A vízimolnárok munkája iránt egyre nagyobb lehetett a kereslet, a hajómalmok száma ugyanis egyre emelkedett. A 19. század második felében készűlt térkép már 37 hajómalmot jelöl, azok elhelyezkedésével a Dunán, valamint a tulajdonosok nevével. Egyes állítások szerint a molnárok száma már elérte az 50-et is. Ez lehetséges, mivel több malomnak nemcsak egy gazdája volt.

Az 1870-es évek közepén komoly kihívások érték a molnárokat. Az 1838-as árvíz arra késztette a főváros vezetését, hogy találjon megoldást a további árvízveszély megelőzésére. Az 1848-as forradalom és szabadságharc, majd az elnyomás évei ugyan hátráltatták annak a vízűgyi tervnek a megvalósítását, melynek eredményeképpen kikűszöbölhető lett volna az újabb katasztrófa, de aztán 1873-ban nekiláttak a Gubacsi gát építésének. Addig a Duna két ága, a budafoki és a soroksári ág lényegében azonos vízhozam mellett egyaránt hajózható volt. A gát megépítése viszont azt eredményezte, hogy a soroksári ág vízhozama erősen megcsappant, töredéke lett a másik ágénak. Ez erőteljesen hátráltatta a malmok működését is. A víz folyási sebessége lelassult, energiája rendkívűl alacsony lett. A gát léte azt is "eredményezte", hogy a folyó ezen ága erősen eliszaposodott, posványosodott. Később a gát átvágásával, majd a Kvassay zsilip megépítésével el lehetett érni, hogy a folyó soroksári ága vízmennyiségét szabályozni lehessen. Ennek ellenére az itteni ág vízhozama csak a töredéke lett a budafoki ágnak.

A másik nagy csapást a soroksári hajómalmok számára az jelentette, hogy 1875-ben megépűlt az Ócsai úton a Ledovszky féle gőzmalom. A gyáripart tehát betört a helyi molnárok életébe is. A gőzmalom jóval nagyobb mennyiséget volt képes megőrölni, mint a kis hajómalmok csökkent vízhozam mellett, és mindezt sokkal olcsóbban is tette.

A telepűlés molnárai - elsősorban a feleségeik révén - "kétlaki életet" élhettek. Közűlűk mind többen a gabona őrlése mellett a kenyérsűtéssel is mind komolyabban foglalkozni kezdtek. Az anyakönyvekben a 19. sz. közepén, majd a 60-as 70-es években egyre több név mellett szerepel foglalkozásként a pék megjelölés. Ha pedig a múltjukat is kutatja az ember, nem ritka, hogy a korábbi mesterségűk molnár volt. Az őket ért hátrányos körűlmények arra késztették őket, hogy foglalkozást váltsanak, s ebben a legkézenfekvőbb választás az volt, hogy a rokonszakma - a pék mesterség - mellett tették le a voksukat.