A soroksári pékek számának erőteljes emelkedését a 19.század második felében még egy fontos tényezővel lehet indokolni. A főváros lakossága dinamikusan nőtt, a kenyér iránti igény folyamatosan emelkedett, kűlönösen ha az igen ízletes is volt. A két telepűlés ez irányú egymásra utaltságának jó megalapozása volt, hogy az 1838-as pusztító pesti árvíz alkalmával a soroksáriak derekasan helytálltak a pesti lakosság élelemmel, kűlönösen kenyérrel való ellátásában. Elképzelhető, hogy a korábbi években volt már valamiféle ez irányú kapcsolat, de az említett tragikus esemény minden bizonnyal felerősítette mindezt.
A soroksári és a fővárosi pékek "harca" egymással
Időben most kénytelen vagyok ugorni egy nagyot, mivel bővebb információ a helyi pékek tevékenységéről az 1903-ban megindult Magyar Sűtők lapja című újság szolgáltat, kűlönösen az 1920-as évektől kezdve.
1926-ban Soroksár főjegyzője egy újságírói kérdésre válaszolva azt állítja, hogy a telepűlésről naponta 400-500 mázsa kenyeret szállítanak a helyi pékek Budapestre. Ez a tetemes mennyiség óhatatlanul konkurencia harcba torkollott a soroksári és a pesti pékek között. Nem mindenben voltak egyenlőek a feltételek a két érdekcsoport között.A vidéki pékeknek, így a soroksáriaknak is vámot kellett fizetniök a főváros határán. Ugyanez nem vonatkozott a budapesti pékekre, ők szabadon szállíthattak és árulhattak a vidéki telepűléseken. Erőteljes támadási felűletet jelentett az is, hogy a soroksári pékek többsége nem rendelkezett szakmai vizsgával. A Magyar Sűtők Lapja / továbbiakban MSL / 1924. okt. 1-i számában " A soroksári rákfene" címmel közölt írást, melyből az tűnik ki, hogy Soroksáron az utóbbi időben összesen 9 tanult pék űzte a mesterséget, de abból 3 már teljesen tönkre ment " a kontár paraszt pékek száma napról napra szaporodik. Az utóbbi időben 40 kontár volt, és 4 új kemencét építettek. Ezek a kontárok naponta 5-6 zsákból sűtnek kenyeret, és reggel 4-kor kezdik behordani 40-50 kocsival a fővárosba, ahol megint a kis pékeknek, akik a piacot ellátják, tetemes kárt okoznak. Ez a 40-50 kisgazda kitűnően összetart, és megnyerték maguknak dr. Frűhwirth nemzetgyűlési képviselőt. A kontárok folyton azt hangoztatják, hogy : Nem fogtok győzni, mehettek ahova akartok, akkor is mi fogunk sűtni.." Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a probléma először Soroksáron pattant ki a tanult és a kontár pékek között. A fővárosiak innen szereztek tudomást arról, hogy Soroksáron sok tanulatlan, kontár, paraszt pék sűt kenyeret.
A konfliktus ezen része úgy oldódott meg, hogy 1925 május végén "36 kenyérsűtő parasztot és 7 kenyérsűtő asszonyt levizsgáztattak. A telepűlés 4 sűtődéjében a jelöltek kitűnő eredménnyel tették le a vizsgát, amely után díszlakomára gyűltek össze, ahol a soroksári rezes banda játszott." - írja az MSL 1925. június 1-én.
