függve örökös mély tisztelettel maradtam.
Tekintetes Uradalmi Kormány Székk
Soroksár sept.: 30. 1847.
alázatos szegény szolgája
Hildi János
telkes jobbágy
Megjegyzés: azt nem állítom, hogy elég egyszer elolvasni a megértéshez, de annak kifejező példája, hogy mennyit változott nyelvünk a 170 egynéhány év alatt.

Ilyenkor év vége felé sokan mérleget készítenek, mit is sikerült elérniök az elmúlt 12 hónap alatt. Arra gondoltam, én is csinálok egy kis számvetést, milyen eredményeket is hozott 2020. számomra Soroksár történetének kutatása terén. A mérleget készítők az idén többnyire azzal kezdik, hogy kivételesen nehéz volt az elmúlt időszak. Bármennyire is közhely, ezt kell megállapítanom nekem is, hiszen a levéltárak az év nagyobbik felében zárva voltak. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy fontos adatok jutottak a birtokomba, melyeket aztán meg is osztottam az érdeklődőkkel.
Én magam a következőket tartom a lassan elmúló év fontosabb eredményeinek:
- Sikerült a nyomára jutni annak, hogy ki is volt a templom tervezője: ORASCHEK IGNÁC.
- Összeállt egy lista arról, hogy kikből is kezdett kialakulni egy új társadalmi réteg, a polgárság. Kik, mikor és hogyan váltak a település szabad polgáraivá. Ezzel elindult a feudális társadalom lassú felbomlása, a település polgárosodása.
- Ha teljes sikerről még nem is lehet beszámolni, de megközelítő pontossággal meg lehet fogalmazni Soroksár északi részének, a volt Gubacs puszta déli területeinek Soroksárhoz való kerülése idejét, s azt, hogy kik voltak azok a személyek, akik megvásárolták, majd kiparcellázták a területet. Azt sajnos sem a Pest megyei, sem a bécsi levéltárban nem sikerült tisztázni, hogy pontosan kikből is állt a soroksáriak konzorciuma, és hogy mit tartalmazott az adás-vételi szerződés. Egyik levéltár sem tud magáról a szerződésről. Viszont a nyomozás folyik tovább.
- Szerintem az is fontos dátum, hogy Soroksár első épülete a vízimalom 1695-ben már állt, szemben a korábban ismert 1698-al.
Ezeken a tényeken kívül több részadat is "hordaléka"a lassan lezáruló évnek, de ezeket a meglelés alkalmával valamennyit közöltem.
Ha jövő esztendő is ennyire sikeres lesz, már érdemes tervezni a további teendőket - Soroksár javára.

További találatok az Arcanum.hu honlapról:
A magyar szentkorona országainak helységnévtára 1913-ból a következő Soroksárra vonatkozó adatokat közli:
Soroksár lélekszáma : 13.345 fő
Bolgárkertészetek lélekszáma: 83 fő
Milleneum telep lélekszáma : 32 fő
Oleatelep /?/ lélekszáma : 10 fő / kérnék segítséget, ezzel a névvel
még nem találkoztam /
Soroksárpéteri lélekszáma : 1939 fő
Soroksárt illető további találat Borovszky Samu művéből:
" A legrégebbi ifjúsági könyvtár a soroksári római katolikus iskoláé. Alapításának éve : 1858. "
Az első katonai felmérés / 1782-85 / térképét ismertük csak eddig. A következő szöveges rész egészítette ki a térképet:
" von Harrt / Haraszti / 1 és1/2, Nemety 2 és 1/2, Üllő 4 és 1/2,
Pest 2 és 3/4 / St. /

Hat eine Solide Kirche, Pfarrhof und einige gut gemauerte Häser.
Die kleine Donau, welche etliche Inseln macht, fliesst hart vorbei, ihre tiefe ist bey trockner 1 und 1 und 1/2 bis 2 Klafter /öl/. Die Ufer neben den Ort sind 5 bis 6 Klafter hoch.
Die Wiesen sind in den kleinen Insel.
Die wege sind sandig.
Liegt am Ufer der kleinen Donau. "

Végül egy idézet a Pesti Hírlap 1841. IV. 3-i számából :
" Ő császári és apostoli királyi felsége Marschall György volt soroksári bírót és Nagy Ferencz, ottani jegyzőt az 1838-iki árvíz alkalmával szerzett érdemeikért nagy ezüst érdempénzzel méltóztatván kegyben részesíteni. "
Megjegyzés: a soroksáriak jelentős mennyiségű kenyérrel siettek az árvízt szenvedett pesti lakosság megsegítésére.

További szemezgetések Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai c. könyvéből:
Mint alant már szó volt róla a könyv bennünket jelenleg érdeklő kötete 1911-ben jelent meg, tehát a következő idézetek a 20. század elejének aktualitásai:
- Fejes János szalmaárú gyára Soroksáron - a benne működő gép
2 lóerős, 80 munkással.
- Fried és Benedek parketta és kerék küllő gyára / alapítva 1903-
ban / : 150 lóerős gép 150 munkással.
- Gedeon Ferenc kádársága.
- Perémi Vilmos és Pollák Ignác szalmaárú és mennyezetnád-
szövő gyára: 6 lóerős géppel és 15 munkással.
- Zwick A. és Fia hordógyára 15 munkással.
- Özv. Wolf Miklósné szappanfőzője.
- Budapest vidéki villamos r.t. áramfejlesztője: 164 lóerős 4
munkás.
- Puchele András szikvízgyára: 2 lóerős géppel és 3 munkással.
- Ledofszki Géza gőzmalma: 250 lóerős géppel, 50 munkással.
- Bendák féle soroksári kereskedelmi kertészet gyöngyvirág
hajtatást és termesztést folytatott és kelt versenyre Budapesten a
behozatallal.
Ezeken kívül minden bizonnyal voltak még üzemek, de a könyvben csak ezek szerepelnek.

A következőkben többször fogok idézni BOROVSZKY SAMU nagyívű munkájából, a Magyarország vármegyéi és városai c. művéből. A szerző / 1860-1912 / történész és helytörténész volt. A nevezett mű 15.763 oldal terjedelmű, de Borovszky halála miatt befejezetlen, több vármegye nem szerepel benne. A mű az ország történelmi, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak enciklopédiája. A Pest-Pilis-Solt v.megyét tartalmazó rész 1911-ben jelent meg.
Az alant idézett sorok a vármegye lakóinak életmódbeli jellegzetességeit tartalmazza. Ki-ki döntse el, hogy mennyire ismerni rá a soroksári emberekre, azok életmódjára:
" Az életmódban ma is sok vonása van a régebb patriarchális jellegű életnek. A családapa igen nagy tekintélyben él, s gyermekeinek, vejeinek és menyeinek parancsol. Ha a gyerekek a gazdaságba kerülnek be erősen alantasai, de ha elköltöznek, természetesen kiesnek az apa hatalma alól. Egyszerűen, igen takarékosan és szegényen élnek, csak ritkán tesznek ki magukért. Egyáltalán roppant munkásak és nagyon tudnak spórolni. Pénzért mindenre készek, csak becstelenségre nem, tolvaj, zsivány, verekedő és más gazember kevés kerül ki közölök. Inni egyre jobban szeretnek, minden sarkon van már kocsma, a hol zeneszó mellett mulatnak és zeneértő is gyakran kerül közöttük.
Maguknak élő emberek, főleg középtermetűek, s egyes községekben feltűnő sok a köpcös termet / Soroksár /, másutt ösztövérek / Piliscsaba /. Szemük színe legnagyobb részben kék és hajuk barna. "
Ezt már én kérdezem, vajon mivel lehet magyarázni, hogy a soroksári emberek között sok volt az alacsony termetű?

FÉNYES ELEK a következőket írja Soroksárról a Magyarország geográphiai szótára című művében:
"Soroksár német mezőváros Pest megyében, Pesthez egy postaállomásra a Duna bal partján, 4120 kath. lak. , parochia templommal. Határa homokos, de azért szorgalmas lakosai tehetősek, s Pestre sok kerti veteményt, burgonyát, káposztát, bornyát / valószínűleg borjúhúsról van szó /, szalmát és szénát, tejet hordanak. Van itt postahivatal, vendégfogadó, kalapgyár, sok kézműves, tágas szőlőskert. Bírja Grassalkovich herczegnő."
Megjegyzés: a 4120 katolikus lakos valószínűleg csak a családfőket jelöli, mivel a lakosság létszáma ebben az időben jelentősen több volt.
Készült a könyv Kozma Vazul nyomdájában 1851-ben.
Forrás: Arcanum.hu Soroksár

Az alábbi írást kiegészítettem, jelen körülmények között teljessé tettem. Így már tartalmazza a Könyves utca mindkét oldala valaha volt tulajdonosainak sorát. Ez a rész is az 1865-ben a konzorcium által megvásárolt területhez tartozott.

Április 6-án írtam arról, hogy a Gubacs puszta déli részét 1865-ben megvásárolta egy soroksáriakból álló konzorcium. A vásárlók teljes listája egyenlőre nem áll rendelkezésre / talán erről is a vírus tehet, lévén, hogy a levéltárak is zárva vannak/, de a korábban ismertetett 1882-es kataszteri térkép nagy részük nevét tartalmazza. Kik is voltak tehát az eddig ismert vásárlók? A Sebész utcától a Lovas utcáig terjedő rész tulajdonosai a kiparcellázás előtt teljes mértékben ismertek A tulajdonosok általában az utcák egyik oldalának a birtokosai voltak.
- A Rézöntő utca északi oldala a Sebész utcától a Lovas
utcáig Schilli Ádámé volt.
- A Zsarátnok utca déli oldala Kőnig Lőrincné nevén volt.
- A Zsarátnok utca északi oldala Scheuring Mártoné volt.
- A Zeller utca déli oldala Biebele József nevén szerepel.
- A Zeller utca északi oldala Reibl Antal tulajdona volt.
- A Domonkos utca déli oldala Schilli Ádámé volt.
- A Domonkos utca északi oldala / olvashatatlan a név /
- A Sommás utca déli oldala Schilli Ádámé volt
- Schwarzenberger Istváné volt a Sommás u. északi oldal
- A Stefánia utca déli oldalának két tulajdonosa volt:
Ecker Mátyás és Klötzl Józsefné
- A Stefánia utca északi oldala Weidinger Ferencé volt
- A Szapári utca déli oldalának szintén két tulajdonosa
volt: Szaller Jánosné és Holzhauser János
- A Szapári utca feletti részen még nem voltak utcák
kialakítva. A Szapári utca északi oldala Mönich Mártoné,
tőle északra Truckenbrod Andrásé, majd a legészakibb
csücsök Pfiszter Mihályé volt.
Nem teljesen ismert a Sebész utca és a Grassalkovich utca közötti rész valamennyi tulajdonosának a neve. Itt most északról haladunk lefelé. A Stefánia utcáig nincsenek utcák még kijelölve.
- A legészakibb csücsök Schmitter Ferenc tulajdona volt
- Tőle délre Szaller Jánosné a tulajdonos
- Eggyel lejjebb ifj. Szaller János a birtokos
- A Szapári utcával síkban Hartmann Jánosé a rész.
- A Stefánia utca északi része Pfiszter Mihályé
- A Stefánia utca déli részének két tulajdonosa volt:
Höchst Tamás és Beimetz József
- A Sommás utca síkjában az északi oldal Nikola Péteré
- Az ez alatti rész már be volt építve. Itt még
nem tudni, hogy kik voltak azok a konzorcium tagok, akik
a már beépített rész megvásárolták.
A Lovas utcától a vasútig terjedő rész tulajdonosai a Rézöntő utcától észak felé haladva:
- Holzhauser József-
- Szaller Jánosné
- Weidinger János
- Féth Ferenc
- Pfiszter Mihály
- Preininger György
- Princz Ferenc
- Szeidl József
- Szaller Jánosné
- Schwarzenberger István
- Roth Józsefné
- Ecker Mátyás
- Höchst Tamás
- Mönich
Sebestyén
Az efölötti területek nagy része már a vasúton túlra esett. A vasutat később építették, 1881. végén lett kész. Ekkor tehát a területeket a vasút ketté vágta. Az itt következő tulajdonosok területe ezután két részből állt, a vasúton inneni és túli részből.
A további tulajdonosok, továbbra is észak felé haladva:
- Bieber Lőrincz
- Weidinger Márton
- Amon
Sebestyén
- Schubert Ferenc
- Féth József
- ifj. Szaller János
- Szaller Jánosné
- Ecker Mátyás
- özv. Roth Józsefné
- Schilli Ádám
- Scheiring Márton
- Napholz
Sebestyén
- Zeitler István
- Mayer János
- Pfiszter Jakab
A Könyves utca jobb oldalán / észak felé tekintve / a következő vásárlók ill. tulajdonosok voltak:
- Reibl Antal
- özv. Roth Józsefné
- Ecker Mátyás
- Péhl József
- Weidinger János
- Bieber Lőrinc
- Weidinger Márton
- id. Schwarzenberger István
- Schilli Ádám
- Weidinger János
- Péhl József
- Behringer Tamás
- Szaller Jánosné
- Schwarzenberger István
- özv. Roth Józsefné
- Ecker Mátyás
- Höchst Tamás
- Pfiszter Mihály
- Reibl Antal
- Szaller Jánosné
- Bieber Lőrinc
- Weidinger Márton
- Weimper János
- Scheiring Márton
- Scheiring János
Tehát ők voltak azok a soroksáriak / plusz a még nem ismertek /, akik a Rézöntő utca feletti részt, valamint a Könyves utca két oldalát megvásárolták, majd kiparcellázták. A Könyves utca jobb oldalán a később kialakított utcák / a mai Zománc, Ruca, Csillag, Vitéz, Lóállás, Tószeg utcák / területe is ide értendő. Mint már említésre került, a vasút 1865-ben még nem létezett,így a felsorolt birtokrészek egy egységes egészet képeztek

Az első polgárjogot nyert személyek Soroksár történelmében a 18. század végén, valamint a 19. század első felében:
Már a 18. század utolsó harmadában Soroksáron is megjelennek az első polgárjogot nyert személyek, megindul a polgári réteg kialakulása . Ki is lehetett polgár, és mit takar a polgárjog fogalma ekkor? A következő kritériumokat állították a polgári címet elnyerni kívánó személyekkel szemben: legyen erkölcsileg feddhetetlen, tartozzék a római katolikus felekezethez, rendelkezzék a kor követelményeinek megfelelően felhalmozott vagyonnal. A polgárjog először is az emberi szabadságjogok magasabb szintű kiteljesedését jelenti, konkrétan ebben az esetben a földesúrtól való függés megszűnését. Ehhez el kellett számolnia a földesúrral. Választói és szavazati kérdésekben joga volt az illetőnek a város vezetésének megválasztásához, közigazgatási és bírói kérdésekben szavazatát adni. Joga volt szabadon ipart űzni, kereskedelmi tevékenységet folytatni, szabad borkereskedést végezni. A polgárjog elnyeréséhez polgári esküt kellett tennie, a jog megváltásához a város vezetése által meghatározott illetéket is meg kellett fizetnie.
Most, hogy igen vázlatosan meghatározásra került a polgárság elnyerésének néhány legfőbb kritériuma, lássuk időrendi sorrendben a levéltári anyagokban fellelt soroksári polgári címet elnyert személyeket:
Rottenbiller Gáspár háztulaj.1774-ben lett polgár illeték ?
Schuszter György takács 1777-ben - " - 6 Ft ill
Renner Ferdinánd háztulaj. 1789-ben - " - 12 Ft ill.
Sturm József molnár 1790-ben - " - 12 Ft ill.
Hartmann Péter háztul. 1791-ben - " - 12 Ft ill.
Schuszter János háztul. 1793-ban - " - 12 Ft ill.
Pfeil János háztul. 1796-ban - " - 12Ft ill.
Eineder György telektul. 1800-ban - " - 50 Ft ill.
Orbisbauer Pál molnár 1802-ben - " - 12 Ft ill.
Bauer Gáspár molnár 1803-ban - " - 12 Ft ill.
Weisz Lőrinc háztul. 1808-ban - " - 50 Ft. ill.
Amon Tamás posztónyíró 1809-ben - " - 12 Ft ill.
Wolf Ferenc háztul. 1810-ben - " - 50 Ft ill.
Renner Miklós pék 1814-ben - " - 12 Ft ill.
Wieland Kilián molnár 1822-ben - " - 12 Ft ill.
Pfister János molnár 1833-ban - " - 12 Ft ill.
Siebert Miklós kádár 1834-ben - " - 12 Ft ill.
Dunst Ferenc háztul. 1836-ban - " - 50 Ft ill.
Purczel András molnár 1837-ben - " - 12 Ft ill.
Rusch György háztul. 1839-ben - " - 50 Ft ill.
Fürstner Boldizsár háztul. 1839-ben - " - 50 Ft ill.
Leé Ferdinánd háztul. 1840-ben - " - 50 Ft ill.
Steckl Antal háztul. 1842-ben - " - 50 Ft ill.
Steger Márton háztul. 1843-ban - " - 50 Ft ill.
Leé Mátyás szatócs 1843-ban - " - 50 Ft ill.
Forrás: Hungaricana

Az 1865-ös esztendő igen fontos dátum Soroksár település fejlődése szempontjából. Ekkor a soroksári lakosok egy csoportjából alakult konzorcium ugyanis megvásárolta Sina Simon György görög származású bécsi bankártól Gubacs puszta déli részét. Sina 1847-től volt tulajdonosa Soroksárnak és Gubacs pusztának, ekkor vásárolta meg - többek között- az említett két területet a Grassalkovich leszármazottaktól. A megvásárolt Gubacs pusztai terület, ami aztán beépítésre került, s ma Soroksár szerves részét képezi, a Rézöntő utcától északra eső rész. A korábban közölt 1882-es kataszteri térképen már meg is jelentek az első épületek. A puszta egyéb területein jött létre Pestszenterzsébet és Kossuth falva, a mai Pesterzsébet.
Forrás: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931. 178.oldal.
A soroksári parasztság 1865 után - lényegében innen számíthatjuk Soroksáron a jobbágyság felszabadulását- a földművesek- viszonylag rövid idő alatt megerősödtek gazdaságukban. 1881-től számosan földeket béreltek Auspitz Mór, és Lővy Móric pesti földbirtokosoktól, majd Auspitz halála után 1893-ban az addig bérelt Péteri pusztai területeket- mintegy 175 magyar holdat- meg is vásárolták a földbirtokos örököseitől. Lővy Mórictól még ennél is jóval nagyobb birtokrészt, 1076 magyar holdat vásároltak / egy magyar hold=1200 négyszögöl/.A Lővy féle terület is Péteri pusztán volt, egészen Gyál puszta határáig. Az sajnos nem ismert, hogy ki mekkora területhez jutott. Mindez - hangsúlyozom még egyszer- a soroksári földművesség erőteljes anyagi gyarapodásának eredménye. Azt is meg kell jegyezni, hogy nemcsak néhány vagyonosabb földműves vásárolt, hanem 29-en Auspitz örökösöktől, 43-an pedig Lővy Mórictól. Igaz, volt, aki mindkettőtől.
Forrás: Hungaricana

A Protestáns egyházi és iskolai lapok 1884. aug. 24-i számában Szabó Géza református lelkész cikket közölt Ócsa veszedelme címmel. Történt, hogy aug. 3-án kigyulladt az "ősrégi" református templom tornya, majd a tetőszerkezet egy részére is átterjedt a tűz. A helyiek nem bírtak a veszedelemmel, de innen következzék a cikkből származó részlet:
" Midőn már az oltásban kifáradánk, s tehetetlenek valánk, segítség érkezett al-némedi és Soroksár községekből. Megkönnyebbült lelkünk, s új erővel fogtunk a nagy munkához...
Soroksár bátor szívű s ügyes tűzoltóinak köszönhetjük másodsorban, hogy templomunk egészben le nem égett.
Hatalmas fecskendőjük szórta s oltá a tüzet, a tűzoltók pedig felmásztak az égő toronyba s égő tetőkre s felvitték a fecskendő csövét a magasba, rövid idő múlva meg volt mentve a templomunk. S én könnyezve adtam hálákat az én könyörülő Istenemnek, s a derék tűzoltóknak. "


Újabb fontos találat, talán a legfontosabb az eddigiek közül a Hungaricana forrásából!
Az eddigi ismeretek / feltételezések/ szerint a soroksári Nagyboldogasszony templom Mayerhoffer András, Grassalkovich Antal házi építőmestere irányításával épült. Egy 1991-ben a Magyar Nemzeti Galéria évkönyvében szereplő cikkből, melyet Dávid Ferenc írt, az is kiderül, hogy ki volt a templom tervezője. Nos a templomot ORASCHEK IGNÁC tervezte. Oraschek feltehetően morvaországi származású építész volt, korának kiemelkedő mestere. Grassalkovich Antal számos megbízást adott neki templomok és kastélyok tervezésére. 1750-től a budai, majd 1753-tól a pesti kőműves céh tagja . Irányításával folytak ekkor a Budai várbeli építkezések is. 1758-tól királyi építészi rangot kapott. 1767-ben hunyt el.
Még egy érdekes, fontos adat a templommal kapcsolatban: a templom 24.000 Rajnai forintjába került Grassakovich Antalnak. Csak összehasonlításképpen: Grassalkovich Antal Soroksár pusztát és a Gubacs szigetet összesen 2500 Ft-ért vette meg 1729-ben, tehát majd 10-szer annyiba került a templom.

Ha Maradj Otthon, akkor mit lehet csinálni?! Többek között böngészni az Arcanum honlapját tovább.
Két érdekesebb találat az eredmény.
Az első: Újságcikk adja tudtul 1930 augusztusában, hogy Weimper Mátyás mezőőr krumpli lopáson kapott rajta egy meg nem nevezett egyént, aki a teli zsák szerzeménnyel éppen elhagyni készült a tett színhelyét. A csősz feltartóztatta, és el akarta venni tőle a zsákmányt. Csakhogy az illető ellenállt, sőt a kapával 3-szor fejbe vágta a mezőőrt. Erre aztán Weimper Mátyás úgy reagált, hogy előkapta a pisztolyát és oldalba lőtte a tolvajt, aki erre összeesett, elvesztette az eszméletét, majd a kórházban belehalt a sérülésébe.
A második találat ennél sokkal békésebb. Azt tudni meg belőle, hogy Soroksáron az első patikát 1815-ben nyitották, a neve pedig Mária Segíts patika volt.

A Kiskunhalas helyi Értesítője 1929-ből származó cikkéből idézek részletet. Szerzője Zsivánovics Béla a Pest megyei Gazdasági Egyesület titkár.
A cikk címe: Tanuljunk a soroksári krumpli királytól
"... Ha csak lehet minden évben szerezzünk be más vidékről származó vetőburgonyát. E tekintetben jó példával szolgálhatnak a soroksáriak, újabban az alsónémediek, az ócsaiak.
Soroksárt külön ki kell emelni, és felhívom a figyelmet, hogy kövessék ... a soroksáriakat. Ezelőtt 15 évvel Soroksár is még hátul kullogott burgonya termelési kérdéseket illetően. Ma 2000 vagon burgonyát termel Soroksár. A jó példát itt Schubert Péter községi bíró, a Soroksári krumpli király szolgáltatta, mikor is évtizedekkel ezelőtt könyvek olvasása után idegenből, külföldről hozatott jó minőségű, bő termő, korai érésű vetőburgonyát. Azóta a soroksáriak évről-évre maguk járnak Szabolcs, Tolna megyébe, sőt Ausztriába is nemes vetőburgonya beszerzéséért, ott tanulnak is, látják is, tapasztalatokat szereznek, és mennek előre. Soroksáron 120 métermázsa kat. holdankénti termések sem tartoznak a ritkaságok közé."
Egy kis adalék, magyarázat a soroksári krumpli dicsőséges útjához.
A cikk az Arcanum honlapján található.

Néhány hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy ismét átnézem a levéltárban a Wattay iratokat. Teszem ezt azért, mert amikor először láttam hozzá / több évvel ezelőtt / az anyag tanulmányozásának, csak részben sikerült azt megtenni, lévén, hogy az iratok terjedelme elég tetemes. Abban reménykedtem, hogy új adatok kerülhetnek elő, melyek pontosabbá tehetik Soroksár 17. és 18 század eleji történetéről eddig szerzett ismereteket. Nos, még messze nem végeztem az újra tanulmányozással, de máris igazolódni látszik a reményem. Melyek is hát, az eddig megtalált új adatok:
- Wattay Pál 1661 végén vette feleségül Budai Annát. Ekkor került hozzá Soroksár puszta az ifjú feleség házassági hozományaként. Csakhogy a puszta addig nem Budai Pál - Anna apjának -a tulajdona volt, hanem az anyjáé, Toldi Katáé. Tehát a Toldi család is birtokolta Soroksárt a 17. század első felében.
- Kevés ismeret volt eddig arról, hogy mit is kezdett a házasság után Wattay Pál Soroksár pusztával. 1683-ból származik az új ismeret. Megpróbálom többé-kevésbé pontosan idézni az ekkori irat egy részét: ..." alsó némedin lakozó Takács István hozza meg a mi öt pusztánknak az ő szokott éves adóját, úgy mint Szent Lőrincznek, Gubacsnak, Soroksárnak, Péterinek, Ványnak a 25 Tallérokat, régi bagarjával bélelt karmazsin csizmát, 4 pár papucsot kapcsokkal, egy vég aranyos végű selymet, 4 oka fügét/ eddig nem jöttem rá, hogy milyen mértékegység ez/, 4 oka mazsola szőlőt. Még egy pár papucs marad hátra restanciában...." Tehát Soroksár éves árendája 5 tallér volt. A bérlők az említett pusztákat legeltetésre használták.
- Az eddig is ismert volt, hogy Soroksár puszta első épülete egy malom volt " Soroksár vizén". Az első eddig fellelt évszám a malom létéről 1698 volt. Mai találat, hogy a malom után már 1695-ben adózott évi 5 tallérral a már korábban is ismert Halas / vagy Halász / Mihály alsónémedi illetőségű egyén.
- 1696-os adat, hogy Gubacs pusztáért 4 Tallért adtak évente.
- Korábbról ismert, hogy 1715-ben Bajtai István 20 évre bérbe veszi a Wattayaktól Soroksár pusztát. Viszont a bérleti szerződésből az derült ki, hogy a malom maradt az alsónémediek használatában. Új adat, hogy Bajtai István már 1715 végétől a haláláig a malmot is bérelte, nemcsak Soroksár pusztát. Egy év -1717- kivételével, ekkor Bánóczi Péter árendálta.
Amennyiben a továbbiakban új adatok kerülnek elő, úgy folytatom azok ismertetését.

Folytatom az 1940-es összeírás ismertetését. A továbbiakban az ÉPÍTŐIPARRAL kapcsolatos szakmák művelői kerülnek felsorolásra:
Bakk Márton ács Mária u. 10.
Bieber István asztalos Vécsei u. 66.
Birkmayer József bádogos Károly király u. 2.
Bleyer Antal kőműves Árpád u. 15.
Bogenfürst János kőműves Vécsei u. 62.
Borcsányi Sebestyén kőműves Wekerle u. 35.
Csuka Gyula asztalos Haraszti u. 43.
Faddi Menyhért lakatos Széchenyi u. ?
Gábor György kőműves Haraszti u. 24.
Gáspár Ferenc szobafestő Árpád u. 72.
Gáspár Lajos -"- Hunyadi u. 39.
Guth Mátyás kőműves Hunyadi u. 10.
Held János cementárus Grassalkovich u. 9.
Hertlein Ferenc - " - Nagy Sándor u.14.
Hertlein Mihály kőműves vállalk. Árpád u. 68.
Holzmann Jakab kőműves vállalk. Erzsébet u. 1.
Hümpfner György kőműves Batthyányi u. 18.
Illés Géza kőműves Vörösmarty u. 28.
Kaiser Imre kőműves Vezér u. 1.
Kaltenecker György asztalos Felső Duna sor 34.
Kaltenecker István lakatos Kölcsey u. 3.
Liszkay Károly építési vállalk. Valéria u. 35.
Lux Ferenc kőműves Vecsési u. 32.
Merkhoffer Ádám bádogos, üveges Grassalkovich u.17
Müller József ács Szent László u. 5.
Neumayer Jakab ács Csokonai u. 5.
Nyári Pál kőműves Návay L. u. 125.
Pfister János ács Schweidel u. 6.
Pillmayer Mátyás kőműves vállalk. Aulich u. 7.
Princz Mátyás tetőfedő Ócsai u. 20.
Purczeld Márton ács Grassalkovich u.70
Renner József ács Révay u. 5.
Renner Márton ács Révay u. 3.
Sárközi Endre bádogos Dessewffy u. 1.
Schuszter Mihály lakatos Rudolf u. 26.
Schuszter Pál asztalos Templom u. 145.
Simon László lakatos Grassalkovich 156
Soroksári Első Mészhomok Téglagyár Grassalkovich 202.
Springmann József szobafestő Mária Terézia u 43.
Schiller Pál kőműves Erzsébet u. 25.
Schirling Lőrinc szobafestő Vecsési u. 64.
Schölkopf György asztalos Dessewffy u. 18.
Stark Antal asztalos Árpád u. 21.
Stark János asztalos Grassalkovich 51.
Stark Mihály asztalos Grassalkovich u19
Stark Pál kőműves Grassalkovich u78
Szatmári Ferenc kőműves ?
Szeidenschnur Antal üveges Rudolf u. 6.
Újfalusi Ferenc lakatos Újtelep
Vagyóczki József ács Návay L. i. 36.
Verba Béla lakatos Grassalkovich 166
Vogt Ferenc kőműves Arany János u. 16.
Waczlavik János asztalos Temető u. 9.
Weimper János cserépfedő Rákóczi u. 26.
Wieland József kőműves Grassalkovich u. 7.
Wieland Károly - " - Grassalkovich 110
Winkler György asztalos Wesselényi u. 14.
Wurzinger János kőműves Ócsai u. 36.
Zimber Ferenc ács Török u. 3.

Volt egy foglalkozás, amely különösen az 1900-as évek első felében a folyók, tavak mentén élőknek először télen, majd ezt követően a meleg nyári napok beálltával adott elfoglaltságot, jövedelmet a család eltartásához: ők voltak a JEGESEK. Mikor is lenne aktuálisabb róluk megemlékezni, mint így télvíz idején, s nemkülönben azért, mert nemcsak az ezzel foglalkozók tűntek el, hanem a természet változása következtében maga a lehetősége is az ilyenfajta elfoglaltságnak. Soroksáron 1940-ben a következők űzték ezt a tevékenységet:
Báder József Rákóczi u. 30.
Bieber Ferenc Petőfi u. 25.
Bieber Mihály Mikszáth u.18.
Engler József Attila u, 7.
Feith Ferenc Rákóczi u. 5.
Feith János Kossuth u. 7.
Feith Lipót Grassalkovich u. 103.
Fibi Amtal Grassalkovich u. 157.
Fibi Lénárd Mária Terézia u. 119.
özv. Fibi Mihályné Templom u. 152.
Forndron Tamás Mária Terézia u. 73.
Hartmann János Vécsey u. 30.
Himmer Antal Rudolf u. 18.
Himmer György Valéria u. 5.
Hochstein Péter Templom u. ?
Kaltenecker Péter Grassalkovich u. 20.
Klötzl József Haraszti u. 10.
Krausz Péter Báthory u. 5.
Kreisz József Arany János u. 3.
Kreisz Mihály Petőfi u. 5.
Marschall Ferenc Haraszti u. 26.
Marschall Mártonné Bátory u. 14.
Megyeri Mihályné Árpád u. 2.
Móricz Ferenc Köves u. 48.
ifj. Móricz Márton Maros u. 60.
Napholz Mátyás Árpád u. 19.
Napholz Miklós Árpád u. 84.
Péhl Józsefné Rákóczi u. 13.
Péhl Lénárd Haraszti u. 30.
Plettinger Miklós Árpád u. 50.
Polszter Jakab Grassalkovich u. 22.
Polszter Mátyás Széchenyi u. 13.
Polszter Miklós Templom u. 8.
Princz József Batthyányi u. 7.
ifj. Redlinger Ferenc Arany János u. 4.
Scheffer György Mikszáth u 16.
Schirling Ferenc Eötvös u. 1.
Scheuring József Hunyadi u. 11.
özv. Scheuring Lőrincné Andrássy u. 33.
Schirling Pál Ócsai u. 14.
Schubert Mihály Vágóhíd u. 4.
Schuszter Mihály Ócsai u. 28.
ifj. Schuszter Tamás Mikszáth K. u. 27.
Schwarzenberger Péter Mária Terézia u. 21.
Stark Jakab Grassalkovich u. 147.
Stark János Báthory u. 11.
Szeili Tamás Szent István u. 16.
Tiefenbeck Józsefné H. Ferenc u. 2.
Weidinger Sebő Darányi u. 1.
Heidt József Árpád u. 60.
Valamint foglalkozott műjég előállítással és kereskedéssel a Soroksári Első Mészhomok Téglagyár műjéggyártó részlege a Grassalkovich u. 202. sz alatt. Ez összesen 51 vállalkozás.

Mivel a földművesek ismertetése csak kitérő volt az iparosok és kereskedők világából / és nem is volt különösebben népszerű /, jöjjön hát ismét egy csokor különböző , és viszonylag ritka szakmákból, szintén az 1940-es összeírás alapján. Mindegyik itt megemlítésre kerülő szakma képviselőjéből ekkor több is volt Soroksáron, így hát a válogatás önkényes. Ki lehet egészíteni a saját emlékek alapján.
Andráczi János- szabó és temetkezési váll. Grass. u. 56.
Bruszt Béla keményítő kereskedő Grass. u. 164.
Ecker Péter cukrász Grass. u. 50.
Feith Lipót jégkereskedő Grass. u. 103.
Geiger József lóalkusz Grass. u. 76.
Grósz Pál harisnyakötödés Grass. u. 39.
Handl György bércséplő Ócsai u. 43.
Henter Ferenc ószeres Templom u.122
Herling Pálné szatócs Erzsébet u. 21.
Hildi János borkereskedő Szt. Imre u. 29.
Hoffmann Lőrinc vas- és játékkártya ker. Grass. u. 54.
Jüptner Róza kézimunka Grass. u. 46.
Kaltenecker József szobafestő Templom u. 17.
Kästner Ottó rézöntő Szt.László u. 9.
Klein Sándorné rövidáru ker. Grass. u. 114.
Köber Lénárd kosárfonó Dessewffy u.10
Lay Károly szatócs Ferencz József tér
Mayer Ferenc szecskavágó Bercsényi u. 4.
Merkhoffer Ádám Bádogos és üveges Grass. u. 17.
Merx Józsefné női szabó Rudolf u. 22.
Ott Mihály tej kereskedő Andrássy u. 89.
Péhl Lénárd jég kereskedő Haraszti u. 30.
Pfiszter Ferenc sertés kereskedő Deák F. u. 119.
Pillmayer Mihály faszén kereskedő Vecsési u. 41.
Polszter József szalma árus Andrássy u. 81. Prikrill István köteles Könyves K. u.37
Princz József tetőfedő Vécsey u. 86.
Scheiring András tűzifa ker. Báthory köz
Schirling Ferenc lókereskedő Duna u. 14.
Stahl János borbély Grass. u. 114.
Szeidenschnur Antal üveges Rudolf u. 6.
Sziebert István hentes Grass. u. 48.
Wagner Mátyásné bélkereskedő Dunapart
Werbovszky Ferencné zöldség ker. Grass. u. 93.
Winkler János szalmakereskedő Petőfi u. 17
Zotter János kovács Grass. 106.
Zwick János kádár Grass. u. 184.
Kopik Gábor pöcegödör tisztító Köves u. 50.
... és még sokan mások!

Az utóbbi időben szinte kizárólag az iparosok, kereskedők és kocsmárosok kerültek felemlítésre a múlt század első feléből. A "Pest-Pilis.Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára" c. kiadvány 1930/31-ből tartalmazza a soroksári FÖLDMŰVESEK névsorát is a birtokukban lévő föld nagyságával együtt. Sajnos a lakcímük nélkül. Összesen 55 földtulajdonos szerepel a listában. A nevek a következők:
Ámon József 38 kat.hold, Ámon József 44 kh., Bieber Ferenc 56 kh., Dominger Tamás 37 kh., Féth Pál 45 kh., Hertlein Pál 40 kh., Günther Mihály 32 kh., Hartmann Antalné 54 kh., Hartmann Ferenc 45 kh., Hildi János 35 kh., Hoffmann Mihály 24 kh., Kaltenecker Nándor 29 kh., Krammer András 39 kh., Krammer András 48 kh., Krammer Márton 36 kh., Krammer Mihály 47 kh., Krammer Miklós 38 kh., Krausz János 38 kh., Lebengut Antal 39 kh., Lebengut Ferenc 36 kh. Mönich Márton 39 kh., Napholz Ferenc 38 kh., Napholz János 28 kh., Napholz János 30 kh., Napholz József 39 kh., özv. Napholz Józsefné 26 kh., Neumayer József 46 kh., Nau József 28 kh., Plettinger György 23 kh., Purczl Mihály 34 kh., Purczl Nándor 21 kh., Redlinger János 29 kh., özv. Renner Ferencné 42 kh., Renner Péter 39 kh., Stark Ferenc 28 kh., Stark Sebő 32 kh., Stöckl Ferencné 23 kh., Stöckl Péter 30 kh., Schäffer Tamás 32 kh., Schirling József 26 kh., Schuszter Jakab 27 kh., Wachtelschneider Ferencné 27 kh., Wachtelschneider János 39 kh., Weidinger János 46 kh., Weisz János 37 kh., Weisz József 39 kh., Weisz József 34 kh., Weisz Márton 38 kh., Zeitler István 25 kh., Zeitler János 34 kh.
Kérem, aki biztosan tudja az itt felsoroltak közül valakinek a lakcímét, szíveskedjék itt közölni!

Folytatom az 1940-es soroksári vállalkozók ismertetését, de most nem egy szakma, hanem ritka, de fontos foglalkozások művelőinek felsorolásával:
Bálint László borbély Grassalkovich u. 47.
Bedecs Gáspár órás Grassalkovich u. 57.
Berecz János ószeres Köves u. 26.
Berger Jánosné virágkertész Jókai u. 3.
Bodi Béla borbély Grassalkovich u. 69.
Bogenfürst Antalné kalap keresk. Vécsey u. 28.
Brey József kőfaragó Auguszta u. 2.
Dani József szobafestő Vecsési u. 21.
Ecker Antal borbély Mária Terézia u. 82.
Farkas János rőfös Vécsey u. 34.
Fekete Mihály könyv és papír ker. Stefánia u. 13.
Feldstein Béláné hölgyfodrász Grassalkovich u. 52.
Feurer István kovács Grassalkovich u. 2.
Francsek Kálmán benzin ker. Grassalkovich u. 190.
Geiger György órás Szt. Imre u. 2.
Gerber Oszkár fényképész Grassalkovich u. 72.
Heiszenberger Pál órás és rőfös Deák ferenc u. 3.
Höchst Ferenc borbély Árpád u. 34.
Höchst Ferencné cukorkaárus Deák F. u. 14.
Hüber Tamás villanyszerelő Grassalkovich u. 46.
Jakobi Ede esztergályos Grassalkovich u. 172.
Kiss Lajos cukrász Grassalkovich u. 152.
Kleineisl Ferenc kocsifényező Grassalkovich u. 92.
Kolessze Henrik lómészáros Szt. Imre u. 11.
Klötzl János szappanfőző Grassalkovich u. 65.
Köber István szabó Leininger u. 1.
Köber Mihály borbély Báthory u. 17.
Kreisz Ádám cukrász Grassalkovich u. 96.
Lux Antal kocsifényező Grassalkovich u. 124.
Pfiszter Károly kéményseprő Grassalkovich u. 67.
Purczeld Mihály bérautófuvaros ?
Riegler Antal faszén ker. Duna part 7.
dr. Neumann Ödönné kézimunka Vecsési u. 2.
Scheffer Sebő üvegfestő Mária Terézia u. 3.
Schlotter Gyula parkettás Árpád u. 51.
Schuszter József takács Batthyányi u. 5.
Schwarz Mihály faszobrász Mária Terézia u. 82.
Stegner György hal keresk. Duna part
Straub Jánosné temetkezési váll. Grassalkovich u. 126.
Szöllőssy Károlyné cukorka árus HÉV állomás
Temler Árpád fényképész Grassalkovich u. 50.
Tóth István benzinkutas Grassalkovich u. 97.
Ullmann Mihály festék ker. Bercsényi u. 9.
Weimper Mihály seprő készítő Gubacsi u. 2.
Wieland Jakab cukrász Grassalkovich u. 116.
Winkler Antal daráló Arany J. u. 22.
Würth Andrásné cukorka ker. Erzsébet u. 17.
... és még sokan mások az itt felsorolt szakmákban is!

A SZATÓCSOK következnek. 1940-ben a következők rendelkeztek iparengedéllyel ebben a kereskedői ágban:
1./ Babusa Ferencné Stefánia u. 37.
2./ Babusa Györgyné Stefánia u. 1.
3./ Dervalics Istvánné Köves u. 40.
4./ Drávucz Károly Maros u. 119.
5./ Eisrich Ignác Könyves K. 11.
6./ Feith József Mária Terézia u. 19.
7./ Fekete György Duna u. 1.
8./ Gacsal József Andrássy u. 20.
9./ Hackspacher Jakabné Rákóczi u. 29.
10./ Handsmann Andrásné Mária Terézia u. 125.
11./ Handl György Ócsai u. 43.
12./ Handi István Rudolf u. 29.
13./ Hartmann György Nagy Sándor u. 13.
14./ Hartmann István Rákóczi u. 16.
15./ Herling Pálné Erzsébet u. 21.
16./ Hild Ferenc Andrássy u. 44.
17./ Hochstein Antal Klébl Márton u. 10.
18./ Holzmann Ádám Ócsai u. 32.
19./ Horváth Istvánné Návay L. u. 75.
20./ Horváth Mátyás Szt. István u. 13.
21./ Illinger Istvánné Dunapart 12.
22./ Kaltenecker György Grassalkovich u. 71.
23./ Kaltenecker Jánosné Árpád u. 17.
24./ Kaltenecker Józsefné Vécsey u. 9.
25./ Kaltenecker Mihály Templom u. 142.
26./ Kaltenecker Mihályné Hunyadi u. 2.
27./ Kocsis Kálmánné Mikszáth K. u. 4.
28./ Komáromi Andrásné Szabó Dezső . u. ?
29./ Krizsán Mátyás Rózsa u. 1.
30./ Lay Károly Ferenc József tér
31./ Lindwurm József Templom u. 17.
32./ Lux Ferenc Kölcsey u. ?
33./ Merkhoffer József Kisfaludy u. ?
34./ Merkhoffer János Pöltenberg u. ?
35./ Molnár Józsefné Grassalkovich. u. 74.
36./ Müller Józsefné Szt. László u. 5.
37./ Neumann Herman Jókai u. 1.
38./ Péhl János Deák F. u. 28.
39./ Péter Józsefné Köves u. 33.
40./ Pfiszter János Stefánia u. 19.
41./ Pfiszter Jánosné Grassalkovich u. 26.
42./ Pfiszter Mátyás Templom u. 113.
43./ Pfiszter Mihály Grassalkovich u. 16.
44./ Piller György Duna u. 17.
45./ Purczeld Józsefné Auguszta u. 1.
46./ Redlinger Ferenc Báthory u. 13.
47./ Redlinger Mihályné Ócsai u. 11.
48./ Renner Ferenc Grassalkovich u. 162.
49./ Sándor Elek Tisza u. 20.
50./ Scheffer János Erzsébet u. 26.
51./ Schirling Jánosné Eötvös u. 1.
52./ Schirling Lőrinc Andrássy u. 33.
53./ Schirling Mihály Báthory u. 18.
54./ Schirling Tamásné Vásártér 46.
55./ Schneck Ádám Grassalkovich u. 45.
56./ Schubert Ferenc Thököly u. 19.
57./ Schultz András Wesselényi u. 3.
58./ Schuszter Mihály Rudolf u. 26.
59./ Schwarzenberger Józsefné Mária Terézia u. 69.
60./ Schweier Antal Grassalkovich u. 118.
61./ Spiesz József Petőfi u. 33.
62./ Stefanek István Árpád u. 39.
63./ Stump Bertalan Hősök tere 1.
64./ Stump János Hősök tere 3.
65./ Sziedl György Deák F. u. 8.
66./ Sziedl Mihály Grassalkovich u. 4.
67./ Szikorszki Józsefné Szt. Imre u. ?
68./ Szilágyi Mihály Grassalkovich u. 209.
69./ Treitlein Györgyné Leininger u. ?
70./ Treitlein Mátyás Vécsey u. 46.
71./ Treitlein Mihály Vörösmarty u. 7.
72./ Treitlein Nándorné Török u. ?
73./ Truszka Tivadarné Szilágyi D. u. 54.
74./ Urbik Sándor Szurmay S. u. ?
75./ Varga Pálné Návay L. u. 49.
76./ Válics József Könyves K. u. 25.
77./ Vellai József Aulich u. 11.
78./ Weimper Ferenc Haraszti u. 4.
79./ Weimper Sebő Damjanich u. ?
80./ Wieland József Bercsényi u. 18.
81./ Wieland Józsefné Mária Terézia u. 11.
82./ Wieland Mihályné Templom u. 128.
83./ Vikidár Tamásné Magdolna u. 10.
84./ Zeitler János Vecsési u. 45.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok szatócs volt egy adott pillanatban! Legközelebb ritkább szakmát választok.

Folytatom az 1940-ben Soroksáron működött iparosok és kereskedők felsorolását. Ezúttal a szódások vannak soron:
1./ Feith János Darányi u. 12 / ma Szekér utca /
2./ ifj. Féth János Grassalkovich u. 187.
3./ Furiák Márton Valéria u. 46. / ma Kenyér utca /
/ a Furiák család volt az első szódás Soroksáron még
az 1800-as évek végén /
4./ Günther Mátyás Valéria u. 42. / ma Kenyér utca /
5./ Hermann Lénárd Haraszti u. 33.
6./ Landsmann József Árpád u. 30. / ma Csibuk utca /
7./ Mayer Ferenc Mária Terézia u. 103. / ma Táncsics u./
8./ Merx Mihály Erzsébet u. 9.
10./ Pfiszter Ferenc Rudolf u. 15. / ma Szitás u. /
11./ Polszter József Ócsai u. 41.
12./ Princz József Andrássy u. 30. / ma Szitás utca /
13./ Roth János Csendes u. 5.
14./ Schirling Ferenc Szent István utca 3.
15./ Schmiedt Jakab Ék utca 4.
16./ özv. Schubert Antalné Jókai u. 15. / ma Fakopács u./
17./ Schuszter András Haraszti u. 23.
18./ Stump Nándor Jókai u. 5. / ma Fakopács u. /
19./ Teller Ferenc Schweidel u. ? / ma Sommás u. /
20./ özv.Weidinger Mártonné Mária Terézia u.109.
21./ Werbovszky Antal Thököly u. 7. / ma Kör u. /
22./ Zwick Ferenc Hunyadi u. 25.
23./ Ecker János Lázár u.
Akár kérésre is érkezhet a következő szakma pénteken!

Iparosok és kereskedők Soroksáron 1940-ben
Az 1939. évi ú. n . zsidótörvény végrehajtása értelmében minden településnek össze kellett állítania a területén működő iparosok és kereskedők névsorát a zsidó származásúak, vagy annak mondhatók megjelölésével. A törvény előírta, hogy a számuk nem haladhatja meg az összes vállalkozó létszámának 6 %-át. Soroksáron 1940. március 18-i dátummal 773 főt tartalmazott az összlétszám. A listában 40 fő van megjelölve zsidó származásúként.
A továbbiakban szakmánként adom közre, hogy az adott foglalkozási ágban kik is működtek Soroksáron. Először a település egyik legnagyobb hírnévnek örvendő szakmája képviselőinek, a pékeknek a listáját teszem közzé:
1./ Feurer József Duna utca 15.
2./ Fibi István Könyves Kálmán u. 15.
3./ Fülöp Károly Széchenyi u. 9.
4./ Hecht Ferenc Templom u. 95.
5./ Hecht Ferenc Könyves Kálmán u. 8.
6./ Hecht János Erzsébet u. 11.
7./ Hümpfner Márton Grassalkovich u. 73.
8./ Jeckl András Erzsébet u. 28.
9./ Latosinszki András Grassalkovich u. 136.
10./ Latosinszki Ferenc Grassalkovich u. 162.
11./ Lax Henrikné Grassalkovich u. 39.
12./Meisinger Ignácné Aulich u. 7.
13./ Menasch István Árpád u. 37.
14./ Menasch Jakab Desseffy u. 6.
15./ Piller János Grassalkovich u. 98.
16./ Rukmich András Damjanich u. ?
17./ Schmiedt Bertalan Rákóczi u. 35.
18./ Schmiedt István Rákóczi u. 3.
19./ Schubert Mátyás Valéria u. 22.
20./ Schweier István Vecsési u. 35.
21./ Schweier János Erzsébet u. 2.
22./ Schwáb Bertalan Grassalkovich u. 108.
23./ Szartorisz János Bercsényi u. 5.
24./ Szeltner Lénárd Vörösmarty u. 1.
25./ Verbovszki György Grassalkovich u. 21.
26./ Wieland Antal Vecsési u. 18.
27./ Wieland János Grassalkovich u. 10.
28./ Wieland Jánosné Duna u. 9.
29./ Wieland József Bercsényi u 18.
30./ Wieland József Mária Terézia u. 7.
31./ Csonka Gábor Stefánia u. 9.

Nem régen azt ígértem, hogy készítek egy összevetést a Dunabogdányban és Soroksáron is előfordul/t/ó neveket illetően. A továbbiakban a nevek után két évszám fog szerepelni. Az első évszám a dunabogdányi első megjelenése a névnek, a második szám a soroksári első előfordulás.
Jeckl 1724 - 1737
Nau 1724 - 1746
Spiess 1728 - 1744
Ehrenbacher / ebből lett az Epacher / 1727 - 1740
Puhl 1724 - 1744
Weigand 1725 - 1744
Geiger 1734 - 1752
Napholz 1725 - 1771
Peltz 1724 - 1744
Knerle 1726 - 1758
Seitz 1725 - 1772
Friess 1732 - 1740
Otth 1724 - 1737
Mayer 1724 - 1750
Ezek közül egyértelműen 3 családról lehet megállapítani, hogy Dunabogdányból érkeztek Soroksárra:
Mayer Konrád felesége Anna Mária
Peltz Lőrinc felesége Anna Erzsébet
Spiess Frigyes felesége Anna Mária
Ez a 3 család ebben a felállásban szerepel Soroksáron is.
A többi családról azért nem lehet ezt kijelenteni, mert a D.bogdányi 1725-ös összeírásban csak a családfő neve szerepel, a gyerekek neve nem. Márpedig lehetséges, hogy a fiúk vándoroltak el, lévén, hogy D.bogdányból a kevés megművelhető föld miatt sokan elköltöztek. Erről a tényről a falutörténet is megemlékezik.
Ezeken a neveken kívül még jó néhány azonos van a két település esetében. Nagyon gyanús pl. Rott Gáspár neve, Soroksáron is megjelenik, de a feleség neve más. Még meg akarom vizsgálni a D.bogdányi 1728-as összeírást is, hátha abból is kiderül egy-két azonosság.
Az 1725-ös / korábban már taglalt összeírásban szerepel egy id. Huber János és egy ifj. Huber János. Az 1728-as összeírásban ez a két név már HÜBER alakban fordul elő. Az első Hüber Soroksáron szintén János volt, erős a gyanú tehát, hogy ő is Dunabogdányból érkezett Soroksárra.

PROSAMER GYÖRGY / szül. 1782. / és PROSAMER ARBOGAST / szül. 1785. /, mindketten Waldburg/Ducal, Baden tartományból származnak.
Gedeon Ferenc a 19. sz végi 20 sz. eleji kádár mester Versecről / ma Szerbia / származik, ahol 1850-ben született.

DREXLER ANTAL 1812 körül Kőszegről érkezett Soroksárra. Talán György /1816 /, és János / 1818 / szintén. Antal volt ugyanis mindkettőjük házassági tanúja.

Az elmúlt napokban a dunabogdányi és visegrádi anyakönyveket bújva egy érdekesnek tűnő jelenségre lettem figyelmes. Az 1700-as évek első felében vagyunk. A D.bogdányi anyakönyvben a következő soroksári nevekre bukkantam: Jeckl / igyekszem követni a beírások alakját /, Nau, Spiess, Etpacher, Heer, Stehr, Amon, Puhl, Weigand, Geiger, Kramer, Schuster, Naabholz, Peltz, Knerle, Saitz, Friess, Saidl, Ott. Nem lenne ez meghökkentő, ha csak egy-két soroksári hangzású nevet találok, de ez már így elég sok, és talán nem is mindet jegyeztem fel. Nemrégen a bakonynánai anyakönyvekben találtam Lautert és Pfistert is, de nem ilyen tömegével, mint ezt a sort. Ezeknek a neveknek a zöme korábban jelent meg D.bogdányban, mint Soroksáron.És ugye az is a Duna partján van, és Soroksár előtt Sajnos nem tudom igazolni, de él bennem a gyanú, hogy némelyik - talán több is - innen jött Soroksárra. A következő napokban tételesen kikeresem, hogy melyik név mikor jelent meg D.bogdányban, és mikor Soroksáron. Természetesen ez sem fog bizonyosságot jelenteni, de talán segít valakiknek a kutatás irányának meghatározásában. A D.bogdányi anyakönyvek egyébként igen adatszegények, a néven és az aktuális anyakönyvi esemény / születés, házasság, halálozás / dátumán kívül, semmiféle adatot sem tartalmaznak.

Angela Kustvall / szül. Schwab Angéla Soroksár Török u. / korábban elkészítette a családjában előfordult családok törzsfáját. Igyekezett kideríteni azok eredetét is. Ezek közül az egyiket a napokban már közreadtam itt, majd töröltem. A LEBENGUT / Leib und Gut /család tehát Melchnauból származik, Svájcból. Az EISRICH-ek származását a felvidéki MODOR / ma Modra / településig tudta követni. A város történetében az áll, hogy a 17. század közepe táján a Rajna vidékéről számos fazekas / habán / család költözött Modor településre. Samuel Ayserich / Eisrich / 1662-ben született Modor szabad királyi városban, majd 1730. VIII. 20-án halt meg, de már Pesten, a belvárosi plébánián anyakönyvezve. Aki kíváncsi Angela Kustvall családkutatásaira, megtekintheti azt a: családunk.se honlapon.

Találtam még egy soroksári családi eredetet: Bartl József aus Lenhards Stájerország. 1858-as anyakönyvből.

A soroksári svábok kitelepítésének évfordulója alkalmából megjelent Roth Ilona megemlékezése mellett mellékletként megjelent az általam néhány évvel ezelőtt Ott Sebőről készített videó felvétel. Sajnos a kamera mikrofonja gyengén vette a hangot. Aki tudja a megoldást a hang felerősítésére, hiszen ma már annyi minden lehetséges a digitális világban, kérem segítsen a probléma megoldásában. Ott Sebő és az általa elmondottak, na és az iránta érdeklődők megérdemelnék, hogy visszaemlékezése megmaradjon az utókor számára. Előre is köszönöm a segítséget!!!

oroksári családok németországi eredetének újabb adalékai SZIGETI NÁNDOR gyűjtése alapján:
Schäffer : Hirschfeld / Frankföld /
Hümpfner : Aidhausen
Braun : Harzweiler / Lotharingia /
Hochrein : Starnberg / Bajorország /
Bergmann. Wiesentheid / Frankföld /
Schneider : Hammelburg / Frankföld /

Kiegészítés a német családok eredete összeállításhoz:
FISCHBACH JOSEF / apja Márton / házasságkötés 1738 vagy 39
Ötigheimben, majd a második Soroksáron 1767-ben Braun Katalinnal. Mivel a még Németországban született gyermekek valamennyien MALSCH-ban születtek, így Fischbach Josef is valószínűleg odavalósi volt.
BADER JOHANNES / apja Leonard /, házasság 1743-ban KRAUT MÁRIA-val. A házasságkötés MALSCH-ban történt.
KALCHBRENNER JOHANN ADAM apja Nicolaus, anyja Stolcz Katharina. Az első gyermekek ÖTINGHEIM-ben szü-lettek, míg az első soroksári gyermek Franz 1760-ban szü-letett.
ECKER JOHANN ADAM / Maurer / felesége Lumpp Eva Barbara. Az első gyermekek MALSCH-ban születtek. A család első soroksári megjelenése 1753.
JESUIT / Jesovith / MICHAEL első feleség ismeretlen, a második feleség Soroksáron FÜRSTLER MARGARETHA házasságkötés Soroksáron 1776-ban. A családfő DURMERSHEIM-ből származik.
LEBENGUTH JOHANN ULRICH felesége Griesinger Katharina. A családfő meghalt 1759-ben Soroksáron 65 éves korában. A házasságkötése MALSCH-ban történt.
Forrás: Hauskalender - Jahrbuch der Deutschen aus Ungarn 1999. 45-48. oldal

Egy valóban "elfeledett" temető
Nemrégen hosszabban idéztem Klébl Józseftől. Akkor az általa Baumschulefriedhof-ként említett temető hányatott utóéletét vázoltam fel szó szerinti idézettel. Most ugyancsak egy temetőről lesz szó, és ismételten az ő tollából származik a következő leírás:
" Az első, és ma már teljesen elfeledett temető az Ócsai hegynek észak-nyugati végén feküdt, és egészen a Haraszti útig ért fel, valószínűleg itt volt a bejárata is. Lefelé a mai Ócsai-ucca 12.sz. ház kertjéig ért. A temető nagysága kb. 1,5 kat. hold lehetett, és az utána következett temetők közül a legszebb fekvéssel bírt.
Többször hallottam az itteni lakóktól, hogy kertjeikben gyakran ásnak ki emberi csontokat, egész sírokat, melyekben korhadt koporsó részeket és faforgácsokat is találtak. 1932 nyarán alkalmam volt két sírt is felásni. Az egyik sírban erőteljes fiatalabb férfi holtteste porladt, arccal dél felé nézett, kezei mellén összekulcsolva, tehát keresztény módra eltemetve. Mellén 6 db. pokfon pitykét találtam, három közülük igen jó állapotban, az erősebb odavarrás céljából karikájukon átfűzött bőr lapocskák is megvoltak. Öregebb férfiak emlékeztek, hogy a soroksáriak 50 évvel azelőtt ilyen pitykéket viseltek. A holtak feje alatt elenyészett, de még felismerhető faforgács csomó volt.
Mikor kezdtek ide temetkezni, mikor zárták le ezt a temetőt, nem tudtam megállapítani.. Kétségtelen azonban, ez volt a török hódoltság után az első keresztény temető Soroksáron."
Eddig tartott az idézet. Ezt a feljegyzést már korábban is olvastam, de meg kell vallanom, hogy mivel korábban erről a volt temetőről sehol sem olvastam, némi fenntartással fogadtam, hogy ez lett volna Soroksár első temetkezési helye.
Viszont a hét elején ismét Vácon jártam, és az Egyházmegyei Könyvtárat is meglátogattam, ahol is kezembe akadt egy könyv, mely A katolikus Budapest címet viseli. A könyv 2013-ban jelen meg, szerkesztője pedig dr. Beke Márta egyháztörténész, az MTA doktora. Idézet a könyvből: " SOROKSÁR ELSŐ TEMETŐJE 1740 ELŐTT LÉTEZETT AZ ÓCSAI DOMBON. 1932-BEN TÁRTÁK FEL A SÍROKAT".
Azt hiszem egy fontos momentummal gazdagodott az ismeretem Soroksár történelmét illetően, és talán rajtam kívül másoknak is újdonság mindez.
Ugyancsak Vácott találtam rá az említett könyvben, hogy a korábban már többször emlegetett első ideiglenes imaház a mai Láva utca és Láva köz sarkán a SZENT ANTAL KÁPOLNA nevet viselte.
Összeállította: Schmauder János

Az utóbbi hetek számomra új információi alapján javítottam a blogomon lévő "Egy kulcsmondat" című lejegyzésemen.

Soroksári képek a XIX. század második feléből
Nemrég akadt a kezembe egy feljegyzés, melyet dr. Klébl József készített / községi állatorvos volt,dr. Klébl Ágnes édesapja/, és nem különben lelkes kutatója a település történetének. A szövegén nem kívánok változtatni, így hát szó szerint idézem a feljegyzés egy részletét, beszúrva néhány megjegyzést.
" A harmadik temetőt 1761-ben a templommal egyidejűleg szentelték be, és adták át temetkezésre. / A templomot 1779. okt. 10-én Migazzi váci püspök szentelte be/. Ez a temető a mai Andrássy utca / ma Szitás u. /, Szent Imre utca / ma a Hősök tere templom mögötti része / és Valéria utcák / ma Kenyér utca / között 3500 négyszögöl területen létezett. Az 1831. évi nagy kolera járvány után a temetőt mint megteltet, bezárták. Később a község faiskolát létesített benne, innen származik a Baumschule elnevezés. A község ezt a temetőt az 1882. október 8-án hozott képviselő testületi határozat alapján a Budapesti Közúti Vaspálya Társaságnak adta el, hogy itt az építendő lóvonat számára végállomást létesítsenek. Ez nem történt meg, hanem a következő években a magas fekvésű dombos temető homokját a vaspálya építésére elhordták. Természetesen ezen munkák közben minden sírt feldúltak, a csontokat, a koporsó részeket szétszórták. Sok koponyán még megvolt a hajzat. A soroksáriaknak kellett a szerte-szét heverő csontokat összeszedni, és újra eltemetni. Néhány fuvar így összeszedett csontot 1896-ban a szelelő lukon át a templom kriptájába szórták le. Én még 1919-ben igen sok emberi csontot találtam e helyen szétszórva heverni.
Az említett képviselő testületi ülésen vita tárgyát egyedül az képezte, hogy a Társaság által ingyen vagy igen csekély árért kért területet négyszögölenként ne 50 krajcárért, hanem 1 Ft-ért adják el. A jegyzőkönyvben nincs feljegyezve, hogy legalább egy ember is ellenezte volna az elődök sírjainak a feldúlását és porainak szétszórását. A temető területét ma már teljesen kiépítették, drága pénzen vásárolták vissza a soroksáriak 30-35 év után a temető parcelláit. Húsz év múlva aligha lesz ember a községben, ki tudni fogja, hogy a Baumschulefriedhof hol feküdt."
Ha másért nem, hát a feledés elkerülése érdekében talán nem felesleges dr. Klébl József feljegyzésének közlése.
Hát, eddig szólt az idézet!!! Ki-ki fogalmazzon meg magának véleményt a saját beállítottsága, vérmérséklete alapján. Milyen is hát a soroksári ember?! Nyilván ez csak egy adalék a teljes képhez, de ahhoz hozzátartozik.
Dr. Klébl József feljegyzése alapján közzéteszi: Schmauder János, Soroksár történetének kutatója.

Soroksár leghűségesebb plébánosa
Nem tagadom, a jelzőt én találtam ki. Lehet majd vitatkozni rajta, hogy igaz-e, de nem is ez a lényeg, hanem az a hosszú-hosszú ténykedés, amit Soroksáron kifejtett. Gláser Mihályról van szó, aki 1780 augusztus 2-tól 1824 január elejéig szolgált Soroksáron plébánosként. Szülei Glaser Pál és Mayer Barbara 1739 novemberében kötöttek házasságot Vácott a Szent Mihály templomban. Azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy Mihály fiuk pontosan mikor született, de valószínűleg erre az 1740-e évek elején került sor. A gyermek Vácott végezte alapfokú tanulmányait. Pappá szentelése után rövid ideig Soroksáron volt káplán, majd Dunaharasztiba került plébánosnak. 1780. augusztásának elején került vissza Soroksárra, de ekkor már plébánosként. 1781-től az egyházkerület alesperese, majd főesperessé nevezték ki. 1824 január 1-én bekövetkezett haláláig végzett tevékenységét a Váci Püspökség úgy jellemezte, hogy rendkívül munkaszerető, lelkes, és felettébb tevékeny papot vesztett el a soroksári hitközség. A közel 44 éves munkálkodását a következő számokkal lehet érzékeltetni: megkeresztelt 2012 soroksári gyermeket, az utolsót 1823. december 19-én, Schachmayer Mátyás és Weiss Heléna Mátyás nevű fiát. Megesketett 411 párt, az utolsót 1823. dec. 22-én. Arról sajnos nincs adat, hogy hány ember temetésén működött közre, mivel az anyakönyv nem jelölte a temetést végző papok nevét, csakúgy nincs számszerű kimutatás arról, hogy hány misét is celebrált. Gláser Mihály a Nagyboldog-asszony templom altemplomában alussza örök álmát.

Az első szódások Soroksáron
Soroksár egyik igen csak megbecsült iparos rétegét a szódások alkották. Jedlik Ányos a győri paptanár 1830 körül kidolgozta a szikvíz előállításának módját, bár előtte már két fizikus is megtette ezt, de ők aztán titokban tartották találmányukat. Soroksáron azt illetően, hogy kik voltak az elsők ebben az iparágban, nehéz megdönthetetlen sorrendet felállítani. Csak az anyakönyvre támaszkodva lehet képet adni az elsőkről. Nos, az 1890-es évek második felében jelenik meg a foglalkozás megjelölésénél ez a szó, hogy "szódagyáros". A XIX. sz végén két név mellett áll ez a titulus.
Kik is voltak ők? - Furiák Márton és Klötzl Boldizsár volt "szódagyáros" már a XIX. század végén. Mindketten a Valéria utcában laktak, Furiák a 14. szám, míg Klötzl a 7. sz. alatt. / A Valéria utca ma a Kenyér utca nevet viseli/. Ezt az utcát kell tehát tekintenünk a soroksári szódásság és szódaipar bölcsőjének. Ezután majd 10 évet kell várni a következő nevek megjelenésével. 1907-ben Furják István / Márton fia /, valamint Verbovszki Mihály, aki Vecsésen született, majd 1908-ban az ífjabb Klötzl Boldizsár jelentkezik "szódagyáros"-ként Pfister József mellett. Ők a mai Szitás utcában laktak. / Az sincs messze a Kenyér utcától! 1910-ben aztán még egy Furják - Márton / szintén Márton fia / is csatlakozott a szódagyártók egyre izmosodó közösségéhez. 1921-ben találtam a következő bejegyzést: Schubert Antal szül. 1869-ben. A Jókai u. 15-ben / ma Fakopács /működtette szikvízgyártó műhelyét.
Hangsúlyozni kell, hogy a nevek anyakönyvben való megjelenési sorrendje nem jelenti azt, hogy ebben a sorrendben is kezdtek a szódaiparral foglalkozni / a két apa és fia sorrendjében persze nincs vita/, csak hát arról nem találni kimutatást!

1929 októberében szabályozta a község testülete a községi bábák illetményeinek és magángyakorlatának általuk szedhető díjait. Rendkívül felelősségteljes munkát végeztek, hiszen minden Soroksáron született kis élethez közük volt. Sok esetben az életük függött tőlük, nem különben az édesanya egészsége.
A testület a következőképpen szabályozta díjazásukat:
- A községi bábák évi fizetése 600 Pengő volt. / A polgármesteré 1500 Pengő körül volt ez idő tájt /.
- A szülés levezetéséért a szülő nönek és az újszülöttnek mindennemű 10 napon át tartó ápolásáért 16 Pengőt kaphattak.
- Vetélés esetén az orvos által előírt ápolási ténykedésért esetenként 3 Pengő járt nekik.
- Szülésen és vetélésen kívül az orvos által előírt ápolási ténykedésért 5 Pengőt kaphattak.
- A községi szegényeket a községi bábák díjmentesen voltak kötelesek mindennemű segéllyel ellátni.
A testület határozott kikötése volt, hogy az előírt ápolási és szülési ténykedésen kívül semminemű mosónői vagy takarítónői munkát nem volt szabad végezniök.

Aki esetleg nem olvasta volna az e havi Soroksári Hírlapban, és érdekli Soroksár régmúltja:
Egy kulcsmondat
Az eddig is ismert volt, hogy Soroksáron 1743-ban lerakták egy leendő kőtemplom alakövét. Az eseményre július 5-én került sor, s az alapkövet elhelyező ember nem kisebb személy volt, mint Patasich Gábor Hermann - Kalocsa érseke.
Igen komoly volt tehát a szándék már ekkor, hogy a település méltó templomhoz jusson. Indokolta ezt mindenek előtt az, hogy Soroksáron ekkor mindössze egy imaterem volt, márpe-
dig az igen megnövekedett lakósság létszámának igényeit ez már nem elégíthette ki. Az viszont nem volt ismeretes, hogy miért is nem épült fel ez a templom.
Legutóbbi levéltári kutatásaim alkalmával találtam egy igen fontos mondatot, mégpedig az egyik legilletékesebbtől, a szemtanútól, Soroksár első papjától, Kessler Fortunát tollából.
A mondat íme így hangzik:
" MINT HOGY AZONBAN E KÜLÖNBEN MAGASLATRA EMELENDŐ TEMPLOM HARASZTI IRÁNYÁBAN FOGOTT VOLNA ÉPÜLNI, SOROKSÁRNAK PEDIG NEM EMLÍTETT HELYSÉG, HANEM PEST FELÉ KELLETT TERJEDNI, SOHA FEL NEM ÉPÜLT."
Nos, kezdjük értelmezni ezt a mondatot! Az első megállapí-
tása, hogy a templomnak egy magaslatra kellett volna épülnie,
és ez a helyzet azt eredményezte volna, hogy Soroksár Haraszti irányában fejlődött volna. Mivel a templomok általá-
ban a települések központjában épültek / így később Soroksáron is /, azt sejteti, hogy az első telepesek feltehetőleg a Haraszti út és a Duna közötti területen telepedtek meg. Ez el is fogadható, hiszen ők szinte valamennyien Harasztiból és Taksonyból érkeztek, kötődtek előbbi lakóhelyükhöz, igyekeztek ahhoz közel maradni, de mégis már egy másik puszta területén. A következő kérdés, hogy melyik is lehetett az a magaslat, ahová a templomot szánták? A kézenfekvő válasz erre az lenne, hogy a ma Duna hegynek nevezett helyre. Létezik olyan magyarázat is, amely azt állítja, hogy az alapkő letételére a Haraszti út és a mai Láva utca közötti területen került sor. Az első helyszínre 3 indok is magyarázatul szolgálhatna:
- A templomok általában a települések legkiemelkedőbb pontjára épültek.
- A haraszti halotti anyakönyvből ismert, hogy itt már 1740 novembere óta létezett az első ismert temető. Ebben a korban a templom és mellette a sírkert általában egy egységet képeztek. Nem elképzelhetetlen, hogy a templomot ide tervezték.
- Mint már korábban arról szó volt, Soroksár első évtizedei-
ben a mai Láva utca és Láva köz sarka környékén állt egy 3 helyiségből álló épület, melynek első terme imateremként szolgált. Ez a tény is azt erősíti, hogy itt ezen a környéken volt a település első központja.
A második helyszínt - mely a tragikus sorsú Kovács Antal plébánosnál is olvasható - a Láva utca és a Haraszti út közötti területet jelöli meg az alapkő letételének helyszinéül. Ezt a variációt az erősíti, hogy az akkori főút, a Haraszti út közelé-
ben lett volna. Gyengíti viszont az, hogy ott nincs magaslat.
Az igaz, hogy 1743 nyarán már itt volt több mint 900 lakos Forster János Jakab szervező munkája nyomán. A létszám tehát erőteljesen emelkedett, és számolni kellett további dinamikus bevándorlással.. Ennek tükrében be kell látni, hogy a Haraszti út és a Duna közötti terület szűkössége és dimbes-dombos volta miatt kevésbé alkalmas egy korszerű, tágas településközpont funkciójára. Az alapkövet mégis itt rakták le!
De ekkor koncepcióváltás következhetett be Grassalkovich gróf gondolkodásában. Szerintem csak másodlagos oka lehetett a templom és ezzel együtt a faluközpont máshová helyezésének a Pest irányába való tendálás. Az új helyszín sokkal inkább megfelelt egy egységes, korszerű település szerkezet megvalósításához. Itt ki lehetett alakítani a 3 hosszú, egyenes utcát / a mai Táncsics, Grassalkovich és Templom utcákat /, és további utcák kialakítására is lehetőség kínálkozott, mint aztán később ez be is következett.
Kérdésként vetődhet fel, hogy a templom végül is miért a mai helyére épült, s nem a tér Duna felőli végére, ahol még impozánsabb képet nyújthatna a folyó fölé magasodva.
Ha valaha valaki kutatni kezdené, hogy hová is rakták le a meg nem épült templom alapkövét,, ne hagyja ki a lehetséges helyszínek közül a Duna hegyet, valamint a Haraszti út és a Láva utca közötti területet sem.

Az elmúlt 1-2 napban összeírtam azt, hogy soroksári községi tanács az első világháború után kiknek adott trafik működtetési engedélyt:
1924. szept.: Dunszt Antal hadirokkant a Haraszti út 6. számú ház előtt / az édesanyja háza volt / kért 2 m2 területet erre a célra. Évi 2 ezüst koronát kellett fizetnie érte.
1924. dec.: Purzl György a Grassalkovich utca 80. sz. ház előtt nyitott trafikot, ugyancsak évi 2 ezüst korona fizetése ellenében.
1925. febr.: Sziebert Ádám hadirokkant a Mária Terézia utca és az Erzsébet utca sarkán a Duna felé eső részen nyithatott üzletet. Évi 2 ezüst koronáért.
1925. aug. : Schneck Péter hadirokkant a Haraszti út és Vágóhíd utca sarkán Lang József háza előtt 6 m2-es üzletet nyithatott. Ugyancsak évi 2 ezüst koronáért.
1926. dec:Scheffer Andrásné hadiözvegy a Grassalkovich u. 21. sz ház előtt.
1927. márc.: Schneck Mihály 100%-os hadirokkant a Haraszti úti villamos megállónál nyithatott trafikot 2 ezüst pengő ellenében.
1927. nov.: Pfiszter István hadirokkant a Deák Ferenc utcai felüljárónál a vasúton túl kapott engedélyt. 2 pengő évi díjért.
1928. jún.: Marschall Andrásné hadiözvegy az új piac téren évi 4 pengőért kapott engedélyt. / az Arany János utca elején /
1931. máj.: Holzmann János a Gárdonyi utca / Zománc utca / 2. szám előtt nyithatott üzletet, illetve átvette özv. Pfiszter Istvánnétól évi 5 pengőért.
Eddig jutottam. A községi tanács jegyzőkönyvei 1934. dec. 31. és 1939. dec. 31-e között eltűntek az idők folyamán, így az az időszak nem kutatható.
Aki ki tudja egészíteni, kérem tegye meg.

Német családok származási helyei:
Angele Michelwinnaden
Amman / Amon / Walburg
Andor Hardheim
Arnold Ausztria
Bader Torbágy
Baum Herrenfinigen
Baumgartner Klausenburg
Baunoch Frankföld
Bautenbacher Gremheim
Berchtenbreiter Donaumünster
Beringer / több család / Mündlingen, Wolperstetten, Unterglauheim
Bieber Blindheim
Bott Blindheim
Böhm Gundesemingen
Brenner Ausztria
Brunner Dillingen
Buchele / több család / Gremheim, Schwenningen, Finningen, Unterglauheim
Chilleisen Bajorország
Eisenhoffer / több család / Finningen, Unterglauheim
Engel Elferdingen
Engelmayer Blindheim
Eser Blindheim
Feichtinger Blindheim
Feind Bliensbach
Feith Berkheim
Fernekel / több család / Kiliansdorf, Bischofsheim
Feth Felső-Ausztria
Findbeck Unterglauheim
Fischbach Ötingheim
Fischer Giengen
Flöss / Fless / Hettingen – Ineringen
Forntron Humprechtshausen – Riedbach
Fuchs Weinberg
Führer in Reinthal / nincs közelebbi megjelölés /
Gabler Svábföld
Geiger Hochdorf
Geisler Sandberg
Gerstenbrein / több család / Gremheim, Blindheim
Gerstenmayer / több család / Wolperstetten, Blindheim
Giesser / Pilisborosjenő /
Glas Donauwörth
Glaser Gremheim
Graf Frankföld , / Vác, Mogyoród, Kerepes /
Grimm / több család / Gremheim, Bogdány
Gross ex Austria / nincs közelebbi megjelölés /
Gruber Donauwörth
Grund Wollendorf
Hackspacher / több család / Wolperstetten, Blindheim, Unterglauheim
Halten Riedshausen
Haslinger Neustadt
Hegner Ittenhausen
Heim / több család / Otterswang, Frankföld
Hein Milkendorf
Heisler Tapfheim
Hell Tapfheim
Helmer Pressburg
Henkelmann Frankföld
Hensel Frankföld
Hepp Frankföld
Hering Gremheim
Hess / több család / Graz, Oggelsbeuren, Attenweilen, Willenhofen
Hild ex Württenberd
Hildebrand Ausztria
Hitzler / több család / Wertingen, Hohenreichen
Hofbauer Csehország
Hoffer / több család / Refeld, Klosterneuburg, Wolperstetten
Holenz Ausztria
Holl Gremheim
Holzmann Reifenstein
Hoser Gremheim
Höchst / Ráckeve /
Itzelberger Unterliesheim
Jordan Weiskirchen
Jung / több család / Gremheim, Unterglauheim
Kaiser / több család / Reupelsdorf, Blindheim
Kaltenecker / több család / Blindheim, Gremheim, Unterglauheim
Kandler Tapfheim
Keindl Binswangen
Kesselbauer Gremheim
Kessler Flamersbach
Kinder Frankföld
Kirner Marzburg
Klingler Fristingen
Klötzl ex Bavaria / nincs közelebbi megjelölés /
Knapig Svábföld
Knobl Schwennenbach
Knor Frankföld
Kopal ex Moravia
Korn Frankföld
Kramer Blindheim, Unterglauheim
Krauss / több család / Wolperstetten, Tapfheim
Kreis / több család / Lustnau, Gremheim
Krell Blindheim
Krenzl Wolperstetten
Laderer Mittermoos
Landseiler Orgum
Lang / több család / Blindheim, Gremheim
Lauth Frankföld
Lauter Donaumünster
Lehmann Ausztria
Leitel Lauterbach
Leitner Gremheim
Liebmann Hundersdorf
Liedl Sonderheim
Lindwurm Frankföld
Lutz Gremheim
Mader Knetzgau
Malinger Ingolstadt
Matheis Juraluka
Matzenauer Feldsberg
Mayer / több család / Refeld, Klosterneuburg, Blindheim
Medgyes Bugyi
Mehling Frankföld
Messmer Herbertingen
Moser / több család / Gremheim, in Reinthal
Mühlbacher Gremheim
Müller Frankföld
Napholz / több család / Rot an der Rot, Elwangen
Neumayer / több család / Brasenberg, Malsch
Pfaff Frankföld
Pfaffenzeller Sonderheim
Piller ex region Saxengotha
Pohl János Felső Ausztria
Pohl Bernát Frankföld
Probst Gremheim
Protzeller Frankföld
Pschader Gremheim
Rachenauer Ehingen
Rauch Stillnau
Rausch Mór
Rebholz Svábföld
Regler Deiningen
Regner ex Austria / nincs közelebbi megjelölés /
Reibl / több család / Svábföld, Ausztria
Reiter Svábföldről
Richter Brosnitz
Riemer Münster an der Lech
Ries / több család / Blindheim, Hochenfeld, Tapfheim, Gremheim
Ringl Blockfliess
Rissmayer / több család / Gremheim, Dillingen, Donaualtheim
Ross Frankföld
Roth / több család / ex Bohemia, Viesen in Moravia
Scheffer Frankföld
Scherer / több család / Blindheim, Lustnau
Scheuring Frankföld
Schindler / több család / Hohenfels, Kalkofen
Schleer Frankföld
Schmauder Glems
Schmidt Blindheim
Schön Dillingen
Schuler Erdély
Schuster / több család / Dürmentingen, Svábföld
Schwab / több család / Frankföld, Felső-Ausztria
Schwartz Tapfheim
Schweyer / több család / Blindheim, Berghausen
Stark / több család / Blindheim, Gremheim, Svábföld
Steiner Neudorf
Steinhauser Frankföld
Stengl Svábföld
Stiller Blindheim
Stöckl / több család / Gremheim, Werschetz
Stumpf Gremheim
Striegl / több család / Allmanshofen, Blindheim, Stromayer, Otterswang
Sattler Ausztria
Seiler / több család / Svábföld, Gremheim
Seller Erlingshofen
Siebert / Adony /
Sing Blindheim
Templ Bamberg
Tonhauser Ausztria
Tozl Frankföld
Uhrmann Tapfheim
Unteregger Gremheim
Virsching Frankföld
Wachtelschneider Frankföld
Wagner / több család / Rot an der Rot, Ellwangen, Tapfheim, Durrlauingen, Mindelaltheim, Gremheim
Waitz Bernardstahl
Walent Frankföld
Walter / több család / Blindheim, Berghausen, Oberthürheim
Weber Felső-Ausztria
Weger Aussing
Wegner Frankföld
Weigand Grossheubach
Weimper / Weinbeer / Kleinmünster
Weinmann Svábföld
Weisenbeck Kleinhopfheim
Weiss Wolperstetten
Werkmeister Brennkirchen
Werner Oberviechtahl
Wiedenmann / több család / Blindheim, Unterglauheim, Gremheim, Unterdürren
Wieland Svábföld
Wieser Peterswargein
Wolf Weiden beim Su
Zeitler Frankföld

Miután tegnap jól bevilágítottuk a Soroksári éjszakát, most jöjjön egy olyan döntése a községi vezetésnek, aminek gyümölcsét ma is látja, sőt élvezi minden soroksári, kivétel nélkül. Ugyancsak 1929-ben, mégpedig márciusban döntöttek arról, hogy a Ferencz József téren / ma Hősök tere / ki kell vágni minden fát, s azt árverésen értékesíteni kell, majd "megfelelő fákkal, szabályosan elültetve" kell a teret ismét befásítani.Mindennek a költségét az árverés bevételéből kell állni. A ma is jelen lévő szép öreg japán akác fák tehát 1929-30 óta díszítik egyre szebben a főteret.

Ma levéltárban jártam, és a sorok-
sári önkormányzat testületi üléseinek jegyzőkönyveit olvastam. Az 1929. évi májusi ülésén például a következőről döntöttek / többek között/. A község közvilágításának bővítése érdekében újabb 70 lámpa elhelyezéséről határoztak. A testület 25 wattos égők kihelyezését támogatta.

Roth Ilona január 16-án írt ezen az oldalon arról, hogy szívesen vállalkozik a soroksári közösségi és családi ünnepeken szokásban volt hagyományok összegyűjtésére, rendszerezésére, és azok közreadására. Mint akkor jeleztem, megkértem a Ceglédberceli Német Nemzetiségi Ífjúsági Egyesületet, hogy az általuk kiadott könyvet küldjék meg. A könyv megérkezett. Most szeretnék egy rövid részletett közzétenni belőle. Nem kívánom természetesen átvenni Ilona vállalását, csupán reflexiókat kérni, hogyan is zajlott Soroksáron annak idején a Májusfa állítás.
Ceglédbercelen a következőképpen:
" E nap hajnalán állították fel a legények a szeretett lánynak a májusfát, melyet színes szalagokkal díszítettek. A fát gyakran a kéményhez erősítették a legények, és az közel két hétig ott díszlett a lányos házaknál. A "bátrabbak " felmásztak a kiszemelt lány házának tetejére, és a kéménybe állították a fát. Persze, olyan is előfordult, hogy a nádtető nem bírta el a szerelmes legényt, és az beszakadt alatta. Bezuhant a padlásra, és fel kellett ébresztenie a ház népét, hogy le tudjon jönni. Ennél még nagyobb tréfa volt, amikor szétszedték a parasztkocsit, és a ház tetején rakták újra össze. Reggel a gazda hiába kereste a megszokott helyen, bizony néhány méterrel magasabban találta csak meg."
A ceglédberceli fiatalok ennyit gyűjtöttek a májusfa állítás hagyományaiból. Kérem, akinek kedves, vagy kevésbé kellemes emlékei vannak a helyi májusfa állítás hagyományaiból, ossza meg az oldal tagságával!

Kedves Soroksáriak !
Örömhírt kell közölnöm. A Fővárosi Német Önkormányzat kitüntetésben részesíti OTT SEBŐT . A kitüntetés elnevezése:" A Budapesti Németségért 2016"
A kitüntetés átadására december 5-én 16 órakor kerül sor.
Helyszín: V. kerület Akadémia utca 1. szám I. emeleti színházterem.
Kérem, aki teheti jelenjék meg ezen ünnepi alkalmon.