Az 1730-as évek elején Soroksár neve mindössze egyszer szerepel a vármegye gyűlések napirendjén. Az 1732. május 31-i gyűlésen Soroksár jobbágyainak adójából a vármegye elengedett 23 forint 13 és ¼ dénárt, mert a Duna legutóbbi áradásakor nagy károkat szenvedtek.
Az 1730-as évet követően a következő nevek jelennek meg új névként az anyakönyvekben: 1732-ben a Drecher, Nachtbauer, Tauser, Kratzinger. 1734-ben Forster János Jakab és felesége Rozália és Steglmayer. 1736-ban a Schneck, Trentschir, Schwinn, Schirling, Hochrein, Renner. 1737-ben a Jeckl, Höchst, Gerstenmayer, Bergmann, Riegler, Heffler, Krohner, Fetter, Tozl, Hübner, Merkl, Otth, Winkler és Malzinger. Látható, hogy ettől az évtől jelentősen megnőttek a családi események, feltehetően az évtized közepe táján jelentős betelepülés történhetett. Az 1738-as év is mozgalmas volt az anyakönyvi bejegyzések szerint. Ekkor jelenik meg a Merkert, Stangl, Schmidt, Mehrstetter, Scheuring, Pehl, Hoffmann, Beichelbeck, Bauer, Scheffer, Vogelmann név. 1739-ben a Weisinger, a Wolf, Wittmann, Steher, Wartemann, Robni, Stohl, Wiedholm, Reiner, és Weimper családok kerülnek be az anyakönyvekbe. Az itt felsoroltak közül WOLF GYÖRGY / felesége Tauser Terézia/ Soroksár első ismert bírója. 1739 januárjában jelenik meg először soroksáriként. Taksonyból érkezett a településre.
1737-ből ismert Soroksár első térképe, Mikovinyi Sámuel készítette. A térkép Pest-Pilis-Solt vármegyét ábrázolja. A térkép Bél Mátyás hatalmas terjedelmű művében, a Notitia-ban jelent meg ebben az esztendőben. A térkép tehát készülhetett néhány évvel korábban is, ismerve a művek akkori nyomdai átfutási idejét. A térképen a házak szimbolikusan egy-egy kis vonallal vannak feltüntetve. A vonalak száma valószínűleg nem egyezik a házak számával, abból akkor már több lehetett. A szerző templomot a településen nem jelölt, viszont a környező településeken igen. A soroksári lakosok ekkor még a haraszti templomot látogathatták, s ott is temetkezhettek.
Az 1740-ben megjelent családnevekről lehet utoljára biztosan állítani, hogy nem Forster János Jakab szervező munkája eredményeképpen telepedtek le Soroksáron. Ekkor találkozunk először az Ötker, Epacher, Eisenmüller, Hess, Friedler, Klötzl, Tepich, Auer, Friess családok nevével.
A részletes felsorolásból is látható, hogy Forster János Jakab szervezőmunkáját megelőzően is Soroksár jelentős településsé nőtte ki magát. Grassalkovich tehát nem tétlenkedett 1741 előtt sem. Különösen a 30-as évek közepétől dinamikusan nőtt a település lélekszáma. Ekkorra – becslések szerint – a népesség lélekszáma 300-350 körül lehetett. Valószínűleg már ekkor meghaladta Haraszti lakosainak a számát, amely pedig folyamatosan lakott település volt a korábbi évszázadokban is, s –Taksonnyal együtt – Soroksár bölcsőjének tekinthető. A későbbi gróf újabb és újabb jobbágytelkeket alakíthatott ki, hogy fogadja az újonnan érkezőket. Soroksárhoz csatolta Szent Dienes pusztát és Kerekegyházát. Nagy segítséget nyújthatott az otthonteremtésben, a földműves tevékenység beindításában eszközzel, vetőmaggal, igásállattal.
Az első fellelhető jele, hogy a település egyre inkább önállóvá vált, hogy kezdett leszakadni az anyaközségről Harasztiról, ahol még ekkor is folyt a soroksáriak anyakönyvezése, a helyben történő temetkezés kezdete. A haraszti halotti anyakönyvben 1740. november 2-án szerepel először, hogy az elhunytat- Natz Mihályt – a soroksári temetőben temették el. Egy 1775-ös Soroksárt ábrázoló térképen a volt Duna temető helyén, valamint a mai Szitás és Kenyér utca közötti területen, a plébánia hivatal mögött jelöli az akkori temetőket. Az első temető a Duna temető volt, bár az 1930-as évek elején történtek feltárások az Ócsai domb nyugati oldalán a mai Rianás utca területén, értesülünk Klebl József akkori községi állatorvostól, aki szemtanúja volt a sírok kihantolásának.. Szerinte itt lehetett az első soroksári temető, igaz ennek egyéb írásos nyoma-ha volt - nem maradt fenn. Majd 1761-től a templom elkészülte után nyithatták a következőt a templomkertben. Az 1740 után elhunyt első telepesek nyughelye tehát ezen a két helyen van.
Az 1741-es esztendő nagy horderejű döntést eredményezett a település fejlődése szempontjából. Az akkor még báró Grassalkovich azzal a megbízással indítja útnak német földre Forster János Jakabot, hogy földműveseket, kézműveseket, kereskedőket toborozzon Soroksárra. Azt, hogy mely tartományokban, s azok mely településein járhatott, talán csak a későbbi kutatások tárják fel a jelenleginél teljesebb formában. Röviden tekintsük át, ki is volt Forster János Jakab. A neve először 1732-ben bukkan fel Soroksárral kapcsolatban. Ő a második bérlője a beszálló vendéglőnek. Minden valószínűség szerint halála napjáig – 1742. szept.3-ig – ezzel foglalatoskodott. Egyetlen levéltári forrás sem igazolja, hogy földművelést is folytatott volna, nem volt jobbágy, pesti polgár lehetett. A Duna temetőben lett eltemetve.
Grassalkovich terve minden esetre átgondolt és nagyratörő volt. Soroksár lakosságát úgy kívánta gyarapítani, hogy az gazdasági és társadalmi értelemben egy jól működő, dinamikusan fejlődőképes közösséget alkosson. Ezeket a célokat igen hamar 1759-re a település mezővárossá nyilvánításával nagyrészt el is érte. Forster toborzó körútja minden bizonnyal igen eredményes volt. Ezt bizonyítja az 1744-ben Kessler páter által végzett lakosság összeírás, melyben a 176 portában 924 fő szerepel. A családok száma 226, ami azt jelenti, hogy 51 családnak nem volt önálló háza. Negyven személy neve mellett szerepel, hogy szolgálóként írták össze, vagyis feltehetően sem háza, sem földje nem volt.
A Kessler féle összeírásnak igen nagy értéke, hogy pontos névsort közöl, ismerjük a családok összetételét, a gyermekek számát, nevét. Következtetni lehet a tulajdonviszonyokra / a ház esetében/. Azt viszont sajnos nem tudhatjuk meg belőle, hogy melyik család melyik portán lakott, hol helyezkedtek el a házak. Sok mai vitát előzhetett volna meg, ha egy vázlatos térképet is készít a családok nevei mellé. Sajnos az összeírás azt sem tartalmazza, hogy mely személyek honnan érkeztek Soroksárra. Sok mai családfa kutatónak álma, hogy kiderítse őseinek német földön volt lakóhelyét. Az eredet helyének megjelölése bizonyára azért hiányzik az összeírásból, mert az érkezettek nagy része illegálisan hagyta el szülőföldjét, s ezt nem akarták felfedni egy írásos dokumentummal.
Az anyakönyvekből történt kigyűjtés alapján kijelenthető, hogy Forster János Jakab szervezői útja előtt, azaz 1740-el bezárólag Soroksáron 60 család biztosan élt, valamint 8 cseléd. Ha a családok és magánszemélyek számát negyedével megemeljük, mert valamilyen okból nem szerepeltek az anyakönyvekben, esetükben ez idő tájt nem fordult elő családi esemény, akkor 75 körüli családról mondhatjuk, hogy már 1740-ben vagy az előtt Soroksáron élt. Ezen számítás alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy a település létszáma Forster előtt 300-350 körül lehetett. 1744-ben, mint korábban szerepelt, 924 főt talált az összeírás a településen. Hatalmas ugrás volt ez Soroksár létszámának gyarapodásában! Grassalkovichnak később is az volt az alapelve, hogy a nagyobb jövedelem érdekében nem a jobbágyság terheit kell növelni, hanem a létszámukat.
Hatalmas terhet róhatott a grófra, és a már településen lakókra, ekkora tömeg fogadása, elhelyezése, a falu életébe való bekapcsolása. Sajnos nem áll rendelkezésünkre adat, leírás az újonnan érkezettek fogadásának körülményeiről, sem a szerződés szövege, mely Grassalkovich és a frissen betelepültek között köttetett. Vannak viszont információk a Bácskába érkezettek fogadásának részleteiről. Ott a falu már korábban ott lakó jobbágyaival készíttették elő a lakóházak készítéséhez szükséges faanyagokat és egyéb építőanyagokat. A régi lakosok szántották fel és vetették be a majdan érkezők földjeit. Az érkezetteknek a földesúr biztosította az igavonó erőt, a vetőmagot, a földműveléshez szükséges eszközöket, valamint a ház körüli munkákhoz szükséges szerszámokat, egészen az evőeszközökkel bezárólag. A frissen érkezettek aztán a következő években a munkájukkal egyenlítették ki a megelőlegezett segítséget. Azt, hogy mindez Soroksáron hogyan történhetett, sajnos nem tudható. Arra viszont az 1760-as évekből van említés, hogy a gróf vetőmagot kölcsönzött a jövevényeknek, amit aztán a következő évi termésből kellett kiegyenlíteni. Mégpedig csak annyit, amennyit kaptak. Van arra adat, hogy más földesúr hasonló esetben 25%-al többet kért vissza, mint amennyit kölcsön adott. Grassalkovich alapelve – mint már említést nyert – az volt, hogy az érkezetteket lehetőség szerint meg kell tartani. A nagyobb létszámú jobbágy több értéket hoz létre, s a belőle származó adó is nagyobb lesz. Ebből az alapelvből viszont az következik, hogy más földesuraknál fokozottabban törekedett könnyíteni a megtelepedést, kisebb terheket igyekezett rakni a frissen érkezettekre, kedvezőbb feltételeket alakított ki a megtelepedni szándékozóknak. Országgyűlés által elfogadott törvény kötelezte a földesurakat, hogy 6 évi adómentességet biztosítsanak az újonnan érkezetteknek. Grassalkovich önszántából ezt megtoldotta még egy évvel. Ugyanígy a szőlőtelepítések is 6 évig mentesek voltak a dézsmától.
Mikovinyi Sámuel térképe 1737-ből. Soroksár, mint település először jelenik meg térképen.
Soroksár első építménye, a patakon lévő malom, 1731-ben jelenik meg térképen.
