1956. október 23-án a MÁVAG Hídgyárban dolgoztam délutános műszakban. A műszak alatt állandóan azt figyeltük, hogy mit mond a rádió. Műszak végén, este 10 órakor még járt a 23-as villamos. Felültem rá, hogy megyek a rádióhoz, figyelni, hogy mi történik ott. A Baross térre érve a Keleti Pályaudvar előtt találkoztam egyik barátommal, és vele együtt mentünk a Szentkirályi utcáig. Ott már lövöldöztek. Egy villamos keresztbe volt állítva a Rákóczi úton, az arra járók fedezékül használták. Figyeltünk, hogy mi történik, majd kb. fél óra múlva négyen egy kiakasztott ajtón egy halottak hoztak ki zászlóval letakarva. Az volt a szándékuk, hogy viszik felravatalozni a Szabad Nép székházba a Blacha Lujza térre. Mi is elkísértük őket, de akkor már a székházban az emeletről dobálták ki a könyveket. Két személyautó és a könyvek már lángoltak. Bevitték a halottat a székházba, mi kint maradtunk. Felálltunk a Nemzeti Színház oldalsó bejárati képcsőjére. Egyszer csak a tömeg sikoltozni kezdett, a Somogyi Béla utcából egy magyar páncélautó jött ki, puskák álltak ki a kocsi tetejéről. A tömeg szétnyílt, egy pillanatra megállt a páncélozott autó, és ekkor valaki a tömegből, – szerintem provokátor volt – rálőtt pisztollyal a páncélozott gépkocsira. Mindenki elhasalt, a páncélozott gépkocsiból nem lőttek, a tömeg szétnyílt, és a jármű a Rákóczi úton az Akácfa utcába ment. Megijedtünk, a tömegben elterjedt az a szöveg, hogy a ruszkik már ott vannak a Boráros téren harckocsikkal. Éjfél tájt lehetett, amikor mellékutcákon célba vettük a Közvágóhidat. Emberek álltak a kapukban, beszélgettek. Jöttünkre egyesek behúzódtak, mások megvártak és érdeklődtek. Hajnali 2 órára értünk a Közvágóhídra a HÉV-hez. Itt közölték, hogy nincs járat, gyalog indultunk haza. El is értünk a Fegyvergyárig, ahol éppen nagy fegyverropogás miatt bebújtunk a HÉV-nek a vasút felőli oldalára. Teherautók jönnek ki a Fegyvergyárból, és azt kiabálták, megyünk, visszük a fegyvereket a felkelőknek. Az egyik autó tetején egy ismerősre leltünk, aki hívott minket Csepelre harcolni. – Mi azt válaszoltuk, hogy haza akarunk menni, majd el is indultunk.
A Felsőnél már sokan álltak, akik az első HÉV-re vártak, tőlünk tudták meg, hogy a HÉV nem közlekedik. Otthon egy kicsit aludtunk, délelőtt 10 órakor a megbeszélés szerint találkoztunk a szokott találka helyünkön, a Vecsés utca és Táncsics utca sarkán lévő Sági féle házban. Mire odaértünk már hatalmas tömeg volt kint a Hősök terétől lefelé. Ekkor már ott állt 2 páncéltörő ágyú és 2 vontató autó / amit később barikádnak neveztek/ magyar katonákkal a mai iskola, a HÉV-megálló és a mai önkormányzat épülete között. A tömegben azt lehetett hallani,hogy állítólag már a Textilgyárnál ott vannak a ruszkik, akik aztán valóban meg is jöttek.
Voltunk vagy 300-400-an a barikádtól a patakig. Mi hatan kisétáltunk a volt Leé kocsma elé, és onnan figyeltük a ruszki harckocsikat és páncélozott járműveket. Az első harckocsi amikor odaérkezett a magyar barikádhoz, ahonnan nem lőttek, megállt egy pillanatra, a többi felzárkózott mögötte. A tömeg mind a két oldalon tolongott, a Verbovszki előtt vagy hatvanan kenyérért álltak sorba.Néhányan a Hév talpfa köveivel dobálni kezdték az orosz harckocsit, majd miután egy kő fejen találta a tank tornyában álló tisztet, azok egyszer csak kilőttek az első harckocsiból egy rakétát, majd egy ágyúból a barikádra. Ezután elindult a menetoszlop, a páncélozott járművekből hatalmas sortüzet lőttek ki, szerencsére a levegőbe. Ha ott belelőnek a tömegbe, akkor ott több száz halott lett volna a járdákon. Így is a járdákon hevert néhány civil és 4 katona holtteste. A menetoszlop elindult Pest irányába, miután szétdúlták a soroksári magyar barikádot.
Mi négyen beszaladtunk a Vecsés utcába a sortűz elején, közülünk néhányan kint maradtak a sarkon, ők lefeküdtek a földre. Ha jól emlékszem Holbig Toncsi bácsi megsérült, ő kint állt az ajtóban, nézte, mi lesz a fejlemény. Ez volt október 23-án és 24-én délelőtt. Az a hír terjedt el, hogy a magyar kiskatonák Kalocsáról jöttek. Id. Zwick Józsi bácsi szerint viszont nála öltöztek át, s azt mondták, hogy Kecskemétről érkeztek.
Egy a kődobálásban szintén részt vett személy szerint Zveth Mihály találta el az orosz tisztet, ezért kezdtek lőni az oroszok. Zveth hónapokkal később öngyilkosságot követett el.
Elmondta Schuszter Antal Grassalkovich kör
